Rekviem

T.Garmás (Szabóné Tamila)  Rekviem c. verse

Donyeck város parkjában égnek a rózsák…

Nem ölték őket télen fagyok!

Most már négy hónapon át,

Lövik a várost harckocsikkal „Grád”!

Parkot, mi–komszomolisták, valamikor ültettük,

 

Ott sétáltunk, gyermekeinket oda vittük,

Rossz álmunkban sem láttuk

Hogy földiek egymás közt harcolni fogunk!

Polgárháborútól szenved a Donbássz!

Az összes háború közt – legrosszabb az!

Fiú fogott fegyvert apja ellen, testvér – testvérre!

Az egészben a kormány politikája vétkes!

 

A háborúban az egyik oldal védi a házat, családját,

Az ellenfél – politikusok biztatására,

Bombáznak városokat és falvakat!

Hogy győztesként ünnepeljék őket!

De nem úgy alakult, ahogy várták!

Testvéreinket cserben nem hagyjuk!

Az oroszok váll a vállhoz a donyeckiekhez álltak!

Hogy a neonácik a gyermekeket és a nőket ne bántsák!

Az orosz honba menekültek ezreit fogadták!

Donyecki lakosoknak ételt és meleg holmit vittek!

Kamionok fölött harci gépekből bombák repültek!

De az autók mentek ennek ellenére és célba értek!

Lugánszkban lakosok hálával fogadtak őket,

És „Isten Áldjon”-nál vissza útra indítottak!

Nem régen a hírekben bemondták-

 

Az úton gépkocsiban megégett emberi testet találtak!

Isten nyugosztalja Andrej Sztyenin háború riporterét!

És mindenkit, aki a háború áldozata lett!

Minszk városában fegyverszünetről megállapodtak

Ma Donyeckben emberek lövések nélkül aludtak…

Csak egy éjszakát…–A tűzszünet –blöff volt csupán!

Az Isten az igazak oldalára mikor áll már?!

Írta és oroszról fordította a szerző:

Szabó Endréné írónő élete és könyvei