A Népi Front lapja

Phoenix: A bérlakásokról

Az alábbi írás bejegyzésként érkezett. Köszönjük.

Nagyon nagy probléma, hogy a bérlakásnak nem “szociális bérlakásnak” kell lennie, hanem megfizethető bérű, bérlő barát jogi hátterű állandó lakásnak. Azt mondanám, hogy ahogyan az a “létezett szocializmusban” volt. Ám ez sem lenne igaz.

A Horthy-rendszerben alapvetően kétféle bérlakás volt.

Az egyik fajta (amit még a “boldog békeidőkből” örökölt) a bérház tulajdonosok, “háziurak” által kezelt bérlakások voltak, amiket jól jellemzett Gábor Andor ragyogó sanzonja: “a falakról a mész lemász”, “a lépcsőből hiányzik a lép, s az ember csak a csőre lép”. Ugyanis ezek a háztulajdonosok a gyors jövedelemkiaknázásban voltak érdekeltek, és eleve azzal számoltak, hogy az ingatlant a megfelelő pillanatban – általában nem lakáscélra – busás áron eladják.

A másik fajta a nagy nemzetközi biztosító-társaságok (például az Anker), és mindenek előtt a társadalombiztosítási önkormányzat, az OTI tulajdonában, kezelésében levő, kitűnő minőségű, és a középosztály számára megfizethető bérű lakások – ezek a háztulajdonosok ugyanis érdekeltek voltak a hosszútávon is megbízható, szolid jövedelmet biztosító vagyonba, amely lehetővé tette az alaptevékenység befizetéseitől (biztosítási díjak, TB-járulékok) nagyrészt független kifizetéseket (kártérítéseket, egészségügyi kiadásokat, nyugdíjakat).

Természetesen nem kívánnám elhallgatni, hogy a “három millió koldus” sem az egyik, sem a másik bérlakás-típusban nem lakott, hanem a hírhedt barlang-lakásokban, nyomor-telepeken (a legismertebb a Mária-Valéria telep volt, de azon kívül még jócskán akadtak szerte az országban), illetve az utcán élte szerencsétlen életét.

Nos, a “létezett szocializmus”-ban – miközben elismerésre méltó módon sokat tettek a szörnyű lakáshelyzet javításáért – az állami tulajdonú, a házkezelési igazgatóságok (HKI) által kezelt bérlakások (ahol a városi népesség jelentős része lakott) – bár merőben más motivációk alapján – leginkább a fentebb jellemzett első – háziurak által kezelt – típushoz hasonlítottak. A hatvanas évek végén jelentek meg a szövetkezeti lakások, amelyek akár jó kezdeményezések is lehettek volna, de végül a hetvenes évek végére jórészt a társasház konstrukció vette át a helyüket (a korábbi lakás-szövetkezetek is ehhez kezdtek hasonulni).

A társasház, mint tulajdonforma, egyike a legabszurdabbaknak: sem nem egyéni (“magán”) sem nem közösségi tulajdon. Ahogyan a részvénytársaságok igazi tulajdonosai nem azonosak a jog szerinti tulajdonosokkal, ugyanúgy a társasház tulajdonosi jogosultságai sokkal inkább a közös képviselő, mintsem a lakástulajdonosok kezében van. Vagyis a társasház “sikeresen” egyesíti a “háziuras” bérlakások és a sok esetben erőn felül megszerzett magánlakások legrosszabb tulajdonságait.

A megoldás csak a valódi lakás-szövetkezetek és még inkább a vagyonnal rendelkező, társadalmilag ellenőrzött TB-önkormányzat tulajdonában/kezelésében levő bérlakások lehetnek. Ezek megfizethető költségű lakások, de se nem “szociális bérlakások”, se nem bármikor a lakókat nyomorba döntő “öröklakások”.

A hajléktalanság gyors kezeléséhez (például amikor a váratlan munkanélküliség miatt a család nem tudja fizetni a korábban “megfizethető bérű” bérlakás bérleti díját) valóban szükség van szociális bérlakásokra (ezeket a “létezett szocializmusban”, ahol az ellenkező híresztelésekkel szemben esetenként előfordultak bérelmaradás miatti kilakoltatások, alacsony komfortú szükséglakásoknak nevezték), de azokat nem szabad összekeverni a tartós lakhatás biztosítására szolgáló megfizethető bérű komfortos és összkomfortos bérlakásokkal. Természetesen a családi házak valóban személyes (“magán”) tulajdonú lakások, de ilyet – városokban – csak az vásároljon, aki megengedheti magának. A “társasházi öröklakás” viszont nem valódi személyi tulajdon, kényszertulajdon, és sok-sok bedőlt hiteles (forint alapú és deviza alapú) a megmondhatója, mennyire az..

TI ÍRTÁTOK

Megint szobrot döntöttek a primitív fasiszták

Kedd reggel elhurcolták Lukács György szobrát a XIII. kerületi Szent István parkból. A szobor helyszínét megnéztem. Nincs ott Lukács György szobra, csak a szelleme lebeg vörös lángoszlopként, hogy uta

ADY ENDRE: A TŰZ MÁRCIUSA

Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd halljék végre

Háború a vörös csillag ellen

Megjelent "az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról, valamint az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról" szóló törvényjavaslat, amelyet Lázár János és Semjén Zsolt
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

1956 igazi arca - gondolj a Köztársaság térre!

1956 igazi arca - gondolj a Köztársaság térre!

Ötvenhat vérzivataros őszére emlékezünk,katonáink,rendőreink hősiességére, azok hősiességére akik becsülettel híven esküjükhöz szembeszálltak
A szovjet-orosz filmkultúra II. – Kultúrszociológiai gondolatok és a nagybetűs Irodalmi hagyomány

A szovjet-orosz filmkultúra II. – Kultúrszociológiai gondolatok és a nagybetűs Irodalmi hagyomány

A mintegy hetven év szovjet szocialista rendszerének tökéletes „hátrafelé elsült fegyvere” saját
No thumbnail available

Nemere, a dezinformátor-3.rész (egy antikommunista könyv cáfolata)

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét,világra gyakorolt hatását és benne Lenin szerepét
Légy szerző!
Légy szerző!