A Népi Front lapja

kommunizmus

Kommunizmus IV.

A kommunizmus mint gazdasági-társadalmi szervezet létrejötte és megszűnése szorosan összefügg az emberiségnek a természethez való viszonyával. Az ember, mint természeti lény, egyrészt a természet produktuma és része, másrészt, mint társadalmi lény, az önmaga által létrehozott társadalom része és produktuma. Ez a kettősség abban nyilvánul meg, hogy az ember történelmi fejlődése során és gazdasági tevékenysége révén függetlenedni igyekszik a természettől, más szóval uralkodni kíván rajta, mindazonáltal megmarad természeti lénynek, vagyis nem vonhatja ki magát a természet általános törvényei alól. Gazdasági tevékenységét és ennek megfelelően társadalmi berendezkedését a természettől való függőségének és függetlenedésének dialektikája határozza meg. Minél inkább ki van szolgáltatva a természetnek, annál inkább természeti lény volta kerül előtérbe, és megfordítva, minél inkább függetlenedik a természettől, annál inkább társadalmi lény volta válik meghatározóvá. Mint természeti lény, a természettel folytatott anyagcseréjét, vagyis önfenntartását, önmagának újratermelését társadalmilag a közösen végzett munkának megfelelő társadalmi berendezkedésben, kommunizmusban végzi, hiszen a termelőerők viszonylagos fejletlensége miatt csak a közös társadalmi erőfeszítés vezethet sikerre. Az emberi társadalom tagjai együttesen küzdenek a természettel létfenntartásukért. Amilyen mértékben igyekszik az emberi társadalom csökkenteni a természettel szembeni kiszolgáltatottságát termelőerőinek fejlesztésével, gazdasági-társadalmi viszonyainak átalakításával, annál inkább kerül előtérbe társadalmi lény jellege, vagyis a természettel folytatott anyagcseréjét, önmagának újratermelését egyre inkább társadalmi berendezkedésének elkülönült formája határozza meg. Az emberi társadalom tagjai a természettel folytatott anyagcsere során létfenntartásukért egymás ellen küzdenek. Az így létrejött társadalom osztálytársadalom. A természettel szemben kivívott viszonylagos függetlenség a társadalom tagjainak egymástól való fokozott függésévé alakul át. Minél inkább függetlenedik az ember a természettől, annál inkább bomlik meg közte és a természet között kilalakult ősi egyensúly, ami végső soron oda vezet, hogy az emberben ismét a természeti lény kerül előtérbe, hiszen abszolút értelemben sohasem válhat függetlenné a természettől, amelynek mindig része marad, még akkor is, ha új bolygókat hódít meg, mivel azok is az egyetemes univerzum részei. Az ember ismét szembesülni kényszerül a természettől való függésének tényével, ennek a függésnek minőségi változásával és súlyosbodásával. Önmagát újratermelő gazdasági tevékenysége során magasabb fokon kerül szembe a természettel, termelési módja és ennek megfelelően társadalmi berendezkedése is megváltozik, az emberi társadalomban a közösen végzett létfenntartó, szükségletkielégítő termelő munka során magasabb fokon valósul meg ennek közösségi jellege az emberiség egymásra utaltságában. A természettől való függés növekedésével az emberi társadalom tagjainak egymástól való fokozott függése az osztályharc következtében csökken, az osztálytársadalom megszűnik, újjászületik a kommunizmus. („Háboru nem lesz már, szelidülnek a vad korok akkor.”)* Ez a kommunizmus történelmi dialektikája.

Continue reading

Kommunizmus II.

A kommunizmus (mint szocializmus) újkori első történelmi megvalósulása részleges kudarccal végződött. Ennek a kudarcnak oka részben a nemzetközi osztályharcban elszenvedett vereségből, részben a megvalósult kommunista (szocialista) társadalom belső ellenmondásaiból fakad. A magántulajdon, az árutermelés, a piac és a pénzviszonyok fennmaradása ugyanis nem segíti elő kellőképpen a közösségi tudat kialakulását, még akkor sem, ha a termelőeszközök túlnyomó része társadalmi tulajdonba kerül. A kommunista párt vezetésével felülről szervezett népi demokrácia és a centralizált államhatalom egy, a proletariárustól elkülönülő államapparátust képviselő elitréteg kialakulásához vezet, amely idővel osztályjelleget ölthet. Fennáll a veszély, hogy ennek a rétegnek számos tagját valójában már nem a kommunista eszmék iránti elkötelezettség, hanem a karrierizmus és a vezetői kiváltságok megszerzése fogja motiválni. Sajátságos társadalmi tudathasadás jön így létre a kommunista ideológia és a valóságos gazdasági viszonyok mint alap között fennálló ellentmondás következtében. A proletárdiktatúra az államapparátus diktatúrájává alakul át. Mivel a gazdaság, a termelés alapja továbbra is az árutermelés, a termelők elkülönülése és érdekeik különbözősége mint elidegenült társadalmi viszony a pénzviszonyokban találja meg a társadalmi érintkezési formát, és így a kapitalizmus restaurációjának a lehetősége nincsen kizárva. Adott történelmi, gazdasági, társadalmi és geopolitikai feltételek mellett ez éppúgy bekövetkezhet, mint ahogy a valóságban az 1980-as évek végétől és 1989-90-ben a rendszerváltásnak nevezett folyamatban a kelet-európai és kelet-közép-európai szocialista országokban be is következett. A tőkés restaurációnak a nemzetközi erőviszonyok megváltozása után sajátos módon éppen a kommunista pártokon belüli hatalmi harcok adták meg a kezdő lökést, és a folyamat a legtöbb esetben maguknak a megreformált kommunista pártoknak a vezetésével zajlott le többé-kevésbé békés úton. A Szovjetúnió felbomlásával és a Kínában már korábban elkezdődött, „gazdasági nyitás”-nak nevezett liberális piacgazdasági reformpolitika kiteljesedésével a nyugati kapitalista „szabad világ”-gal szemben álló „keleti blokk” és vele maga a szocialista világrendszer megszűnt létezni. Az ismét létrejött, egységes kapitalista világrendszer immár „globalizáció” néven szüntette és egyúttal őrizte meg a gazdasági és termelési viszonyok ellentmondásait. Németh Attila

Kommunizmus

A kommunizmus az emberiség gazdasági-társadalmi fejlődése során, egy meghatározott fejlődési fokon kialakuló gazdasági-társadalmi rendszer, amely létezése feltételeinek megváltozásával megszűnik, vagy feltételeinek megteremtődésével ismét létrejön. A kommunizmus, mint minden

Tovább

Néhány szó a proletárdiktatúráról

A proletárdiktatúra nem más, mint egy tőkés osztálytársadalomban a proletariátus hatalomátvétele után a volt uralkodó és a proletariátussal szemben ellentétes érdekeltségű osztály vagy osztályok erőszakos elnyomása abból a célból, hogy velük szemben a proletariátus gazdasági, társadalmi és politikai érdekeit érvényesítse. Erőszakos azért, mert a volt uralkodó osztály vagy osztályok a hatalmat nem önként adják át a proletariátusnak, és mindent megtesznek azért, hogy azt visszaszerezzék mindaddig, amíg a tőkés osztálytársadalmak gazdasági és történelmi feltételei fennállnak. A proletárdiktatúra tehát azt jelenti, hogy a proletariátus erőszakos eszközökkel biztosítja hatalmát gazdasági és társadalmi fejlődése érdekében a volt uralkodó osztályokkal szemben. Az erőszak eszközei változóak lehetnek, mint ahogy a polgári demokrácia hatalomfenntartó eszközei is azok, és nem kevésbé erőszakosak. A proletárdiktatúrában a hatalmat tehát magának a proletariátusnak kell gyakorolnia politikai szervezete, a kommunista párt vezetésével, ami nem jelenti azt, hogy a proletárdiktatúrát a proletariátus vezető szerve, a kommunista párt, a párt- vagy állami funkcionáriusok, főleg pedig nem egyetlen személy gyakorolja a proletariátus helyett és nevében. A proletárdiktatúrában, miként a politikai hatalmat, a termelőeszközöket is magának a proletariátusnak kell birtokolnia, miután azokat erőszakkal átvette a volt uralkodó osztályok magántulajdonos és birtokos tagjaitól. A proletárdiktatúrában a gyáraknak, üzemeknek és vállalatoknak tehát az ott dolgozó közösségek társadalmi (kollektív) tulajdonában kell lenniük, vagyis a termelőeszközök azoké a munkásoké és mindazoké a dolgozóké, akik azoknak üzemeltetésében közvetlenül vagy közvetve részt vesznek. A gyárakban, üzemekben és vállalatoknál folyó termelés vezetését maguknak a dolgozóknak kell végezniük, választott igazgatótanács révén, összhangban a munka társadalmi megosztásában részt vevő többi vállalat érdekeivel, és az ország fő gazdaságpolitikai irányelveivel. A proletárdiktatúrában – mivel az maga is osztálytársadalom – a volt uralkodó osztályok hatalomátvételének megakadályozása és a proletariátus gazdasági és társadalmi érdekeinek érvényesítése mellett érvényesülnie kell egy önkorlátozó mechanizmusnak is annak érdekében, hogy a proletariátus egyes rétegeiből ne alakulhasson ki egy ellenérdekeltségű társadalmi osztály, amíg ennek gazdasági és történelmi feltételei fennállnak. A proletárdiktatúra tehát az osztályharc egyik alapvető eszköze, és a megszerzett hatalom megtartásának alapfeltétele.

Continue reading

Nemere, a dezinformátor-3.rész (egy antikommunista könyv cáfolata)

ed9f2d3ae1ec134da565da571ebe1f6c

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét,világra gyakorolt hatását és benne Lenin szerepét minden eszközzel igyekeznek bagatellizálni és azt egy maréknyi puccsista véletlenszerű győzelmének beállítani. Nemere a Defizinformátor-a kommunizmus hazugságai

Tovább

TI ÍRTÁTOK

Izrael népe békét akar! A jelszó: két állam, egy remény!

Több mint tizenötezren tüntettek szombat este Tel-Avivban a békekötésért a palesztinokkal, a Palesztin Állam megteremtéséért - jelentette a Jediót Ahronót című újság honlapja, a ynet. Számos  balol

Életveszélyes munkahelyek

Megjelent az Eurostat, halálos kimenetelű munkahelyi baleseteket számba vevő statisztikája, az EU 28 tagállamára és a partnerországokra kiterjedően. A legutóbbi, 2014-es alapján Magyarország  a középm
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

1956 igazi arca - gondolj a Köztársaság térre!

1956 igazi arca - gondolj a Köztársaság térre!

Ötvenhat vérzivataros őszére emlékezünk,katonáink,rendőreink hősiességére, azok hősiességére akik becsülettel híven esküjükhöz szembeszálltak
No thumbnail available

Proletárdiktatúra és demokrácia

Proletárdiktatúra és demokrácia a politikai néphit szerint összeegyeztethetetlen fogalmak, mondván, hogy a
No thumbnail available

Nemere, a dezinformátor -2. rész (egy antikommunista könyv cáfolata)

Korunk egyik nagy hazugsága: kommunizmus=erőszak, kapitalizmus=demokrácia. „(A kommunizmus) megvalósításába mindig olyan emberek kezdtek
Légy szerző!
Légy szerző!