Sarkalatos pontok a hazai munkásmozgalomban

Amióta a rendszerváltozás végbement, azóta különböző helyeken és időkben ugyan felmerültek olyan elképzelések  szociális karták vagy pártprogramok formájában,amelyek lerakhatják az alapjait a jövőbeli szocialista társadalmi modellnek, azonban átfogó módon még sosem került sor szociális színezetű alkotmány kidolgozására vagy körvonalakban történő felvázolására. Holott a mindennapi életben tapasztalható nehézségek szinte saját maguk  meg tudnák írni, mire épüljön az a leendő társadalom.

I. Mindenekelőtt a legelső sarkalatos kérdés, mint írtam volt korábban is, olyan demokratikus minimumértékek leszögezése, amely nélkül nehéz lenne elképzelni, hogy hazánk haladó irányban mozduljon el. Ilyen például az, hogy a köztársaság államformájának az intézménye ne képezhesse a jövőben semmilyen vita vagy változtatás tárgyát. Miként a történelmi múlt lezárása is meg kell, hogy történjen, azaz sem Trianon traumájánál, se Kádár idején ne ragadjon le hazánk,mindössze a kádári korszakból és a haladó hagyományokból merítve tegyen lépéseket előre.

II. A második sarkalatos kérdés lehetne hazánk és térségünk önmeghatározása, helyének megtalálása. Szakítani szükséges mind az egyoldalú nyugati, mind a keleti orientációval, helyette a munkásmozgalmárok szolidaritását kell hangsúlyozni és szorosabb kapcsolatot a visegrádi és balkáni országokkal ápolni. Emellett harcot kell hidetni különböző, a rendszerváltás óta elterjedt áltudományos nézetek ellen, ilyen pl.  a magyarság finnugor eredetének tagadása, a különböző hamis mítoszok előtérbe helyezése.

III. Fontosnak tartom a szociális minimum rendszerének kiemelését,annak kiemelt tárgyalását, a szociális védőháló felépítését, a demokratikus alapjogok védelmét: például a kilakoltatási tilalmat, azt, hogy a lakhatás alkotmányos alapjog legyen, az oktatáshoz való jog és egy sor egyéb emberi alapjog ingyenes lehessen-egészségügyi ellátások,sportolás, továbbtanulás, szakmák megszerzése. Fontos továbbá, hogy olyan szakmák legyenek kitanulhatók, amelyekre szükség van és ne a piaci viszonyokra legyenek a képesítések alapozva.

IV. Minden munkahelyen legyen érdekképviselet,  legyen nép ügyvédje rendszer munkaügyi kérdésekben, a munkahelyen törvény kötelezze a munkáltatókat szociális jogok  betartására,  a dolgozókkal egyeztetésre minden kérdésben-végre ne alattvaló vagy bérrabszolga legyen a melós, hanem szerződő fél, aki ilyen alapon szintén támaszthasson követeléseket a munkahelyén, ne megfélemlítésben éljen a dolgozó.

V. A belpolitikai életben érvénybe kell léptetni az 1957-es,illetve 1975-ös, a médiáról szóló párthatározatokat, amelyekre hivatkozva a kereskedelmi médiát fel kell számolni, helyette a tudományos és ismeretterjesztő műsorokat napirendre tűzni, támogatni kell az érvényesülni nem tudó fiatalokat. A kutatásokra és tudományos elképzelésekre mindig álljon rendelkezésre forrás. A kulturális életben be kell szüntetni az anglomán félig magyar félig  angol kifejezések használatát, helyette a magyar nyelv és a népi értékek ápolásában jeleskedjenek honatyáink.

VI. Olyan baloldali értékekre épülő társadalmat felépíteni, ahol nem a protekció vagy a családi háttér a mérvadó, háttérbe kell szorítani a kádári bürokrata pártközpontú szemléletet, helyette a munkástanácsok, szakszervezeti érdekképviseletek,  civil szervezetek érdekvédelmét szükséges előtérbe helyezni.

VII. Végül fontos lenne arra alapozni, hogy minden hatalom forrása a nép és ezt is alkotmányos passzusként beemelni. Ez úgy értelmeztetik, hogy a szocialista társadalom alapja a melós, nem pedig a párt vagy az élcsapat, erre hivatkozva a civil vagy spontán szerveződésekre,munkástanácsokra vagy szakszervezetekre könnyebb alapozni,  megelőzendő evvel a pártbürokrácia újbóli kialakulását.

B.Deák András