A Népi Front lapja

nyomor

A gyermekéhezés a rendszer legnagyobb bűne

szegeny_sorsu_gyerekek_1935_1757136_9480

A miniszterelnök az Országgyűlés tegnapi ülésén – amikor a kabinetet kérdezhetik a képviselők – egy kérdésre válaszolva kijelentette:  az elmúlt 25 évben messze a Fidesz-KDNP-kormány tett a legtöbbet a gyermekszegénység ellen.

Orbán Viktor a válaszában azt is leszögezte

Tovább

A munkanélküliségről – 3.rész

munkanelkuli1-300x206
A munkanélküliség azt jelenti, hogy valakit lényegében megfosztanak a megélhetésétől, vagyis attól a lehetőségtől, hogy más, szerencsésebb társaihoz hasonlóan a munkaügyi törvények által szabályozott állása legyen, és törvényesen szabályozott, munka utáni rendszeres jövedelemhez jusson. Magyarországon 1989 óta, vagyis immáron 25 éve, a munkanélküliség intézményének bevezetése óta a munkanélküliségi ráta országos átlagban 10% körül mozog, vagyis a munkaképes lakosság körülbelül 10%-ának nincsen állása a hivatalos adatok szerint. Különböző becslések alapján, az aktuális munkaügyi törvények alkalmazásából kifolyólag a valóságos munkanélküliség ennél jóval nagyobb lehet. A munkanélküliség intézményének szabályai a világon nagyjából hasonlóak, a munkanélküli szociális ellátások és támogatások rendszerének minősége azonban az adott ország szociálpolitikájának a függvénye. Felvetődik a kérdés: mármost kinek jó a munkanélküliség? Nem hinném, hogy egyetlen munkanélküli is vallaná, hogy ez számára ideális megoldás lenne. De az állással rendelkező munkavállalók sem biztos, hogy kedvezőnek tartanák a munkanélküliséget, hiszen ez az állapot bármelyiküket bármelyik pillanatban fenyegetheti. Nem beszélve arról, hogy az állással rendelkezők kiszolgáltatott helyzete azon a félelmen alapul, hogy a munkáltatónak esetleg nem tetsző viselkedésük az állás elvesztésével járhat, ami eltántorítja a munkavállalókat például a magasabb bér követelésétől. Hiszen ott sorakoznak a munkanélküliek a kapu előtt, akik bármilyen olcsó bérért hajlandóak dolgozni. Nyilvánvaló tehát, hogy a munkanélküliség intézménye egyedül és csakis a munkáltatónak jó. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló kiszolgáltatott helyzetben van a munkáltatóval szemben. A munkanélküliség intézménye azonban végső soron az államnak sem jó, hiszen a munkanélkülieket, mégha ideig-óráig is, a megélhetéshez kevés, az éhen haláshoz azonban sok munkanélküli segélyben részesíti, ami végül is az adófizetők zsebére megy. Ez az egyik oka annak, hogy az állam, amennyire teheti, törekszik a munkahely-teremtésre. Adót azonban a munkáltató is fizet az államnak, még ha ennek nagyságát a különböző munkáltatói adókedvezmények, az offshort-cégek és adóparadicsomok lehetősége jelentősen csökkenti is. Megállapítható tehát, hogy a munkanélküliség intézménye mindenkinek rossz, leginkább azonban a munkavállalónak rossz, a legkevésbé pedig a munkáltatónak rossz. A munkáltató, amikor a munkavállalót alkalmazza, azaz munkaerejét megvásárolja, ezt azért teszi, mert az általa elvégzett munkára szüksége van. Azonban a munkavállalót a lehető legkevesebb költségért kívánja alkalmazni, továbbá azért foglalkoztatja, mert a munkavállaló által a termékhez hozzáadott érték lehetővé teszi számára a profit realizálását, és csakis addig az ideig alkalmazza, ameddig munkájára szüksége van. Ebből fakad a kapitalizmusban a munkavállaló kiszolgáltatott helyzete a munkáltatóval szemben.

Continue reading

Tegnap, ma, holnap

8e9b9d0fcebe8066ec8786449334ff4b

Tegnap még szánakozva dobtál volna egy tízest a sarki koldus kalapjába, ha már akkor is ott gubbasztott volna. Ma már röstelkedve mutatod néki, amint elsietsz mellette, a kiforgatott, üres zsebeidet. Holnap majd irigykedve gubbaszthatsz a sarkon, ha az ő kalapjába tán nagyobb pénzt dobtak.<br

Tovább

A munkanélküliségről-5.rész

munkanelkuliseg
 A munkanélküliség okaival és következményeivel minden munkavállalónak tisztában kell lennie, annál is inkább, mert még mindig élnek illúziók a társadalomban a magántulajdonon alapuló piacgazdasággal kapcsolatban. Sokan úgy vélik, hogy a piacgazdasághoz kapcsolódó negatív jelenségeknek nem maga a kapitalizmus az oka, hanem a piacgazdaság nem megfelelő működése. A ciklikus gazdasági válságok azonban, amelyek a tőkés termelési módot kezdettől fogva kísérik, éppen azt bizonyítják, hogy ezek a válságok ennek a termelési módnak a természetes velejárói. Megint mások a munkanélkülieket hibáztatják, hogy nem fordítanak gondot saját szakmai képzésükre, elmaradnak a gazdasági követelményekől, így nem „versenyképesek”, azaz nem tudnak alkalmazkodni a piacgazdaság feltételeihez. A gazdasági feltételek azonban a technikai fejlődés következtében a piacgazdaságban olyan gyorsan változnak, hogy a munkavállalók saját erejükből nem mindig képesek ezeket a változásokat követni, főképpen nem előre megjósolni annak irányait. Nem beszélve arról, hogy ezek a  változások nem veszik figyelembe az egyéni hajlamokat és képességeket, ami hozzájárul az emberi alkotóerő magas fokú kibontakozásához, és ezzel a munkavégzés minőségéhez. De ez nem is lehet másként egy olyan gazdaságban, amelynek célja már nem a természetes szükségletek közvetlen kielégítése, hanem piacokra, azaz eladásra szánt árucikkek termelése, és ennek nyomán mindig újabb és újabb, többnyire fölösleges szükségletek keltése. A legnagyobb veszély azonban abból adódik, ha a munkavállalók nem veszik észre, hogy a piacgazdaságra jellemző versenyhelyzetből fakadóan őket magukat is arra kényszerítik, hogy egymásnak versenytársai legyenek. Sokan úgy gondolják, hogy a versenyben a kiválasztás során mindig a legjobbak fognak érvényesülni, ez pedig hasznos lehet a gazdaság fejlődése céljából. Ez azonban nem így van. A munkáltatókat egészen más célok vezérlik egy-egy pályázó kiválasztásában. Ez a nézet azért is káros, mert megszünteti a dolgozók egymás iránti szolidaritását, megbontja egységüket, és ezzel megakadályozza, hogy érdekeik védelmében hatásosan küzdhessenek a munkáltatókkal szemben. Ugyanis minden munkavállalónak látnia kell, hogy itt nem „szociális partnerség”-ről és „esélyegyenlőség”-ről van szó, hanem tőkés kizsákmányolásról, főként pedig nem „érdekegyeztetés”-ről, hanem kőkemény osztályharcról, amelyben a munkavállalók eleve kiszolgáltatott helyzetben vannak a munkáltatóval szemben. A dolgozók csakis akkor kerülhetnek ki ebből a helyzetből, ha annak oka szűnik meg. Ezt pedig csak egyesült erővel, saját maguk érhetik el, ha a termelőeszközöket saját kézbe, azaz társadalmi tulajdonba veszik, mert akkor megszűnik függésük a tőkétől és tőketulajdonos munkáltatójuktól. Ezáltal a maguk urává válhatnak, tulajdonossá és dolgozóvá egy személyben. Egyedül ez adhat esélyt arra, hogy az árutermelő piacgazdaság meghaladásával maga a munkanélküliség jelensége is egyszer és mindenkorra megszűnjön.

Németh Attila

TI ÍRTÁTOK

ADY ENDRE: A TŰZ MÁRCIUSA

Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd halljék végre

Háború a vörös csillag ellen

Megjelent "az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról, valamint az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról" szóló törvényjavaslat, amelyet Lázár János és Semjén Zsolt

"Demokrácia védelme"?

Nemrégiben egy ígéretes, nagyobb lélegzetű tanulmány két bevezető fejezete jelent meg a Frontoldalon „PlalylA” „tollából” „Demokrácia védelme” címmel. A cikkeket viharos vita követte, aminek nyomán az
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

Kémek a sasfészekben...

Kémek a sasfészekben...

 A hidegháború korszakában komoly fordulópontot jelentett, amikor 1949-ben megtört az Egyesült Államok
No thumbnail available

Gorkij alakjai hogy kísértenek...

Hetvennyolc esztendeje halt meg a zseniális   szovjet író, aki függetlenül politikai
Dicsőség a szovjet és magyar hősöknek! - 70 éve szabadult fel Budapest

Dicsőség a szovjet és magyar hősöknek! - 70 éve szabadult fel Budapest

Hazánk Felszabadítása a több mint két évtizedes fasiszta uralom alól 1944 őszén
Légy szerző!
Légy szerző!