Salamon Ernő: Tél

 

Halott tél ringat januárt, a tél megint csak megtalált,
üres gyomrunk ma sem zabált.

Kezünk fejszét nem foghatott, se tollal nem dolgozhatott,
se meleg kesztyűt nem kapott.

Lábunkon rongyos a cipő, fagyot ujjak ideje jő,
esős időre fagy idő.

Mindegy: ősz lenget lombokat, vagy nyár méla kolompokat,
nekünk nem hord csak gondokat.

Csönd üli meg a kerteket, valaki… messze… nevetett.
Itten? Csak őrült lehetett.

1933

Salamon Ernő, a kirekesztett költő

Született 1912-ben Gyergyószentmiklóson-meghalt 1943-ban, Mihajlovka Sztarinál, ahol munkaszolgálatosként agyonlövik az olasz fasiszták. Iskolai tanulmányait szülővárosában fejezi be. Egy fűrészüzem munkástelepén él, nyári szünidőkben maga is itt dolgozik. 1931-ben a kolozsvári egyetemen jogot tanul, belép a kommunista pártba. Kilép az egyetemről, újságíró, lapterjesztő. 1937-ben Marosvásárhelyen telepedik meg, megjelenik első kötete (Gyönyörű sors). A következő évben még két kötettel jelentkezik. 1941-ben internálják mint kommunistát, 1942-ben munkaszolgálatra hívják be Ukrajnába. Erős József Attila hatás érződik versein, de sajátos erdélyi ízekkel. Leghitelesebb versei a szegények életérzéseit, nyomorúságát kifejezők. Mozgalmi múltja miatt egy idő óta kirekesztik az irodalmi köztudatból az erdélyi líra kivételes tehetségét.

Képtalálat a következőre: „salamon ernő”