Párizsi merényletek

Megint ártatlan emberek haltak meg.

London, Madrid, Moszkva és most újra Párizs. A 2001. szeptember 11. óta megsokasodó dzsihadista merényletek az „iszlám terrorizmus” címke alatt elhíresült háború jelei Európában Belgiumtól Oroszországig. Mert igenis háborúról van szó, olyan háborúról, amely látványos, de ugyanakkor rejtőzködő, és amelynek áldozatai túlnyomórészt ártatlan civil emberek.

Európa és a Nyugat maga szította háborúban áll az általa kreált és felfegyverzett radikális iszlám erőkkel, amelynek szellemét „kiengedte a palackból”, és most elveszítette uralmát felette.

Ezt a háborút „aszimmetrikus háborúnak” lehet nevezni, a gyengébb fél fegyverének, amelynek eszköze a terror, a félelemkeltés céljából elkövetett válaszcsapás. Oka a világ nagyhatalmai között folyó imperialista küzdelem a geopolitikai befolyás kiterjesztése céljából, jelen esetben a Közel-Kelet területén.

Imperializmus, kolonializmus, Nyugat. Olyan fogalmak ezek, amelyek ősidők óta elválaszthatatlanok egymástól. És a 21. század küszöbén, a „globalizált” imperialista kapitalizmus következtében ehhez csatlakozik majd Ázsia és a Távol-Kelet. Ezeknek a nagyhatalmaknak a szövetségeire lehetetlen a kolonializmus ellen küzdő, gyengébb, ám jelentős természeti kinccsel rendelkező orzságok fegyveres, felszabadító mozgalmainak meghatározó erejű katonai csapást mérni. Marad a terrorcselekmények elkövetése az djihadellenség területén, és nemcsak Európában.

De hát miért kell ártatlan civileknek meghalniuk, csupán azért, mert éppen akkor rossz helyen tartózkodtak?

Mi közük ezeknek az ártatlan áldozatoknak ehhez a háborúhoz? Tehetnek ők arról, hogy a polgári demokrata berendezkedésű országok demokratikusan megválasztott parlamentjei által alakított kormányok éppen ezt a demokráciát igyekeznek exportálni idegen területekre, ahol ennek még nem érettek meg a feltételei, csupán a fejlett tőkés országok geopolitikai befolyásának a megkönnyítése céljából? Tehetnek ők arról, hogy a katonai tömbökbe tömörült országok kormányai a közel-keleti válságövezetekben meglévő vallási, etnikai és politikai feszültségeket kihasználva, katonai erejükkel beavatkozva tovább szítják az amúgy is robbanásig feszült helyzetet, hogy a zavarosban halászhassanak?

Eszméljetek, emberek!

Az iszlám vallást ideológiai célokra felhasználó, szélsőséges dzsihadista katonai szervezetek, úgy is mondhatnánk, hogy„felszabadító mozgalmak” válaszcsapásai, kényszerűségből és szándékolt megfontoltsággal az ellenséges területen, jelen esetben Európában ártatlan civilek ellen fognak irányulni. A „terroristák” nem sajnálják, hanem ellenségnek tekintik őket, mert nem európai fogalmak szerint gondolkodnak a hadviselésről és annak eszközeiről. Hiába minden európai „terrorelhárító” intézkedés, ezek a csapások be fognak következni, senki sem tudhatja hol és mikor, csak egy dolog biztos, hogy valahol és valamikor be fognak következni.

De hát mit lehet tenni?

Mit tehetnek az európai polgárok, mit tehet a közel-keleti országok békére vágyó civil lakossága, hogy szűnjön végre a háború, és ezek a terrorcselekmények ne folytatódjanak? Hiába fokozzák a nagyhatalmak katonai támadásaikat az iszlám radikalizmus ellen, ez minaddig újra fog születni, ameddig nem szűnnek meg a valódi kiváltó okok, Európában éppúgy, mint a Közel-Keleten és bárhol a világon.

És főképpen gondolják meg, milyen pártokra, képviselőkre szavaznak, milyen kormányokat alakítanak, milyen gazdasági, társadalmi és politikai rendszerben kívánnak élni a jövőben, amely végre nem az imperialista háborúkat fogja generálni, hanem a békés gazdasági és társadalmi feljődést elősegíteni az egész világon mindenütt, Amerikától Afrikáig.

Németh Attila