A Népi Front lapja

Szeptember 11: A chilei tragédia

szeptember11Immár tizenhárom éve szeptember 11-e táján rendszeresek a terrorizmus elleni háborúról, a 2001 utáni másfajta világról szóló cikkek. Felidézik annak a keddi napnak a reggelét, elemzik az eseményeket, megemlítik az összeesküvés-elméleteket, amelyek különösen az iraki háborút követően kezdtek elterjedni, mármint azokat, amelyek szerint a Fehér Ház „megrendelte” az Al-Khaidától a merényleteket, hogy legyen ürügye a közel- és közép-keleti bevonulásra. A 9/11 bűvöletében rendre feledésbe merül egy 28 évvel korábbi szeptember 11-i kedd reggel, melynek színhelye ugyancsak az amerikai földrész, de annak déli része volt.

1973 szeptemberében már három éve volt hatalmon Chilében a Népi Egység kormánya, élén Salvador Allende elnökkel. A választási sikernek azonban komoly ára volt: 1970-ben Allende relatív többséget kapott és csak a kereszténydemokraták akkori baloldalibb irányzatának segítségével kapta meg a beiktatásához szükséges többséget. Ennek fejében a Népi Egységnek garantálnia kellett a politikai pluralizmust, a hadsereg semlegességét, bármilyen népi milícia létrehozásától való tartózkodást, a politikai szabadságjogok biztosítását – vagyis a szocialista kísérlet minden addigitól eltérően a polgári demokratikus államgépezet fenntartásával indult el, ráadásul úgy, hogy csak a végrehajtó hatalmat tudta ellenőrizni a hat baloldali párt (a szocialista és kommunista párt mellett többek között a radikálisok és egy baloldali keresztény párt is része volt a koalíciónak). Az indulást sötét esemény árnyékolta be: szélsőjobboldali merénylők meggyilkolták René Schneider tábornokot, a hadsereg lojális főparancsnokát. Helyére a hasonlóan gondolkodó Carlos Prats tábornok került.

salvadorallendeA kormány nekilátott az ígért reformok teljesítésének. Ezek javarészt a korabeli keynesi modellbe illeszkedő döntések voltak. Államosították a rézbányászatot, közte amerikai multinacionális vállalatok tulajdonait – ezt az egész parlament megszavazta – nekiláttak különböző szociális intézkedések megvalósításának, ennek egyik jelképes tette volt, hogy minden gyerek napi fél liter ingyen tejet kapott. Óriási lendületet kapott a népi kultúra, a helyi közösségek is, azonban a nagyburzsoázia féltette előjogait és a kezében levő tulajdonára alapozva hamar támadásba lendült. Amerikai anyagi támogatással megvásárolta és fellázította a szolgáltató szektorban dolgozó rétegeket: orvossztrájk, magánfuvarozó sztrájk, bányászsztrájk (a rézbányászok az előjogokkal rendelkező munkásarisztokráciához tartoztak) kezdte bénítani a gazdaságot (utóbbinak a hosszan elnyúló, vasúttal alig rendelkező országban komoly hatása volt !), az Egyesült Államok vállalatai pedig beszüntették a gépalkatrészek szállítását az amerikai gyártmányú gépekhez. A parlamentben az immár destruktív ellenzéki pozíciót felvett kereszténydemokraták a jobboldallal együtt rendszeresen buktatták meg Allende minisztereit, amelyet ugyan cserékkel ki lehetett védeni, de az első év után megszűnt az országban a politikai stabilitás. Viták robbantak ki a baloldali koalíción belül is, a szélsőbaloldali kis pártok pedig „puhasága” miatt támadták a kormányt, amely több esetben erőszakkal számolt le ezekkel a csoportokkal.
salvadorallende2A jelentős állami szektort tartalmazó, közepesen fejlett gazdaságban is számos probléma volt; korábban ezeket a társadalmi béke jóvoltából nagyobb gond nélkül átvészelték, most azonban a hiányra alapozva közép- és nagypolgári rétegek kezdtek tüntetésekbe („lábasos kolompolás”), fellázítva a népi kormánytól gyorsabb eredményeket váró szegényebbeket is. A helyzet 1973 márciusa után durvult el véglegesen. A március eleji parlamenti választáson a jobboldal abban reménykedett, hogy kétharmados többséget szerez, azonban a népi kormány az állandó szabotázs, az elkövetett hibák ellenére több szavazatot kapott, mint Allende az elnökválasztáson és a jobboldal csak egyszerű többséget tudott elérni. Ezt követően fasiszta terrorszervezetek kezdtek garázdálkodni, megbénítva egyes területek áram- vagy vízellátását, június végén pedig egy jobboldali katonai puccsra is sor került, amelyet a demokratikus érzelmű Prats vezette hadsereg még le tudott verni. A helyzet azonban tovább romlott, megölték Allende szárnysegédjét, a jobboldali erők erős amerikai támogatással fokozták a zűrzavart az országban. Augusztus végén lemondásra kényszerítették Prats tábornokot, a helyére került Pinochet pedig katonákkal zaklatta a munkásnegyedeket fegyverek után kutatva. Végül szeptember 11-én a reggeli órákban a hadsereg egységesen támadást intézett a törvényes rend ellen, bombázták az elnöki palotát, ahol Allende elnök is meghalt az ellenforradalmi erők elleni harcban. A puccsot követően a junta emberek ezreit gyilkolta meg, a santiagoi stadion az ott elkövetett népirtásról vált hírhedtté. Börtönbe, koncentrációs táborokba került számos baloldali vezető, köztük Luis Corvalán a kommunista párt vezetője, akit három évvel később a szovjet disszidens Bukovszkij ellenében engedtek szabadon. Néhány nappal a puccs után halt meg a nagybeteg Pablo Neruda Nobel-díjas költő. A fasiszta rezsim külföldön is utánanyúlt ellenfeleinek: 1974-ben Argentínában az emigrált Prats tábornokot, két évvel később az USA-ban Orlando Letelier volt külügyminisztert gyilkolták meg. Az utóbbi ügy az emberi jogok iránt érzékeny Carter jóvoltából egy időre le is hűtötte a chilei-amerikai kapcsolatokat.

Mindez akár egy szokványos latin-amerikai rémtörténet is maradhatott volna, később újabb puccsokkal, azonban a hetvenes évek végén sajátos fordulat történt Chilében, amely miatt ezt a szeptember 11-ét még inkább tekinthetjük korszakváltónak, mint három évtizeddel későbbi utódát. Milton Friedman Nobel-díjas, neoliberális amerikai közgazdász a chilei junta szolgálatába állt és rávette Pinochetet a teljes liberalizációra, a szociális rendszerek gyors szétverésére és a privatizációra. Az addig padlón levő gazdaság növekedni kezdett, természetesen a diktatúra által megfélemlített, jogaitól megfosztott munkásság kizsákmányolása jóvoltából és már az 1980-as évek elején elemezni kezdte a polgári sajtó a „gazdasági csodát”. A Le Monde egyik korabeli száma pl. azt furcsállta, hogy a „gazdasági szabadság” milyen jól összeegyeztethető a politikai szabadságjogok teljes hiányával. A nyolcvanas években itt hajtották végre a nyugdíjrendszer privatizációját, amely a legutóbbi időkig mintául szolgált a neoliberális ideológusok számára – egész addig, míg a nagyobb arányú kifizetésekre nem került sor. Ez azonban már Pinochet után történt. A diktátor, akinek nem jósoltak sok jövőt, csak 1989-ben távozott a hatalomból, de akkor is egy időre megtartotta magának és a hadseregek a választott kormány feletti ellenőrzés jogát. A kereszténydemokrata kormányok nem is mertek Pinochethez nyúlni, először egy európai látogatás során angol illetve spanyol bírák próbáltak ellene eljárásokat indítani, de végül hazaengedték a beteg, agg diktátort, aki 2006 őszén, szinte egy időben távozott dicstelenül az élők sorából Milton Friedmannal.

Chilében ma baloldali kormány van. Ez a baloldal azonban közelebb áll a nyugat-európai szociálliberálisokhoz, vagy Gyurcsány Ferenchez, mint a Chávez vagy Morales-féle következetesen baloldali elnökökhöz. Bár jóval bátrabban nyúl a junta egykori ügyeihez, mint elődei, a gazdaságban háborítatlanok a neoliberális hadállások, az amerikai befolyás, és a tüntető diákok ugyanúgy megismerhették a szocialista kormány rendőreinek könnygázgránátjait, mint Nyugat-Európa anarchista vagy alter-globalista tüntetői. Máig hat a megfélemlítés a chilei társadalomra.

A puccs nemzetközi hatása ennél sokkal jelentősebb és súlyosabb. A Népi Egység hatalomra jutása jobban megijesztette az amerikaiakat, mint Fidel Castro forradalma. Ez ugyanis azt jelentette, hogy az amerikai birodalom közepén egy ország választóinak jelentős része elfogadja a társadalom szocialista átalakulásának tervét. Itt nem lehetett fegyveres erőszakról, szovjet beavatkozásról beszélni. A chilei példa különösen a ’68-as nyugat-európai baloldal számára jelenthetett vonzerőt: a hatalom demokratikus megszerzése és megtartása, strukturális reformok, a társadalom átalakítása. Ezt nem lehetett eltűrni. A puccs bebizonyította, hogy a kétpólusú világban nem lehetséges a demokratikus szocializmus megvalósítása, ezzel súlyos csapást mért az eurokommunista kísérletre is, amely hasonló utat próbált meg arra, hogy a forradalmi megoldásokra nem hajlamos baloldali tömegek számára egy, a korábbi kelet-európai intervenciók és hazai állapotai miatt fokozatosan lejáratódott szovjet modell helyett valamilyen reális, demokratikus alternatívát találjon. A belső társadalmi átalakulások („információs társadalom”) és a szovjet rendszer vonzerejének elvesztése mellett a chilei példa is hozzájárult a nagy nyugati kommunista pártok térvesztéséhez és a szocialista pártokon belül a „második baloldal”, a szociálliberális erők térnyeréséhez. Vagyis a mai, jól ismert, valódi befolyással rendelkező baloldalt nélkülöző, a globális neoliberális gazdasági diktatúrától szenvedő nyugati társadalmak kialakulásához.

Ma, a 44. évfordulón nem csupán a szélsőjobboldali katonai puccs áldozataira, Salvador Allendére, vagy a stadionban agyonvert dalköltőre, Victor Jarára és a meggyilkolt ezrekre kell emlékeznünk. A mai rendszerellenes baloldal előtt egy óriási feladat áll, amelyhez még nem nőtt fel: hiteles, a társadalom többsége számára elfogadható alternatívát kell kidolgoznia, hogy először megállítsa a neoliberalizmus további előrenyomulását, azután pedig fokozatosan elkezdjen egy, a XXI. század feltételei mellett megvalósítható, a széles közérdekre alapozó, valóban demokratikus, ökotudatos, szociális társadalom felé haladni.

Tovaris

TI ÍRTÁTOK

ADY ENDRE: A TŰZ MÁRCIUSA

Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd halljék végre

Háború a vörös csillag ellen

Megjelent "az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról, valamint az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról" szóló törvényjavaslat, amelyet Lázár János és Semjén Zsolt

"Demokrácia védelme"?

Nemrégiben egy ígéretes, nagyobb lélegzetű tanulmány két bevezető fejezete jelent meg a Frontoldalon „PlalylA” „tollából” „Demokrácia védelme” címmel. A cikkeket viharos vita követte, aminek nyomán az
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

70 éve szabadult fel Budapest - dicsőség a magyar és szovjet hősöknek!

70 éve szabadult fel Budapest - dicsőség a magyar és szovjet hősöknek!

Hazánk Felszabadítása a több mint két évtizedes fasiszta uralom alól 1944 őszén
No thumbnail available

Tőkés rendszerváltás a kelet-közép-európai szocialista országokban

A kelet-közép-európai országokban végbement tőkés rendszerváltásról eddig sokan és sokat írtak, marxista
No thumbnail available

Széttöretett, megaláztatott , ebek elé vettetett... Trianon és ami utána jött

"Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és
Légy szerző!
Légy szerző!