A Népi Front lapja

„Vörös Háború”

Jellemzi két találó szóval a közelmúltban az orosz Lenta.ru hírportál azt a sokat sejtető és gyomorforgató jelenséget mely újabban az Orosz Föderáció munkásmozgalmában is kibontakozott, Magyarországhoz, Szlovákiához és a többi volt KGST országokhoz hasonlóan.

A munkásmozgalom számára a fő veszélyt, mint oly sokszor a történelem során a revizionizmus jelenti. Miként Kelet-Európában, oly módon Oroszországban is.

A revizionizmus rendkívül veszélyes, mert nem látszik rögtön igazi lénye, egyáltalán jelenléte. Sokszor ugyanazok a jelszavak hangzanak el egy ezzel a kórral megfertőződött párt orgánumaiból mint egy szilárdan a Marxista úton haladó pártéból, csak  épp a lényeg más, a nagy nyilvánosság elől zárt háttérben homlokegyenest ellenkező folyamatok zajlanak melyek végső soron meghatározónak is bizonyulnak.

S rendszerint mire ez a tagság, a szimpatizáló tömegek számára is érzékelhetővé válik, akkorra már az adott kommunista párt melyben ez a gyilkos kór felütötte fejét, már elindult a kimúlás útján.

Ez tapasztalható az Orosz Föderáció Kommunista Pártjában (KPRF)  is  jó pár éve.

Meg kell jegyeznem nem könnyű, mi több ember legyen a talpán, aki kiismeri magát egyáltalán ebben a tekintetben az egykori KGST országok, s nem pedig Oroszország kommunista mozgalmának viszonyaiban. Persze mindez nem lehetetlen, főképp hogy a különböző jobboldali elhajlások előbb utóbb mindig félreérthetetlenül nyilvánvalóvá válnak, az a bizonyos szög kibújik ama zsákból.

Mint minden megbetegedés, mely a kommunista párt szervezetét érheti működése során a revizionizmus is leküzdhető. Ha más nem, új hajtások keletkeznek melyre lehet és szükségszerű is építkezni a gyógyuláshoz.

Ez történt néhány éve Oroszországban is, mely az Oroszország Kommunistái Párt létrejöttéhez vezetett. Melynek előzményei még a 2004-es esztendőre nyúlnak vissza. (következő írásomban ennek részletei taglalásra kerülnek)

Az új párt magját a KPRF politikai bizottságának Zjuganovval egyet nem értő, volt tagjai alkották. Formálisan az Oroszország Kommunistái Párt 2009 májusában jött létre – az Igazságügyi Minisztérium pedig, hivatalosan, 2012 júniusában jegyezte be a pártot.

A párt deklarált célja: egyesíteni az országszerte külön-külön működő kisebb kommunista szervezeteket.

A párt szervezőbizottságának nyilatkozata nyíltan ki is jelentette: a Zjuganov vezette KPRF nem is képes egyesíteni a baloldali erőket, minthogy „remekül megtalálta helyét az irányított demokrácia rendszerében, kiegyezett a hatalommal”

A Putyin-féle államvezetés is hivatalosan „irányított demokráciának” nevezi a mostanra kialakult politikai rendszert. Ennek egyik jellegzetessége: (tekintettel a Nyugat részéről, a Putyin megbuktatását célzó, és egyre fokozódó nyomásra) a politikai erők legnagyobb része – a nyíltan nyugatbarát, mondhatni, a hazaárulás szintjére süllyedt, liberális ellenzék kivételével –, „hazafias okokból” felsorakozik az államfő mögött, tartózkodik annak és rendszerének komolyabb bírálatától, különösen pedig az ellene folytatandó küzdelemtől.

Az „irányított demokráciában” – a közvélemény helyeslésétől kísérve – a tömegtájékoztatás meghatározó része az államfőt támogató oligarcha csoportok kezében van, irányítása alatt áll – de legalábbis nem támadja érdemben a fennálló rendszert.

Az „irányított demokrácia” eszmerendszerét mára a teljes ellenforradalmi szellemi restauráció, a délibábos nagyorosz eszmék, nacionalizmus és sovinizmus, kardcsörtetés és militarizmus, a Nyugattal szembeni sérelmi politizálás jellemzi – mindezt az „orosz hazafiság” jegyében.

Ez a fajta szellemi ellenforradalom teljességgel restaurálja az 1917 előtti, illetve a polgárháborús korszak fehérgárdista világának eszmevilágát. Az „orosz birodalmi nagyság” jegyében rehabilitálják az olyan tömeggyilkos fehérgárdista hadvezéreket, mint Gyenyikin és Kolcsak („az orosz Horthy”). Másfelől – Magyarországgal szöges ellentétben ­– nem teljesen utasítják el a szovjet múltat sem, de abból leginkább „az orosz birodalmiság” megőrzését, erősítését veszik át és méltányolják.

Így Sztálin teljes jogú rehabilitálása, újra kezdődő kultusza mellett,  elutasítják Lenint és munkásságát – egyre durvábban rágalmazva azt. Az 1917-es Nagy Októberi Szocialista Forradalmat pedig „az Oroszország nagysága, puszta léte elleni (bolsevista) puccsnak” tekintik, amelyet a „németbérenc, zsidó Lenin német megbízásra kezdeményezett az orosz állam elpusztítására”. Ezek a hivatalos nézetek mára meghatározókká váltak a széles közvélemény körében is, amely – látva „Oroszország helyreállt nagyságát” – bálványozza Putyint és rendszerét.

Az Oroszország Kommunistái Párt eközben a regionális választásokon 2012 októberében Oroszország Kommunistáinak Pártja mintegy 3% -át kapta a szavazatoknak.

Ez az eredmény több, mint az összes többi új párt eredménye, melyek a 2012-es politikai reform
után alakultak.

Oroszország Kommunistái a legfiatalabb aktív szervezet az Orosz Föderáció politikai balszárnyán.

A párttagság átlagéletkora 40 év, szemben a KPRF tagságának 70. éves átlag életkorával melyet magáénak tudhat.

Köszönhető mindez elsősorban annak, hogy az új párt, döntően a KPRF Komszomol, azaz ifjúsági szervezeteinek bázisán alakult. Ez az a tömegbázis mely a politika által motivált fiatalok szervezetei között még mindig az egyik legnagyobb az Orosz Föderáció területén, s melyben leginkább koncentrálódtak azok a kommunisták, akik nem értettek egyet a Zjuganov és Politikai Bizottsága jobboldali-nacionalista elhajlásával, („nagylelkű gezstusokat tesznek olyan elemek felé mint a francia szélsőjobboldali Marine Le Pen. Vagy az olasz Berlusconi. Vagy – mint nálunk –  Vona és a Jobbik. Vona Gábort egyenesen Leonyid Ivanovics Kalasnyikov, a KPRF nemzetközi és gazdasági kapcsolatokért felelős titkára fogadja, ám a részletekről és az okokról mély a hallgatás.) és a pártgazdálkodás, a pénzügyek korrupcióba, átláthatatlanságba való taszításával.

Az új fiatalos, lendületes szellem jól tükröződik a párt elnökének személyében is. A konkurens KPRF-el ellentétben az idén 71. éves Zjuganovval szemben itt egy 36 éves fiatal elvtársat, Maxim Szurajkin-t találjuk az elnöki tisztségben. A róla szóló hírekben – akárcsak az illegalitás éveiben – gyakran emlegetik egyszerűen „Makszim elvtársnak”.

 

Maxim Szurajkin az Oroszország Kommunistái Párt elnöke.

Maxim Szurajkin az Oroszország Kommunistái Párt elnöke.

Az új, következetes irányvonal már első alkalommal bíztató eredményeket hozott az új párt számára.

2015-ben a párt 50 mandátummal rendelkezik a hatalom
különböző szintű képviseleti szerveiben, kivéve a nemzeti parlamentet.

A nemrég létrehozott párt eredményeinek ez a pozitív dinamikája nagyon
fontos.  Volt ugyanis szépszámú szavazat a helyi választásokon, de a  pártnak arra egyenlőre nem volt elegendő,hogy képviselőt küldhessen az Orosz

Parlamentbe.

A pártnak ma összesen 50 000 negyven év körüli tagja és 70 helyi irodája
van, s taglétszáma folyamatosan bővül, főleg a 30 év alatti korosztályból, s növekvő tendenciát mutat a pályakezdők, diákok érdeklődése. Összehasonlításképp, a KPRF-nek pedig több évtizednyi működés után mintegy 160 ezer tagja van (saját bevallása szerint, de egyes független elemzők alig teszik ezt 60 ezer főre) 70-80 éves átlag életkorral.

A regionális választásokon 2012 októberében Oroszország Kommunistáinak
Pártja mintegy 3% -át kapta a szavazatoknak. Ez az eredmény több, mint
az összes többi új párt eredménye, melyek a 2012-es politikai reform
után alakultak. De ez az eredmény kevés a pártok parlamentben való
bemutatkozásához. Ez az eredmény viszont ilyen fiatal kommunista pártnak, az ottani viszonyok közepette igen jó kezdeti eredményként könyvelhető el.

Ha egészen őszinte akarna az ember lenni, a KPRF mondandója alapján nem igazán tudná, miért is kellene őket, és miért nem Putyint támogatni. Sokan nem tudják Oroszországban sem.

Meg is látszik a választási eredményeken: a párt, amelyik jó másfél évtizede még 40 százalék körül kapott, és ezzel a legerősebb párt lett, – és csak az összes többi párt összefogása akadályozta meg, hogy ők alakíthassanak kormányt – nos, ez a párt ma kb. 11 százalék körül kapogat.

Már abban sem biztosak sokan az elemzők közül, hogy még mindig másodikak-e az orosz politikai palettán, vagy az a szélsőjobboldali bohóc Zsirinovszkij is megelőzte-e már őket. “Eközben Zjuganovékat egészen más foglalkoztatja,

-mondja Szergej Malinkovics, az Oroszország Kommunistái Párt Központi Bizottságának az információs politikáért felelős titkára.  Néhány régióban a KPRF keresetet nyújtott be annak érdekében, hogy az Oroszország Kommunistái által állított jelölteket töröljék a jelöltlistákról. Tatárföldön  keresetet nyújtottak be annak érdekében, hogy töröljék jelöltjeink listáját az Államtanácsba (a köztársasági parlamentbe) – mondja Malinkovics.

Ám augusztus 19-én elvesztették a pert.  A bíróság ugyanis átvizsgálta a minket támogató választók által leadott 16 ezer aláírást – ami ahhoz volt szükséges, hogy listánkat bejegyezzék a regionális választásokon –, ám nem találtak semmilyen szabálytalanságot. Más régiókban „testvérpártunk” elérte, amit akart – a bíróságok törölték listáinkat. Ez történt Karacsajevo-Cserkeszföld négy járásában, illetve Moszkva megye Scsolkovo járásában is, a járási helyhatósági választások alkalmával.”

A 2013. szeptemberi regionális választásokon az első alkalommal pedig Oroszország Kommunistáinak Pártja, a CR, négyéves történelme során, szintén sikernek könyvelheti el hogy kapott 2 mandátumot  Khakassia  regionális parlamentjében, túljutva az 5%-os határon, 7%-ot érve el.

Az új és erős párt, egyre erősebb, magabiztosabb. Lassan de biztosan növekszik támogatottsága.

 

 

Folytatása következik!

 

Juhász Norbert

Népi Front

egri titkára

TI ÍRTÁTOK

ADY ENDRE: A TŰZ MÁRCIUSA

Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd halljék végre

Háború a vörös csillag ellen

Megjelent "az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról, valamint az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról" szóló törvényjavaslat, amelyet Lázár János és Semjén Zsolt

"Demokrácia védelme"?

Nemrégiben egy ígéretes, nagyobb lélegzetű tanulmány két bevezető fejezete jelent meg a Frontoldalon „PlalylA” „tollából” „Demokrácia védelme” címmel. A cikkeket viharos vita követte, aminek nyomán az
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Az "én ötvenhatom"

1956 hatvanadik évfordulója alkalmából sorozat indult a Magyar Rádióban és az M1
No thumbnail available

Fohász a legszomorúbb barakkból

(A kapitalizmus áldozatainak emlékére)Szégyenszemre a XXI. századi Európa közepén áll a nyomorúságos
No thumbnail available

A kommunizmus áldozatai?

Mint a rendszerváltás óta egy ideje minden évben, úgy most is a
Légy szerző!
Légy szerző!