Stupidok lázadása

Ma már szinte természetes a hazai közéletben kirekesztően gondolkodni, a legkülönbözőbb helyeken ellenségeket keresni, illetőleg ellenségképeket gyártani. Sőt, mondhatni azt is, hogy sikkes, menő vagy divatos is szemléltetni,hogy az illetők milyen kemény legények, mennyire mások, mint a többiek, akikhez bezzeg semmi közük nincs. Különösen az ezredforduló óta reneszánszát éli hazánkban az a fajta szemlélet, amely a cenzúra hiányára is hivatkozva vagy azt kihasználva a legszélsőségesebb, nem éppen emberbaráti felfogásáról híres nézetek tömkelegét zúdítja társadalmunkra. Ha az ember ilyenkor számon kérné, hogy emberségben, jóindulatban vagy empátiában miért nem divat ma gondolkodni, máris olyan válasz jönne rá, hogy az elesettekkel meg a gyengékkel, szépmagyarosan “lúzerekkel” foglalkozni emberi gyengeséget jelent. Különösen ma a több mint 3 millió szegény ember, számos fedél nélküli és helyét nem találó fiatal világában pedig kifejezetten erénynek minősül ma érzékeltetni a rendszerváltozás veszteseivel, mennyire lenézik őket bizonyos körökben.

Hogy nem éppen emberségesen bánnak sok helyen a fedél nélküliekkel, az ma már senki előtt nem újság. Vannak helyek, ahonnan őket kitiltják őket, illetve vannak időnként a számukra megnyitott melegedők, hajléktalanszállók, azonban ilyenkor az ember fiában olyan kérdés is fel talál gyakran vetődni, hogy egyáltalán miért is kellett kis honunknak eljutni odáig, hogy ilyen problémák fennálljanak. Egyáltalán miért történhet meg az, hogy valaki gyakran önhibáján kívül az utcára kerül, miért is nincs garantálva, hogy a legnagyobb adósokat is megillesse az emberi méltóság tisztelete, valamint az, hogy normális körülmények között lakhasson. Sok itt a miért. Ahogy az évente százas nagyságrendű fagyhalál kapcsán is rengeteg miért merül fel sokakban. Persze vannak válaszok,amelyek szerint ha a kis pénzt is piára költik, ugyan miért kell őket sajnálni. Azonban válasz erre is van: például az, hogy eleve egy másik emberről miért kell a rosszat feltételezni, miért nincs humánum mint olyan, illetőleg megértés az embertárs irányába. De arra is van válasz, amiért iszik az illető: rengetegen a kilátástalan helyzet, a kiút nem találása és a kiszolgáltatottság miatt kötnek ki az alkoholizálásnál. Nem jelenti mindez azt, hogy szép dolog alkoholizálni és helyes is, hanem azt, hogy minden dolognak alaposan mögé kell nézni és csak azt követően ítélni, főleg nem általánosítani.

Aztán emellett nem bagatell jellegű nehézség az sem, hogy tegnap a nyugdíjasok ellen nyitottak fronton a nemzeti radikális jobboldal egyrészének szószólói körében, ma pedig a földművelők ellen viselnek hadat. Bocsánatkérés nélkül. Az talán lélekbúvárok szakterülete lenne kideríteni, mi viszi rá az emberek egy nem lebecsülendő részét arra, hogy másokkal szemben általánosítson és előítéleteket gyártson, mindenesetre az még rendszerváltó mércével is elég erős megfogalmazás, amely a hazai parasztságot is úgymond valamilyen alsóbbrendű társadalmi kategóriába helyezi, már csak azért is, mivel például az ellenforradalmi rendszerben egy sokorópátkai Szabó István vagy egy Nagyatádi Szabó István , illetve 1945-ben a független kisgazdák egy tekintélyes hányada a meglévő ezeréves konzervatív félfeudális állam keretében illetve a kereszténység jegyében gondolkodott, valamelyest egyenrangúnak iparkodott lenni a dzsentrikkel és nagyobb földbirtokosokkal, sőt, alapvetően a királyság államformáját sem kívánta bolygatni. Emellett a népi írók is bírtak egy jobbszárnnyal, amely inkább éppen hogy az ultrajobboldali ordas eszmék felé orientálódott. Ezek is az illetékesek számára ellenségnek számítanak? Ám ez csak a gond kisebbik fele. A nagyobbik az, hogy az agrárszféra nélkül nem lenne élelmiszeripar, feldolgozóipar és egy sor egyéb ágazat. És arról se feledkezzünk el, hogy népmesék, folklorisztika műfajok egész sora-néptánc, népzene, öltözködés stb. a lenézett és elmekórtanilag visszaminősített parasztság életére épül. Végül érdekes módon, a reformkor egyik úttörő személyisége, báró Wesselényi Miklós is arról értekezett, hogy az utak,az infrastruktúra meg egy sor egyéb létesítmény az éjjel-nappal verejtékező jobbágyok robotjára épül, amit pedig a nagy jó urak gőggel és megvetéssel köszöntek meg. Tehát erről csak ennyit.

Viszont azt már jóstehetség nélkül is lehet látni, hogy ha ma az őstermelők ellen nyitottak frontot, tegnap pedig a nyugdíjasok ellen, akkor holnap nagy valószínűséggel a hajléktalanok, az állásnélküliek, illetve a koszos melósok következnek. Azok, akiken segíteni kellene, valamint azok,akik olyan tevékenységet végeznek, amely az újburzsoázia szélsőséges szárnyának magyarán derogálna, gőgjüket és határtalan büszkeségüket sértené, emberileg lealacsonyítaná, Ők azért lesznek alsóbbrendű kategóriások, mert megragadtak a nyomor szintjén és aki így járt s magán nem segített, annak legyen az a sorsa, ami. Mert ugyan minek osztozkodjanak a határtalan egyeduralomban akárkivel is, minek is tekintsenek akárkit is partnernek, amikor fölényesen le is lehet nézni őket. Persze az se baj, ha a társadalom vagy nyolcvan százaléka eszerint az ellenségük. Sebaj. Megvannak a maguk külön szigetei, külön villáik, külön testőrségük, külön szokásaik, mit nekik foglalkozni ilyesmivel.

Végül ez az állapot a labancos szemléletű komprádor burzsoázia és a nemzetközi tőke számára a lehető legjobb- az se véletlen, hogy a jenkik földjéről akár náci szemléletű faji ideológiák is átszűrődhetnek Amerika és a nyugati multik szolgalelkű honi lakájok irányította gyarmataira. Nekik a lehető legjobb és legklasszabb, hogy az embereknek lesz egy rahedli ellenségképük és nem az osztályjellegű problémákkal, nem avval lesznek elfoglalva, hogy ők miért vannak nyomorban, mások meg miért veszik meg fél Magyarországot is akár. Ez a magyarhoni XXI. század.

B.Deák András