Történelmi séta

 A szovjet katona meghalt értünk, s nemcsak értünk, hanem azokért is, akik ma szidják, gyalázzák őt.
A szovjet katona hősiessége nélkül nem valószínű, hogy magyar emberek élhetnének ebben az országban.

Kétszer szabadítottak fel bennünket, kétszer ontották vérüket egy idegen ország  háborúba, gyalázatba hajtott népéért. A német nemzetiszocialisták, a nyilaskeresztes nemzetvesztők és hazaárulók  karmaiból, majd az árulók, és vérszomjas bűnözők bakancsai alól mentették ki népünket és hazánkat.

A szovjet katona arca sokak számára életet, felszabadítást jelentett. Évtizedekkel a felszabadulás után, nekünk a jövőt és a reményt jelképezi.

A Szovjet parcellában

Vörös virágokat helyeztünk el a sírokon. Több ezer hős nyugszik itt. Nézzük az évszámokat…szinte csak fiatalok. Alig éltek, nem is éltek. Nem! Ők ma is élnek. Emberfeletti bátorságukkal új életet szereztek, s bennünk, a magyar kommunisták, a humanista emberek szívében élnek, s mi továbbörökítjük  szellemüket meggyőződésünkkel, hitünkkel utódainknak. Vörös lánggal égjen az emlékezet, s adjon erőt minden elnyomott népnek! Példaképek ők, akikhez nehéz felnőni.
Sétálunk a sírok között, s büntetlenül állunk meg a vörös csillag alatt. Tudjátok, Katona Elvtársak, hogy nálunk a vörös csillag viselése bűncselekmény? Csak itt ragyoghat forró tűzzel, mert a Ti emléketeket, még az ellenségnek is tisztelni kell. Ti adtok erőt, hogy megváltsuk hazánkat újból.

Sétálunk a ragyogó őszben, s látjuk mosolygós arcotokat a sírköveken, a fák lombjaiban, az aranyló őszi napsugárba, s csukott szemünkben a könnyeink között. Ti vagytok a remény!

A Népi Front vörös virágai selymesen lobognak a sírokon, mint az őrtüzek. Őrzők! Vigyázzatok ránk!

Fogarasi Zsuzsanna

Népi Front budapesti titkára

Ady Endre verse, David Szamojlov fordításában