A Népi Front lapja

Tizenkét tanár hagyta ott a tatabányai Bárdos gimnáziumot a kormánypárti igazgató miatt

A városban többen értetlenül állnak a Bárdos László Gimnáziumban történtek előtt. A harminc éve működő középiskola pedagógusbotránya kapcsán tavaly ősz óta tizenkét tanár mondta: ebből elég! Ki Budapestre, volt aki  egy kistelepülés általános iskolájába helyeztette át magát. És van, aki helyben maradt tanulószobáztatni.

Varga Istvánné huszonnyolc éven át volt igazgató-helyettes. Azt mondja, mindene az iskola, és nagyon sajnálja, hogy most úgy kell átlépnie az intézmény küszöbét, mintha idegen helyre jönne.

– Tavaly decemberben kezdődött minden, akkor járt le ugyanis az öt éves megbízatásom. Az igazgató, Pleier Tamás nem hosszabbította meg a mandátumomat, hanem meghirdette a posztomat – kezdi el mesélni Varga Istvánné. Hozzáteszi, nem tudja, hogy ez az eljárás szabályos-e, de minden szóról szóra így történt, dacára annak, hogy a kollégák, a szülők és a diákok bizalmát élvezte.

– Megpályáztam a jelenlegi állásomat, és egyedüli jelentkező voltam a saját helyemre. A KLIK 2015. június 30-ig megbízott igazgató-helyettesnek, mialatt beérkezett egy pályázat, amit Pleier Tamás természetesen azonnal elfogadott, így hát mennem kellett. Ma ott tartunk, fél évvel a nyugdíj előtt, hogy tanulószobáztatnom kell a Bárdosban.

Az egykori vezető nem érti a döntést, de mint mondja, nem először fordult elő hasonlóan érdekes ügy.
– A 2015-ös vezetőválasztáson Pleier Tamás ellenfele Nagy Tamás volt, aki toronymagasan nyert a begyűjtött voksok számát illetően. Miniszteri döntés alapján mégsem ő lett az oktatási intézmény igazgatója. Érdekes, hogy Pleier Tamás a diákönkormányzattól sem kapott voksot, ahogyan a pedagógustársainak többsége sem rá szavazott. A szakmaiságnak már befellegzett az iskolában. El tudja képzelni, hogy a Magyar Munkaközösség vezetője nem taníthatott magyart, mert olyan órarendet állítottak neki össze? Továbbmegyek. Egy pedagógus inkább egy falusi általános iskolába ment tanítani, mintsem ilyen vezetőséggel kelljen együtt dolgoznia…

Varga Istvánné a mai napig érzi a feszültséget a levegőben. Mint mondja, az az érzése, hogy a hatalommal visszaélnek, nem pedig élnek vele. A volt helyettes vallja: a fák állva halnak meg, és nem hagyja el szeretett iskoláját, aminek falai között az idén a 30. tanév indult el.

Nagy Tamás nyolc alkalommal vehette át a Bárdos-díjat. A kialakult helyzet és az ő ellehetetlenítése miatt áthelyezési kérelmet nyújtott be, októbertől egy fővárosi iskolában tanít majd. Ő a kilenc pedagógus egyike, akik az idén hagyják ott az iskolát.

Katonáné Berki Ildikó némettanár is egyike volt azoknak, akik tavaly álltak fel. Ő is érzékelte a helyzet súlyát , „Imádtam, szerettem azt a korosztályt és nyelvet tanító emberként szerencsém volt, mert ráláttam az egész folyamatra. Azt kell mondjam, a tantestület alaphangulata nem volt a legjobb, nagy kollektíváról beszélünk, és nincs összetartás.” A pedagógus véleménye az, hogy ez nem a politika mezsgyéjén szerveződött.

– Az igazgatóválasztáson ellene szavaztam, kimentem a tüntetésre is, utána félállásba akart tenni. Holott politikai szempontból a jelenlegi kormánnyal szimpatizálok. Azt látom, kevés a szakértelem, az emberség és sok a feladat, mindez kevés pozitív visszajelzéssel. Szerintem sok az érzelmileg kiégett kolléga – mondta Katonáné.

– Való igaz, hogy ebben a tanévben, egészen pontosan a tanévkezdésre hét pedagógus távozott. Ennek van személyes, magánéleti és szakmai oka is. Ki-ki maga elszámol azzal, miért adja fel az állását egy gimnáziumban. Az is tény, hogy a távozók helyét betöltöttük, szakmai felkészültséggel rendelkező tanárok érkeztek hozzánk, akik egyébként ezt a lehetőséget várták. A változások ellenére is zökkenőmentes volt a megüresedett álláshelyek betöltése, azaz a tanévet zavartalanul tudtuk elkezdeni, tehát a gimnázium működését, az oktatást ezek a változások nem rendítették meg – mondta Pleier Tamás intézményvezető. Az intézményvezető-helyettes személyének változásáról pedig elmondta, jogszabály szerint az év végén lejáró mandátum miatt pályáztatni kellett a pozíciót. Két jelentkező volt az álláshelyre, az új pályázó nyert, akinek az aktív munkaviszonya bőven a mandátumon túl ér, a vesztes pályázónak pedig bizonyosan nem kitölthető a mandátuma.

– Kellemetlen szituáció, amikor valaki egy vezetői pozíciót elveszít, de a vesztes pályázó továbbra is teljes munkaidőben, határozatlan idejű jogviszonyban dolgozhat a gimnáziumban – tette hozzá az intézményvezető.
A városban egyébként annak híre is elterjedt, hogy egyházi fenntartású középiskola kialakítása van tervben, és nincs annyi középiskolás, ami eltartana három gimnáziumot, ezért egy (a híresztelések szerint a Bárdos) a jelenlegi kettőből feleslegessé válik. Ezt a pletykát Pleier Tamás intézményvezető sem megerősíteni, sem megcáfolni nem kívánja, azt viszont hozzáteszi: egy vélt iskolaalapító sem gondolhatja komolyan, illetve annak szándékát ő maga sem feltételezi, hogy a Bárdos László Gimnázium működését akarná valaki ellehetetleníteni.

Végül, de nem utolsó sorban megkérdeztük a diákokat is, ki hogyan látja a helyzetet és mit érez ebből. Egy részük nem érzékel semmit. Másikuk tudja, mi folyik a háttérben, de nem törődik vele különösebben. És van az a réteg, amely, amikor csak lehet, felemeli a hangját. A téma érzékenységét jól mutatja, hogy névvel nem nyilatkoznak a diákok. Egy érettségi előtt álló fiatal sajnálja, hogy a szakmailag kifogástalan történelemtanár helyett a pályát még tanuló pedagógus érkezett. A diákönkormányzat egyik tagja azt mondja, ma már semmiképp nem jelentkezne a Bárdosba.

Tavaly pedagógusok tüntetésével indult a tanév a Bárdosban

A tavalyi tanévkezdéskor történtek kapcsán Pleier Tamás elmondta, hogy a vesztes pályázót támogatók nem tudtak megbarátkozni azzal a helyzettel, hogy az intézményvezető személye nem a nevelőtestület választási lehetősége, hanem az állami munkáltató mérlegeli a lehetőségeket, ő nevezi ki az intézményvezetőt is. Az előző ciklusban is így történt, csak akkor az önkormányzat volt a kinevező. Akik ezt a jogi helyzetet nem tudták elfogadni, mérlegelték a lehetőségeiket, távoztak, így fejezték ki az egyet nem értésüket.
– A nevelőtestület, a diákok, valamint a szülők döntő többsége nem azonosult a „bomlasztási szándékkal”, megértették, hogy ez egy legitim helyzet. Nyilvánvalóan maradtak tüskék, de ez a folyamat egy öntisztulásként működik, és ez a tanév már valóban jó hangulatban indulhatott el, mert a pedagógusok többsége szerencsére dolgozni szeretne és nem mással foglalkozni – vélekedik az intézményvezető, aki állítja, hogy a nevelőtestületben történt változások sem a tanév kezdetén, sem év közben nem érintették hátrányosan sem a diákokat, sem a szülőket, ez egyébként is alapelvárás mind az intézményvezető, mind a fenntartó részéről.

Forrás: kemma.hu, beküldte: Timur

Aggasztó…

TI ÍRTÁTOK

ADY ENDRE: A TŰZ MÁRCIUSA

Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd halljék végre

Háború a vörös csillag ellen

Megjelent "az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról, valamint az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról" szóló törvényjavaslat, amelyet Lázár János és Semjén Zsolt

"Demokrácia védelme"?

Nemrégiben egy ígéretes, nagyobb lélegzetű tanulmány két bevezető fejezete jelent meg a Frontoldalon „PlalylA” „tollából” „Demokrácia védelme” címmel. A cikkeket viharos vita követte, aminek nyomán az
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Nemere, a dezinformátor -1. rész (egy antikommunista könyv cáfolata)

Gyerekkoromban szerettem Nemere István fantasztikus regényeit olvasni. Talán éppen az ő izgalmas
A szovjet-orosz filmkultúra I. - A film szerepe Kelet-Európában

A szovjet-orosz filmkultúra I. - A film szerepe Kelet-Európában

Egy olyan geopolitikai közegben, amelynek immár több évszázada az összes különlegességét többnyire
No thumbnail available

Valahol Európában, újra és újra...

Isten tudja, hányszor láttam a filmet. Fájt mindig, hogyne fájt volna, de
Légy szerző!
Légy szerző!