Republikánusok magyarhonban

Közel száz esztendeje annak, hogy az őszirózsás forradalom után bő két héttel, 1918.november 16.-án a történelmi jelentőségű esemény résztvevői kikiáltották Magyarország első republikánus államát,a Magyar Népköztársaságot. Bár a XXI. század egyik legnagyobb fehér bástyájában,a mai Magyarországon minden erővel iparkodnak rendszerváltó honatyáink az eseményt negatív színben feltüntetni,valójában tény, hogy a köztársaságpárti értékrendnek, illetve a haladó,modern magyarhonban gondolkodás kultúrájának legalább olyan jellegű hagyományai vannak, mint szinte az egész világra jelentős hatást gyakorló nagy francia forradalomnak,srról nem is beszélve,hogy ez az államforma már az antik világban is ismert fogalom volt: a res publica,azaz a köz dolga tükörfordításban az egyeduralommal szemben azt az államformát,illetve hatalomgyakorlási módot jelentette, amelyben az állam, illetve az adott közösség életének irányítása maga a közösség,a társadalom ügye, a későbbiekben pedig annak a haladó, modern államnak a jelképe, ahol a hatalmi ágakat az egyszemélyes korlátlan hatalmat megelőzendő, szétválasztották. Általánosságban pedig a modern, felzárkózni kívánó,az évszázadokon keresztülérvényesülni nem hagyott néptömegekre épító ország jelképévé vált. Emiatt nem csoda, hogy a proletárdiktatúrát követő Horthy-rendszerben, mind pedig napjaink úrhatnám félfeudális légkörében már maga a köztársaság gondolata vörös posztónak minősült,illetve minősül, máig ható érvénnyel.

A republikánus államforma értelmezésének kérdésében nem teljesen egységes a témával foglalkozó szakemberek állásfoglalása. Van, aki szerint maga az alkotmányos királyság is például köztársaságnak minősül működése szempontjából,tudniillik éppúgy megvan ott is a választott,parlamentnek vagy más népképviseleti rendszernek felelős kormány, illetve annak miniszterelnöke,a jelképet jelentő uralkodó pedig éppúgy jelképes szerepet tölt be,mint a köztársasági elnök,a hatalmi ágak szétválasztása pedig szintén biztosított. Ennek értelmében a gyakorlatban 1849 április 14.-étől a szabadságharc leveréséig Kossuth kormányzóelnöksége idején is egyfajta köztársaságként működött hazánk,ahol köztársasági elnök tisztségével megfeleltethető kormányzó-elnök rendeletei, törvényei is csak miniszteri jóváhagyással voltak érvényben,akárcsak a mai parlamentáris,azaz nem eőrs elnöki rendszerű köztársaságokban. A teljesség kedvéért azonban hozzá kell tennünk, hogy Debrecenben Kossuth semmilyen köztársaságot nem kiáltott ki,számára az az alkotmányos királyság is megfelelt volna,mint amilyen Angliában működik ma is, azaz a király uralkodik, de nem kormányoz,az emberi és polgári szabadságjogokat pedig a legmesszebbmenőkig szavatolják,számára ez volt a legfontosabb.

Sőt, menjünk még tovább: a nemesi köztársaság intézménye mind fogalomként, mind gyakorlati megoldásként minden feudális eredet társadalmi réteg számára ismert volt: igaz, hogy nagy jó uraink nem teljesen azonosultak például a válságba került lengyel nemesi köztársasággal,azonban abban lengyel osztályostársaikhoz nagymértékben hasonlítottak, hogy végig dicsőítették a nemesi aranyszabadságot, a nemesség mint nép minél korlátlanabb hatalmát-ebben az értelemben akármilyen maradi és retrográd volt a nemesi köztársaság,amelynek élén a nemesi”nép” választotta király állott,működési elve és szabadságközpontú szemlélete miatt a modern republikánus államok előfutárainak tekinthetők.

Ám ami még ennél is fontosabb, az az, hogy Batsányi Jánostól kezdve, aki a nagy francia forradalom közismert és lelkes híve volt,Táncsics Mihályon és Petőfin át számos radikális baloldali gondolkodó zászlajára tűzte a köztársaság gondolatát. Az első világégést megelőzően többek között Nagy György vezetése alatt köztársaságpárt már létezett,azonban miután a Ferenc József uralta félfeudális királyságba sem ez,sem a Függetlenségi Párt eredeti programjával való kormányrakerülése nem fért bele,ez a párt hamarosan megszűnt,majd,mint az közismert,a vörös gróf vezetésével a háború végén a függetlenségi párti haladó földbirtokosok a szociáldemokratákkal, polgári radikális politikusokkal, haladó gondolkodókkal és földművelőkkel egy táborba tömörülve alkották meg hazánk első republikánus államát,amely rövidesen a tanácsköztársaság kikiáltásába, az első proletárállamba torkollott. Ezzel azonban egy teljesen új epizód köszöntött be hazánkba, ahol a régiúri világ kereszteslovagjai elképedve vették tudomásul, hogy most már az eddig évszázadokig megvetett és lenézett, emberszámba se vett parasztok,melósok,pórnépek és egyéb nem nemesi eredetű “jöttment” is beleszólhat saját életébe,ami a politikával együtt eddig grófok,bárók,hercegekés egyéb nagyságos,méltóságos és tekintetes urak kiváltsága volt. Ezt pedig határtalan gőgjük és pökhendiségük nem bírta elviselni,így az ellenforradalmi rendszer egyik legfontosabb feladatának tekntette, hogy semmilyen köztársaságot vagy annak visszaálltására irányuló mozgalmat ne tűrjön meg,ehelyett a királyság intézménye mint a feudális rendi-nemesi rendszer kiváltságos világa tért vissza uralkodó nélkül.Az 1945 utáni újjáépítés és a szocializmus időszakában pedig magától értetődően az az államforma létezett hazánkba, amely a magyar munkásmozgalmi és a haladó hagyományok jelképének számít napjainkban is.

Miután azonban negyedszázaddal ezelőtt a rendszerváltozás végbement és a közéletben erőteljessé vált a jobbratolódás, az úrhatnámságot és a kiváltságos világot istenítő honatyáik nemcsak Károlyi Mihály emlékét tagadták meg nyíltan,hanem a szintén a haladást szimbolizáló köztársáságét is: a fővárosban a Köztársaság teret II.János Pál pápa térré nevezték át,hazánk nemzetközi megnevezéséből pedig törölték a republikánus kifejezést: ma Magyar Köztársaság helyett hazánkat Magyarországnak nevezik. Nagy jó uraink, a magyarhoni fehér bástya kereszteslovagjai úgy döntöttek, hogy a múltat ők is végképp el kívánják törölni, forradalmastul, köztársaságostul,mindenestül. Ez a mi XXI. századunk.

B.Deák András