Politizáló párttal a munkásosztályért!

Sok idő eltelt azóta, hogy Mendel Lajos elvtárs kezembe adta Marosán György könyveit. Elsősorban a Fel kellett állnom című kiváló műre hívta fel a figyelmem. Nagyon fontos olvasmány minden kommunista számára. Igen, sok más is ezen kívül.

Nemcsak a kommunisták, de a  baloldali emberek  mindennapi olvasmánya kellene hogy legyen. Ma, 2016-ban olyan történelmi-politikai érvgyűjteményre van szükség, amely alkalmas az internetes és az utcai szópárbajra is.

Ilyen érvgyűjtemény nem születhetett jól ismert és kevésbé ismert okok miatt, amelyek a magyar munkásmozgalmat 1989 óta sújtják. Addig nem is születik komplex mű, míg nem dolgozzuk fel a múltunkat. A múltat, ami nem csak fekete és fehér, hanem szürkés és néhol szivárványos.

A múltunkat, amely nem kizárólag hősök arcképcsarnoka, hanem csetlő-botló embereké is , akik hibáztak is néha.

“Nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet.”- mondta Bethlen Gábor, aki példát is mutatott. S életműve a bizonyíték arra, hogy meg kell tenni, amit lehet. Érdemes megtenni. Mindent nem tudunk megtenni, amit kell. Önáltatás, ámítás lenne ezt mondani.

Ahhoz, hogy a mai politikai helyzetet megértsük, s előrelépjünk a harcban, el kell, hogy mélyedjünk a múltunk tanulmányozásában és értékelésében.
Az emlékezés helyett és mellett, az értelmezés és a cselekvés tesz Ságvári Endre, Kun Béla, Marosán György, és a magyar kommunista mozgalom nagyszerű vezetői és hősei munkájának méltó folytatójává.
“Historia est magistra vitae! – A történelem az élet tanítómestere!” – idézi Juhász Norbert elvtárs Fegyverrel a hazáért! című cikksorozatának bevezetőjében. Ez a mondat a jelszavunk!
1989 után a könnyes és fájdalmas emlékezés lett úrrá a munkásmozgalom harcosainak lelkében. Huszonhét esztendő eltelte  után a fájdalmas emlékezést felváltotta az erőteljes változtatni akarás és gyakorlatias szemlélet. Felnőtt egy  fiatal nemzedék. Rájöttek, rájöttünk, hogy vissza kell menni a bölcsőhöz, a Tanácsköztársasághoz.
Újra kell tanulni mindent, és ledönteni a tabukat, amelyeket politikai serdülőkorunkban belénk neveltek.
veddkezedbesorsod
Marosán György bátorsága és tapasztalata adjon ehhez mindannyiunknak sok erőt! Nagy munka lesz, hogy a Frontoldalon keresztül mindenkivel megismertessük a történelmünket, és mindazt, amit ebből tanulva tenni akarunk, mert tennünk kell.
Miért megyünk a tüntetésekre? Miért támogatjuk a sztrájkokat? Miért mondjuk azt, hogy nem a pártokkal, hanem az emberekkel, akarunk összefogni?
Hogyan cselekedjünk? Mikor, mi a legjobb út?  Hogyan döntsünk helyesen?
Mindennapi kérdésekre a válasz kiválasztására józan észre van szükség, de elengedhetetlen az a tudás, amit elődeink vérrel-verítékkel és rengeteg türelemmel megalkottak számunkra.
Nem állhatunk lobogóval a kezünkben, mint a szép szobrok. A politizáló párt dinamizmusára van szükségünk!
Fogarasi Zsuzsanna