Visszatérhet-e a királyság?

Sajnálatos módon sok jel arra utal, hogy a címben foglalt kérdésre pozitív választ kell adjunk. Ugyanis a rendszerváltás, de különösen a jelenlegi szélsőségesen konzervatív kormány hatalomra kerülése óta olyan légkör alakult ki hazánkban, amely a háború előtti időket értéknek tartó vagy azt istenítő elavult jobboldali irányzatok térhódításának kedvez. Főméltóságú kormányzó urunkat újratemették, rajta kívül számos egyéb ellenforradalmi politikus szerepét is újraértékelték, illetve többek között Tisza Istvánról vagy Mindszenty hercegprímásról utcákat, tereket neveztek el, ugyanakkor mindezek mellett például elindult a vörös gróf, illetve az őszirózsás forradalom negatív színben feltüntetése is-természetesen a munkásmozgalom harcosai mellett. Ráadásul a fővárosban a Köztársaság teret is átnevezték,emellett ma már hivatalos okiratokban nem a Magyar Köztársaság megnevezést, csupán azt használják, hogy Magyarország.

Mindenekelőtt arról van szó, hogy jelenleg a hazai parlamentarizmus is ott tart, hogy amit szeretnének kereszteslovagjaink, azt kétharmados módon vagy a háttérben zajló munkálatokkal úgyis véghezviszik. Akár az államforma váltás kérdését is. Egyrészt arról vagyon szó jelen esetben, hogy mint említettük volt, a mai közéletnek erőteljesen olyan keresztény-nemzeti kurzus szaga van, azt a korszakot tartják értéknek, esetleg iparkodnak is azokat az időket visszasírni, a benne szereplő történelmi személyeket dicsőíteni.

Másrészt magyarhon esetében jóval többről van szó, mint egyszerűen egy államforma kérdéséröl. A királyság mint olyan nálunk egyszerre államforma és alkotmány, közjogi hivatkozási vagy viszonyítási alap, illetve egy szélsőségesen konzervatív elavult értékrend. Ezt részben az is erősíti, hogy mint tudjuk, a Horthy-rendszerben uralkodó nélkül is királyság volt, ezen az alapon pedig mai jobbos prófétáink egész nyugodtan megtehetik azt, hogy mindenféle király nélkül is, de újból monarchia legyen kis hazánkban. Persze akárki mondhatná, hogy vajon miért nem lenne jó vagy megfelelő, működőképes mondjuk az angol vagy belga, holland stb. mintájú királyság. Ahol is a király csak jelkép. Nos, azért nem, mert ehhez megfelelő társadalmi bázis sincs. Igaz ugyan, hogy 1945 táján nyugati diplomáciai körökben felmerült, hogy Habsburg Ottó uralma alatt, ahol is a sógorékkal perszonálunióban lett volna hazánk, újjászülessen a magyar királyság, azonban a történelmi háttér mellett azért sem lehetett volna kivitelezni az ilyen alkotmányos királyságot, mert olyan polgárság-akár citoyen típusú parlamentáris értékeket védelmező közvéleményről van szó, akár hazai burzsoáziáról, egész egyszerűen nem létezett. De a hazai munkásmozgalom meg az emberek köszönték szépen, többet semmilyen királyból nem kértek-és ma sem biztos, hogy kérnének. Viszont az az urambátyámos korlátolt dzsentrik tábora, amelynek az ezeresztendős apostoli királyság a példaképe, igenis létezett, sőt tobzódott is nem jelentéktelen módon. És a történelmi gyökere is megvolt, megvan ma is annak, hogy azt a szentkoronás ideológiát tartsa a mai jobboldal szintén mértéknek, amely arra az elvre épült, hogy az uralkodó, a nemesek, illetve a klérus egységes és oszthatatlan módon együttesen alkossák a magyar apostoli királyságot. Magyarán a mai urak számára is vonzó tud lenni az az értékrendszer, amely arra épül,hogy a legnagyobb történelmi viharok közepette is sziklaszilárdan álljon egy állandóságot és változatlanságot jelentő intézmény, amely zavartalan és korlátlan uralmukat biztosítja, akár úgy is, hogy bizonyos apróbb, de szükséges változásokat beépítenek.

Végül nem elhanyagolható szempont, hogy akár uralkodó nélkül is, de tudnák a rendszert működtetni, ahol is akár alkotmányjogilag, akár más területen jogforrásként hivatkozhatnak a Szent Koronára. Jogforrás vagy hivatkozási alap lehet az egy és oszthatatlan hatalomgyakorlás, esetleg az annak egységét megbontó más értékeket vallók elleni fellépés, illetve formailag akár egy kormányfő, akár egy államfő is hivatkozhat arra, hogy döntését a korona nevében hozza. Mindezek mellett azért is jöhet jól neohorthysta és egyéb jobboldali honatyáink számára a királyság esetleges visszaállítása, mert van ennek egy fontos üzenete: az uralkodó osztályok-még ha az a XXI. századi újdonsült kiskirályok uralkodó osztálya is-hatalmának örökös és örökletes mivolta, minthogy a királyság a hatalom örökletes mivoltáról szól-arról nem is beszélve, hogy a hazai jobboldal körében – mint írtam volt erről a közelmúltban – a nemesi címek és megszólítások visszaállítására is komoly az igény-innen már csak egy lépés az államforma megfelelő megváltoztatása. Itt tart jelenleg a hazai közélet.

B.Deák András