A Népi Front lapja

Vállaljuk vagy ne vállaljuk a kommunista szót?

kommunista2015Elvtársi körökben gyakran éles vita lángol fel azzal a témával kapcsolatban, hogy helyes-e a “kommunista” kifejezést használni retorikánkban? Úgy vélem, hogy ez a probléma nem csupán a politikai marketingről vallott eltérő nézetekből ered, hanem van pszichológiai vetülete is: megrendült vajon a politikai identitásunk? Nem vagyunk tisztában önmagunkkal, céljainkkal? Vagy valóban csak arról van szó, hogy a 21. században már avíttnak számít kommunistának vallani önmagunkat, ezzel a fogalommal nem lehet a politikai piacon eladni semmit?

Nézzük a tényeket! Ha valaki ma azt mondja magáról, hogy kommunista, azt vagy egy szerencsétlen hülyének nézik, aki valószínűleg hiányzott a történelem óráról, vagy rosszabb esetben a fejéhez vágják a sztálini törvénytelenségeket, az eszme nevében elkövetett bűnöket. Innentől fogva pedig az illető elvtárs defenzívába szorul és elkezdhet magyarázkodni, hogy a kommunizmus valóban mit is jelent, hogy mi nem akarunk újra személyi kultuszt, koncepciós pereket,  és egyébként is ezek a torz jelenségek idegenek a marxizmustól stb….Röviden: a kommunista szót nagyon lejáratták, ezért nem  érdemes használni, mert nem lehet tisztára mosni, vissza adni az eredeti jelentését,  a jelenlegi igen erős  antikommunista környezetben. Hogy elkerüljük a hétköznapi emberekkel a felesleges ideológiai vitákat a kommunizmusról, inkább ki se ejtsük ezt a szót és próbáljuk úgy népszerűsíteni céljainkat, hogy leplezzük politikai hovatartozásunkat: ne legyen vörös a honlap, ne legyen vörös a szórólap, ne használjunk kommunista kifejezéseket, beszéljünk másképp stb….Így nem kell magyarázkodni az elveink miatt és nem is ijesztjük el azokat, akiket mi meg akarunk győzni programunk helyességéről. Mondjuk inkább csak annyit, hogy “baloldaliak” vagyunk, vagy maximum azt, hogy “radikális baloldaliak”, aztán ez alatt mindenki értsen azt, amit akar. Ez az egyik álláspont (nevezzük őket “pragmatikusoknak”), hallgassuk meg az ellen oldalt is! (a “balos kommunistákat”)

Elvtársaink közül sokan viszont azt a nézetet vallják, hogy nem szabad megtagadni önmagunkat, múltunkat, a munkásmozgalom szimbólumait, jelképeit és bátran ki kell mondani azt, hogy mi igenis kommunisták vagyunk, a szó legnemesebb, klasszikus értelmében! Tegyük csak ki Marxot, Lenint, Engelst az online felületekre, boruljon csak vörösbe a Népi Front honlapja és ne engedjük kicsavarni a kezünkből a kommunisták zászlaját! Ha pedig valakinek nem tetszik, hogy a marxizmus jegyében politizálunk, gyűlöli a kommunistákat, az ne is akarjon a mi pártunk támogatója lenni.

Mi tévők legyünk tehát? Mondjuk vagy ne mondjuk, hogy kik is vagyunk valójában? Vállaljuk nyíltan a marxista elveinket vagy legyünk pragmatikusak és hallgassunk erről? Kádár János szavai jutnak eszembe. “Olyan rendszert, amely mindenkinek tetszik, nem lehet csinálni”. Egy kicsit igaz ez most ránk is: ezt a dilemmát a kommunista szó használatáról nem lehet teljes mértékben az egyik vagy a másik oldal javára eldönteni. A párt arculatában vagy megjelennek markánsak a kommunista eszméhez kötődő jelszavak, szimbólumok, vagy sem. A párt kommunikációjában vagy használjuk azokat a fogalmakat, amelyek utalnak meggyőződésünkre, vagy sem. Szórólapjainkat, utcai standjainkat vagy a “balos kommunisták” elképzelései alapján, vörös színben készítjük el, vagy a “pragmatikusok” tetszése szerint, egy kicsit “fehérebben”. Számos esetben ugyanakkor nem ennyire kizárólagos a döntés kimenetele. Hogy mikor célszerű hangsúlyozni antikapitalista meggyőződésünket és mikor érdemes az ideológiai vonalat háttérbe szorítani, azt mindig az adott helyzet és az adott konkrét rövid távú cél határozza meg.  Tisztán kell látnunk, hogy a Népi Front ma miért dolgozik: újjá akarjuk szervezni a kommunista mozgalmat Magyarországon, ezzel párhuzamosan pedig szeretnénk kiépíteni egy olyan társadalmi bázist, amely szimpátiával tekint  rendszerellenes politikai programunkra. Ez a két cél azonban két eltérő stratégiát követel kommunikációnk és marketingünk szempontjából. Amikor a kommunista mozgalom újjászervezésén dolgozunk, akkor azokhoz az emberekhez próbáljuk elvinni a Front szavát, akik már közel állnak a kommunista eszméhez, értik annak lényegét és logikáját. Ma Magyarországon nagyon kevés kommunista érzelmű ember van, de ahhoz, hogy a Front országosan szervezett párttá váljon, csak rájuk számíthatunk, őket kell megtalálnunk. Ha nem jutunk el ezekhez az emberekhez, akkor nem tudjuk a pártot megerősíteni, nem tudunk minden megyében sejtet létrehozni. Amikor mi bátran használjuk a kommunista kifejezést, akkor lényegében nem teszünk mást, mint jelt adunk azoknak, akik keresik a helyüket egy antikapitalista baloldali pártban: mi vagyunk a kommunisták, gyertek hozzánk!

Van azonban egy másik küldetésünk is: a párt társadalmi bázisának kiépítse. A Front a kapitalizmus által kizsákmányolt osztályok pártja, azaz elsősorban a dolgozó embereket, a bérből és fizetésből élőket képviseljük. Tudomásul kell venni azonban azt, hogy ezek az elnyomott tömegek ma nem rendelkeznek fejlett politikai öntudattal, a társadalmi-gazdasági folyamatok közötti összefüggéseket, saját osztályhelyzetüket sem látják át tisztán. Ugyanakkor saját bőrükön érzik a kapitalizmus ostorát, százezreknek kínszenvedés a puszta létfenntartásért folyó küzdelem. Nekünk, magyar kommunistáknak ezt a rétegek magunk mellé kell tudni állítani. A hétköznapi emberek nyelvén fogalmazzuk meg azokat az alternatívákat, amelyek kiutat jelenthetnek az ország szociális válságából. Így tehát amikor tagjaink, aktivistáink a piacon szórólapoznak, nem a marxizmus-leninizmus elméleti kérdéseiről beszélgetnek a járókelőkkel, hanem az átlag magyar emberek gondjairól és pártunk céljairól – közérthetően, egyszerűen, világosan. Szórólapunk is ezt tükrözi vissza.

Láthatjuk, hogy a párt pragmatikus és “balos” kommunistái közötti nézeteltérés valójában mennyire alaptalan, hiszen mindkét álláspontnak van létjogosultsága: helyzettől és céloktól függően. Nem kell megijedni, amikor a Népi Front kommunista pártként határozza meg magát, de nem kell mindig és mindenhova Lenin idézetet ragasztani! Egy dologban legyünk szikra szilárdak a nap 24 órájában: a kapitalizmus ellen harcolunk, egy igazságosabb világ, a 21.századi szocializmus megteremtéséért.

Korvin, Népi Front

(egy tipp azoknak, akik félnek “bevallani”, hogy a kommunista eszmével szimpatizálnak. Amikor valaki megkérdezi tőlem, hogy kommunista vagyok-e, az illető szemébe nézek, rámosolygok és csak annyit mondok szelíden, de határozottan: “igen”. Valahogy úgy, ahogyan azt az amerikai elvtársaink csinálják ebben a videóban. Elvtársaim! Ne szégyelljétek magatokat a meggyőződésetek miatt. Nincs miért! Nem nekünk kell lehajtott fejjel járni az utcán, hanem azoknak, akik az elmúlt 25 évben koldusbotra juttatták a magyar népet!)

 

TI ÍRTÁTOK

Kelet-európai rasszizmus

Avagy a népbutítás története, fontossága és eredménye napjainkban Üdvözlöm Kedves Olvasó! Azt az alapvető tényt senki sem cáfolhatja, hogy mindennapjaink nagy részét reklámok tengere és a lépten

Az orvoshiány miatt kórházi osztályok zárnak be Jászberényben

Az orvoshiány miatt nyáron részlegesen szüneteltetik a jászberényi kórházban a belgyógyászati-, a krónikus-, illetve a rehabilitációs osztály működését – írja a  megyei lap, a szoljon.hu. A nyári szab

In Memoriam Urbán Sándor

„A forradalmak az elnyomottak és kizsákmányoltak ünnepei.” Lenin szavai ezek. A forradalmak megszülik hőseiket. Régóta tudjuk ezt a munkásmozgalom történetéből. De ezen ünnepnapokból oly’ kevés van. H
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Így váltunk kapitalista roncstársadalommá - értékek, elvek akkor és most

1981-ben születtem. Nem sok emlékem van a szocializmusról. Sokáig nem is érdekelt,
No thumbnail available

Proletárdiktatúra és demokrácia

Proletárdiktatúra és demokrácia a politikai néphit szerint összeegyeztethetetlen fogalmak, mondván, hogy a
Engem felszabadítottak

Engem felszabadítottak

Nem éltem még, amikor először felszabadítottak. Hiszen ha nem jöttek volna, akik jöttek,
Légy szerző!
Légy szerző!