Szolidaritási nyilatkozat

Fontosnak tartom, hogy akármilyen bérharcról vagy ehhez kapcsolódó érdekegyeztetésről legyen szó, vállaljunk szolidaritást minden körülmények között a dolgozókkal. Erre legfőképpen azért van szükség, mert a mai szélsőséges fogyasztói világban az emberek sorsát gyakorta kíséri közöny vagy sok esetben elutasító. meg nem értő magatartás. Akárhol is a világban, akármilyen ágazatban is folytatódik a bérharc,illetőleg nemegyszer a munkabeszüntetés, érdemes azok mellett kiállni és rokonszenvezni, miután akár tetszik, akár nem, a dolgozó fizetésből él, a megnevezése is innen származik, tudniillik, hogy bérből és fizetésből élő.

Fontos velük szolidaritást vállalni,mert egy sor olyan ágazat van, amelynek dolgozói mindennapi közszükségleti termékeinket állítják elő, vagy pedig hivatásukat és életüket mások segítségére tették fel. A kenyeret a pékség dolgozói sütik ki, annak alapanyagát, a búzát pedig például a földművelők és az agrárágazat dolgozói termesztik. S talán mondanunk se kell, hogy az egészségügyi dolgozók azok, akik közül sokuknak hivatása, elkötelezettsége, hogy segítsenek sérült, bajba jutott embereken, urambocsá életet mentsenek.

Azazhogy hivatásuk lenne, ha a körülmények nem lennének ma olyanok, amilyenek. Még a szenzációéhes csatornák is mindennapos jelleggel számolnak be elképesztő kórházi állapotokról, az egészségügyi dolgozók-ápolók,mentősök, orvosok stb.-, illetve tűzoltók alacsony béréről rengeteg munkaidő mellett is. Meg arról is, hogy sokan tervezik, hogy más országban kezdjék újra életüket, mert rengeteg túlóra és túlterheltség mellett is alul annak fizetve, bérük gyakran az önfenntartáshoz is kevés.

De ez nemcsak rájuk vonatkozik. Ma rengeteg ember érzi úgy, hogy se szakmája,  se jövője, se értelme annak, hogy gyakran kétszámjegyű, azaz 10-12 órákat robotol és bizony, rengeteg helyen sajnálják tőlük a plusz pénzt. Rengetegen érzik úgy, hogy itt és most nincs túl sok jövőképük a dolgozók túlterhelése, az irreális elvárások, az állandó megújulási készség erőltetése, s nem kevésbé a jogbiztonságuk hiánya miatt-érte ezen azt, hogy hiába is próbálnak akárhol panasszal élni, többnyire nem nekik adnak igazat munkaügyi kérdésekben.

De legfőképpen: azért is érdemes szolidaritást vállalni bérharcok és sztrájkok folytatása idején a dolgozókkal, mert gyakorta nemcsak saját magukért  küzdenek vagy nemcsak saját igazukért állnak ki nem túl jelentéktelen munkaadói fölénnyel szemben, hanem gyermekeik, unokáik jövője érdekében. Vállaljunk szolidaritást a mindenkori bértárgyalások munkavállalói oldalával, mert emberek millióinak szociális biztonságáról van szó egy erősen atomizált, szolidaritást nélkülöző környezetben. Ennek jegyében álljunk ki minden becsületes, lelkiismeretesen dolgozó melós igazáért.

 

B.Deák András