A Népi Front lapja

nyomor

A gyermekéhezés a rendszer legnagyobb bűne

szegeny_sorsu_gyerekek_1935_1757136_9480

A miniszterelnök az Országgyűlés tegnapi ülésén – amikor a kabinetet kérdezhetik a képviselők – egy kérdésre válaszolva kijelentette:  az elmúlt 25 évben messze a Fidesz-KDNP-kormány tett a legtöbbet a gyermekszegénység ellen.

Orbán Viktor a válaszában azt is leszögezte

Tovább

A munkanélküliségről – 3.rész

munkanelkuli1-300x206
A munkanélküliség azt jelenti, hogy valakit lényegében megfosztanak a megélhetésétől, vagyis attól a lehetőségtől, hogy más, szerencsésebb társaihoz hasonlóan a munkaügyi törvények által szabályozott állása legyen, és törvényesen szabályozott, munka utáni rendszeres jövedelemhez jusson. Magyarországon 1989 óta, vagyis immáron 25 éve, a munkanélküliség intézményének bevezetése óta a munkanélküliségi ráta országos átlagban 10% körül mozog, vagyis a munkaképes lakosság körülbelül 10%-ának nincsen állása a hivatalos adatok szerint. Különböző becslések alapján, az aktuális munkaügyi törvények alkalmazásából kifolyólag a valóságos munkanélküliség ennél jóval nagyobb lehet. A munkanélküliség intézményének szabályai a világon nagyjából hasonlóak, a munkanélküli szociális ellátások és támogatások rendszerének minősége azonban az adott ország szociálpolitikájának a függvénye. Felvetődik a kérdés: mármost kinek jó a munkanélküliség? Nem hinném, hogy egyetlen munkanélküli is vallaná, hogy ez számára ideális megoldás lenne. De az állással rendelkező munkavállalók sem biztos, hogy kedvezőnek tartanák a munkanélküliséget, hiszen ez az állapot bármelyiküket bármelyik pillanatban fenyegetheti. Nem beszélve arról, hogy az állással rendelkezők kiszolgáltatott helyzete azon a félelmen alapul, hogy a munkáltatónak esetleg nem tetsző viselkedésük az állás elvesztésével járhat, ami eltántorítja a munkavállalókat például a magasabb bér követelésétől. Hiszen ott sorakoznak a munkanélküliek a kapu előtt, akik bármilyen olcsó bérért hajlandóak dolgozni. Nyilvánvaló tehát, hogy a munkanélküliség intézménye egyedül és csakis a munkáltatónak jó. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló kiszolgáltatott helyzetben van a munkáltatóval szemben. A munkanélküliség intézménye azonban végső soron az államnak sem jó, hiszen a munkanélkülieket, mégha ideig-óráig is, a megélhetéshez kevés, az éhen haláshoz azonban sok munkanélküli segélyben részesíti, ami végül is az adófizetők zsebére megy. Ez az egyik oka annak, hogy az állam, amennyire teheti, törekszik a munkahely-teremtésre. Adót azonban a munkáltató is fizet az államnak, még ha ennek nagyságát a különböző munkáltatói adókedvezmények, az offshort-cégek és adóparadicsomok lehetősége jelentősen csökkenti is. Megállapítható tehát, hogy a munkanélküliség intézménye mindenkinek rossz, leginkább azonban a munkavállalónak rossz, a legkevésbé pedig a munkáltatónak rossz. A munkáltató, amikor a munkavállalót alkalmazza, azaz munkaerejét megvásárolja, ezt azért teszi, mert az általa elvégzett munkára szüksége van. Azonban a munkavállalót a lehető legkevesebb költségért kívánja alkalmazni, továbbá azért foglalkoztatja, mert a munkavállaló által a termékhez hozzáadott érték lehetővé teszi számára a profit realizálását, és csakis addig az ideig alkalmazza, ameddig munkájára szüksége van. Ebből fakad a kapitalizmusban a munkavállaló kiszolgáltatott helyzete a munkáltatóval szemben.

Continue reading

Tegnap, ma, holnap

8e9b9d0fcebe8066ec8786449334ff4b

Tegnap még szánakozva dobtál volna egy tízest a sarki koldus kalapjába, ha már akkor is ott gubbasztott volna. Ma már röstelkedve mutatod néki, amint elsietsz mellette, a kiforgatott, üres zsebeidet. Holnap majd irigykedve gubbaszthatsz a sarkon, ha az ő kalapjába tán nagyobb pénzt dobtak.<br

Tovább

A munkanélküliségről-5.rész

munkanelkuliseg
 A munkanélküliség okaival és következményeivel minden munkavállalónak tisztában kell lennie, annál is inkább, mert még mindig élnek illúziók a társadalomban a magántulajdonon alapuló piacgazdasággal kapcsolatban. Sokan úgy vélik, hogy a piacgazdasághoz kapcsolódó negatív jelenségeknek nem maga a kapitalizmus az oka, hanem a piacgazdaság nem megfelelő működése. A ciklikus gazdasági válságok azonban, amelyek a tőkés termelési módot kezdettől fogva kísérik, éppen azt bizonyítják, hogy ezek a válságok ennek a termelési módnak a természetes velejárói. Megint mások a munkanélkülieket hibáztatják, hogy nem fordítanak gondot saját szakmai képzésükre, elmaradnak a gazdasági követelményekől, így nem „versenyképesek”, azaz nem tudnak alkalmazkodni a piacgazdaság feltételeihez. A gazdasági feltételek azonban a technikai fejlődés következtében a piacgazdaságban olyan gyorsan változnak, hogy a munkavállalók saját erejükből nem mindig képesek ezeket a változásokat követni, főképpen nem előre megjósolni annak irányait. Nem beszélve arról, hogy ezek a  változások nem veszik figyelembe az egyéni hajlamokat és képességeket, ami hozzájárul az emberi alkotóerő magas fokú kibontakozásához, és ezzel a munkavégzés minőségéhez. De ez nem is lehet másként egy olyan gazdaságban, amelynek célja már nem a természetes szükségletek közvetlen kielégítése, hanem piacokra, azaz eladásra szánt árucikkek termelése, és ennek nyomán mindig újabb és újabb, többnyire fölösleges szükségletek keltése. A legnagyobb veszély azonban abból adódik, ha a munkavállalók nem veszik észre, hogy a piacgazdaságra jellemző versenyhelyzetből fakadóan őket magukat is arra kényszerítik, hogy egymásnak versenytársai legyenek. Sokan úgy gondolják, hogy a versenyben a kiválasztás során mindig a legjobbak fognak érvényesülni, ez pedig hasznos lehet a gazdaság fejlődése céljából. Ez azonban nem így van. A munkáltatókat egészen más célok vezérlik egy-egy pályázó kiválasztásában. Ez a nézet azért is káros, mert megszünteti a dolgozók egymás iránti szolidaritását, megbontja egységüket, és ezzel megakadályozza, hogy érdekeik védelmében hatásosan küzdhessenek a munkáltatókkal szemben. Ugyanis minden munkavállalónak látnia kell, hogy itt nem „szociális partnerség”-ről és „esélyegyenlőség”-ről van szó, hanem tőkés kizsákmányolásról, főként pedig nem „érdekegyeztetés”-ről, hanem kőkemény osztályharcról, amelyben a munkavállalók eleve kiszolgáltatott helyzetben vannak a munkáltatóval szemben. A dolgozók csakis akkor kerülhetnek ki ebből a helyzetből, ha annak oka szűnik meg. Ezt pedig csak egyesült erővel, saját maguk érhetik el, ha a termelőeszközöket saját kézbe, azaz társadalmi tulajdonba veszik, mert akkor megszűnik függésük a tőkétől és tőketulajdonos munkáltatójuktól. Ezáltal a maguk urává válhatnak, tulajdonossá és dolgozóvá egy személyben. Egyedül ez adhat esélyt arra, hogy az árutermelő piacgazdaság meghaladásával maga a munkanélküliség jelensége is egyszer és mindenkorra megszűnjön.

Németh Attila

TI ÍRTÁTOK

Életveszélyes munkahelyek

Megjelent az Eurostat, halálos kimenetelű munkahelyi baleseteket számba vevő statisztikája, az EU 28 tagállamára és a partnerországokra kiterjedően. A legutóbbi, 2014-es alapján Magyarország  a középm

A Győzelem Napja - Moszkvából jelentjük....

Ma május 9-én ismét hálával és köszönettel emlékeztünk. Emlékeztünk  az emberiség történelmének legnagyobb sorsdöntő ütközetére, melyet valaha az egyetemes történelemben kényszerültek vívni a haladó e
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

A vasra vert csillag

Vöröscsillag, mondd, mit vétettél, rabságra miért ítéltettél? Világszabadságot hirdettél, s a világ üldözöttje lettél? Míg
No thumbnail available

Széttöretett, megaláztatott , ebek elé vettetett... Trianon és ami utána jött

"Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és
Grósz Károlyról az igazat!

Grósz Károlyról az igazat!

A rendszerváltás óta eltelt 25 esztendőben divat és már-már kötelesség lett a
Légy szerző!
Légy szerző!