Szociálisan érzékeny fasiszták

Mostanában többször hallgattam és olvastam egészen furcsa beszélgetéseket és véleményeket, melyek elsősorban a tájékozatlanságnak köszönhetőek. Bizony, ez nagyon nagy baj, mert a tudatlanság a pokol útjaira vezetheti a mit sem sejtő embert.Ott pedig már megégetett a tűz nagy tömegeket.
Szélsőjobboldali körökben szeretik Prohászka Ottokárt, Szálasi Ferencet és másokat is úgy beállítani, mint szegények, a munkások barátját, akik éjjel-nappal azon munkálkodtak, hogy felöltöztessék és megetessék a szegény rongyos, éhező prolatárokat és szegényparasztokat.
Ami azonban rendkívül veszedelmes, hogy magukat baloldalinak valló emberek is elmondják, igaz, hogy sok rosszat követett el a püspök úr, de a szegényeket nagyon pártolta.
Rég volt ugyan, de azért még élnek páran, akik akkoriban cselédek voltak, és rendesen szíjat hasítottak a hátukból mindenféle püspökök, papok és nagygazdák, akik nagy áhítattal szavalták és  hallgatták a Szentírás szavait.
Legyünk tisztában azzal, hogy kik is voltak ezek a jótét lelkek! Ki is volt Prohászka Ottokár?
“Székesfehérvár ékes szavú, tudós püspöke nem fél az újításoktól. Az a hite, hogy modern időkben modern legyen még a mennybéli üdvösség is.” – írja Ady Endre a szlovák-cseh-német származású Prohászkáról.”Mit is kezdenek ezzel a figurával az “idősebb vagyok, mint Szlovákia” hangoztatói?  Prohászka ugye kivétel. Ne keress logikát a fasiszta skatulyákban!
Ami igaz, igaz! Prohászka okos ember volt! Pontosan tudta, hogy a marxizmus hatása tömegeket vonhat ki a egyház karmai közül és itt gyorsan és hatékonyan kell cselekedni, ezért modernizálta Ady szavaival élve a mennybéli az üdvösséget is. A munkásmozgalomba való behatolással kívánta közömbösíteni a marxizmust.
Meghirdette az aggiornamentot, ami korszerűsítést jelent. Ady  Nagyváradról figyeli az eseményeket és hihetetlen éleslátással veszi észre, hogy milyen veszedelmesek Prohászka tanai.
“Nem fogunk a Vészi Józsefék hibájába esni, és nem fogjuk kivételes nagy embernek deklarálni Prohászka Ottokárt, csak azért, mert merészebbnek és intellektusban gazdagabbnak látszik, mint a többi fegyverese az ecclesia militansnak .”
“Hát nem méltóztatnak látni, hogy az Ehrardtok, Prohászkák a jövendő klerikalizmusának az előkészítői? A klerikalizmusnak örök célja az emberiség nyűgökben tartása.” – írja Ady Endre.
A csuhás gazembernek volt képe a marxista terminológiát átvéve megtéveszteni a dolgozó tömegeket. Munkamegosztási viszonyok, osztály, osztályharc – röpködtek a szájából, amikor a helyzet megkívánta. Nehogy azt gondolja bárki is, hogy a fennálló rendszert akarta megváltoztatni. Csak a javadalmazást akarta átalakítani, hogy ezzel is támogassa a kizsákmányoló bandát. De hasonlít ez Mussolini munkás-tőkés korporációinak tanaira, melyek a társadalmi feszültséget kívánták oldani, kihúzva a “kommunizmus méregfogát”. Vigyázzatok emberek! Nézzetek a szavak mögé! Olvassatok figyelmesen! Szálasi pélául Új Magyar Munkás címen adott ki újságot!
Harc a szavakkal, a bűvös szavakkal, amelyek ma is bódítanak.
 A Tanácsköztársaság idején  sem vetette el a proletárdiktatúrát. Azt sürgette, hogy helyezzék keresztény-nemzeti alapokra.Tagja lett a Gömbös által szült MOVE-nak.
“A bűn, a csábítás, a prostitúció, a szándékos Mek-ölés és -vásárlás, mindez a zsidó üzleti «moralis» melgágyából való termék. Ha előkelő családok fiai rossz útra trelődnek, ritkán csalódunk, ha zsidót szimatolunk bukásukbta.”-olvasható Iránytű címen összegyűjtött munkáiban, melyet a kedves érdeklődő letölhet az Interneten. És láss csodát, ma ugyanezt írják a muszlimokról. holnap majd a hindukról és ki tudja kikről…
 József Attila, Móricz Zsigmond, Veres Péter, Illyés Gyula és sokan mások pontosan leírják azt a nyomort, amely a munkásokat és a parasztokat sújtotta a Prohászka-lelkiséget viselő emberek országlás idején.
“Nem spóroltak itt semmin, csak az alkalmazottakon. Az öreg takács a nagybácsi, annak csak nyers krumplit volt szabad felhozni a veremből, főtt ételt nem is adtak neki, az úgy volt, hogy annak semmiből kellett ellátni magát, még az is panaszos volt. Zsofka evett, amihez hozzájutott, de Zsaba Márit sokszor szidta, hogy minden kulcsot magánál tart, még a sírba is magával akarja vinni. Úgy látszik, neki se jutott mindenből, de Csöre megfigyelte, hogy a jobb ételeket, sült tésztákat az asszony úgy eldugta a tisztaszobába, hogy azt még csak nem is látta közülük senki. Maguk ették meg, az almát különösen. Míg a fán volt, egyetlen szemet sem volt szabad levenni belőle, például volt a ház megett egy fehér szilvafa, azt nagyon szerette volna megkóstolni, de isten őrizz, talán még ki is hasították volna belőle, ha lenyel egy szemet, még nem is volt szabad a fa közelébe se menni. Vitték a piacra, mindent, mindig a piacra. Ha aztán lefogyott a fáról, nem maradt rajta más, csak az aszalódott szem, akkor szabad volt felmenni, de az öreg bácsi félrehívta a kislányt, s azt mondta, meg ne egye azokat a szemeket, mert beteg lesz, mert azok mónijások.” Móricz Zsigmond: Árvácska
F.Zs.