Piros fejfák

Fodor József: Piros fejfák

Nyírfa leng sírjuk fölött,

Lágy szélütem.

Aludjatok

Csendesen.

Aludjatok –

A nagy élet ellobog.

 

Hol a Don robog,

Onnan jöttek ők,

Hol a Volga ragyog –

A halálba menők.

Adj nekik, magyar rög,

Lágy pihenőt.

 

Hisz kart érted emeltek

E seregek,

Érted aludt ki szívük,

A hős, meleg.

Édes, furcsa daluk ajkukon

Többé nem remeg.

 

Onnan jöttek messziről

S amerre a had haladt,

Futott előlük az éj –

S elhulltak a harc alatt.

Elhulltak: s hosszú a halál,

És az élet egy pillanat.

 

Szergej, Iván, Nyikoláj,

Ott pihennek csendesen,

A földért meghaltak ők,

Amely nekik idegen.

Légy hozzájuk jó anya, föld,

És jó apjuk, istenem!

 

Méla, furcsa daluk nem remeg

Többé ajkukon.

És nem mennek, ha megy a sereg,

Hazafelé az úton,

Hiába várja honi meleg,

A Dnyeszter, a Volga, Don.

 

Hiába várja honi meleg,

Mert elnyelte a halál –

De áldott emlékű a sereg,

Mely a szabadságért kiáll.

Kik meghaltak a rögökért,

Onts értük könnyet, mint ők a vért!

 

Itt alusznak, íme, sorba lent,

A hű parancsteljesítők:

Mint a néma, hű jóakarat,

Úgy jöttek menteni ők.

Sírjukat őrizze kegyelet,

Emléküket az idő.

fejfa