Frontoldal

A Népi Front lapja

Liberalizmus II.

A nyugati típusú liberális polgári demokrácia jelszava a szabadság, amely a hidegháború idején mint választóvonal húzódott a „keleti blokk” szocializmusa és a nyugati „szabad világ” kapitalizmusa között. Ez alatt a tőkés magántulajdonosok vállalkozási szabadságát és

Tovább

Liberalizmus

A tőkés rendszerváltók liberális ideológiájának egyik sarkalatos pontja az, hogy a társadalomban az egyén maga felelős a sorsáért, boldogulásának sikere vagy sikertelensége nem a közösségtől, hanem egyedül és kizárólag tőle magától függ. A polgári individualizmus képmutató

Tovább

Néhány szó a proletárdiktatúráról

A proletárdiktatúra nem más, mint egy tőkés osztálytársadalomban a proletariátus hatalomátvétele után a volt uralkodó és a proletariátussal szemben ellentétes érdekeltségű osztály vagy osztályok erőszakos elnyomása abból a célból, hogy velük szemben a proletariátus gazdasági, társadalmi és politikai érdekeit érvényesítse. Erőszakos azért, mert a volt uralkodó osztály vagy osztályok a hatalmat nem önként adják át a proletariátusnak, és mindent megtesznek azért, hogy azt visszaszerezzék mindaddig, amíg a tőkés osztálytársadalmak gazdasági és történelmi feltételei fennállnak. A proletárdiktatúra tehát azt jelenti, hogy a proletariátus erőszakos eszközökkel biztosítja hatalmát gazdasági és társadalmi fejlődése érdekében a volt uralkodó osztályokkal szemben. Az erőszak eszközei változóak lehetnek, mint ahogy a polgári demokrácia hatalomfenntartó eszközei is azok, és nem kevésbé erőszakosak. A proletárdiktatúrában a hatalmat tehát magának a proletariátusnak kell gyakorolnia politikai szervezete, a kommunista párt vezetésével, ami nem jelenti azt, hogy a proletárdiktatúrát a proletariátus vezető szerve, a kommunista párt, a párt- vagy állami funkcionáriusok, főleg pedig nem egyetlen személy gyakorolja a proletariátus helyett és nevében. A proletárdiktatúrában, miként a politikai hatalmat, a termelőeszközöket is magának a proletariátusnak kell birtokolnia, miután azokat erőszakkal átvette a volt uralkodó osztályok magántulajdonos és birtokos tagjaitól. A proletárdiktatúrában a gyáraknak, üzemeknek és vállalatoknak tehát az ott dolgozó közösségek társadalmi (kollektív) tulajdonában kell lenniük, vagyis a termelőeszközök azoké a munkásoké és mindazoké a dolgozóké, akik azoknak üzemeltetésében közvetlenül vagy közvetve részt vesznek. A gyárakban, üzemekben és vállalatoknál folyó termelés vezetését maguknak a dolgozóknak kell végezniük, választott igazgatótanács révén, összhangban a munka társadalmi megosztásában részt vevő többi vállalat érdekeivel, és az ország fő gazdaságpolitikai irányelveivel. A proletárdiktatúrában – mivel az maga is osztálytársadalom – a volt uralkodó osztályok hatalomátvételének megakadályozása és a proletariátus gazdasági és társadalmi érdekeinek érvényesítése mellett érvényesülnie kell egy önkorlátozó mechanizmusnak is annak érdekében, hogy a proletariátus egyes rétegeiből ne alakulhasson ki egy ellenérdekeltségű társadalmi osztály, amíg ennek gazdasági és történelmi feltételei fennállnak. A proletárdiktatúra tehát az osztályharc egyik alapvető eszköze, és a megszerzett hatalom megtartásának alapfeltétele.

Continue reading

Demokrácia IV.

 A történelmileg kialakult demokráciát mint politikai rendszert általában az abszolutizmushoz viszonyítva definiálják. Az osztálytársadalmakban létrejött osztálydemokráciák, köztük a modern polgári parlamentáris képviseleti demokrácia ún. többségi demokráciának is nevezhető, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi többség érdekei érvényesülnek, sőt ezek valójában mindig egy kisebbség érdekérvényesítő politikai formái. A többségen itt szavazattöbbség értendő, aminek megszerzésére a politikai formációk képviselői törekednek. Itt jutnak szerephez a politikusok vagy demagógok, akik valamely fontos szavazás (pl. képviselő- vagy elnökválasztás) előtt szervezett politikai kampányok során igyekeznek minél több szavazóval elhitetni, hogy az ő érdekükben lépnek fel. Minél több szavazat megszerzésére törekednek tehát, hogy a szavazattöbbség révén ők nyerjék el az érdekérvényesítéshez szükséges politikai hatalmat. A felkészületlen, tájékozatlan, kevésbé tudatos szavazók pedig elhiszik, amit a politikusok mondanak, mert hinni is akarják, hiszen azok azt mondják, amit ők várnak tőlük. Engednek tehát a demagógok tudatos és lélektanilag hatásos befolyásolási törekvéseinek a politikai kampányok során, így válnak részévé egy virtuális többségi demokráciának, amelyben a társadalmi osztályok határainak tudatos elmosására törekednek. Így jön létre a mai modern, nyugati típusú ún. „kétharmados társadalom” is, amelyben a felső, uralkodó egyharmad az ő soraiba emelkedni kívánó és ennek látszólagos esélyeivel is bíró „középosztály” politikai támogatásával és társadalmi bázisán elnyomja a gazdasági és politikai hatalomból kirekesztett osztályokat alkotó egyharmadot vagy társadalmi kisebbséget. Ebben a rendszerben úgy tűnik tehát, hogy a társadalom többségének érdekei érvényesülnek, valójában az esélyegyenlőség csupán látszólagos, mert a tényleges hatalommal azok rendelkeznek, akik a termelőeszközök többségét birtokolják, és meg tudják szerezni a társadalom többségének politikai támogatását. A manapság sokat hangoztatott és dicsért „demokrácia” tehát voltaképpen egy társadalmi kisebbséget elnyomó, a társadalom többségén uralkodó társadalmi kisebbség hatalma.

Continue reading

Demokrácia és diktatúra II

Osztálytársadalmakban a demokrácia sem lehet más, mint osztálydemokrácia. Valójában demokrácia és diktatúra egymástól elválaszthatatlan hatalomgyakorlási mód, a történelem során már az ókortól kezdve napjainkig meghatározott történelmi feltételektől függően egymást váltogatja. Még a polgári parlamentarizmus úgynevezett demokráciájában sem zárható ki a diktatúra jelenléte. A diktatúra tehát szükségszerű, a demokratikus hatalomgyakorlásból fakadó ellentmondások feloldásának eszköze. A diktatúra társadalmi bázisát tekintve lehet jobb és baloldali, tehát minden esetben osztálydiktatúra, attól függően, hogy melyik társadalmi osztály érdekeinek közvetlen érvényesítésére alkalmazzák. Amikor feladatát betöltötte, a diktatúra enyhítésére vagy feloldására törekszenek az osztályérdekek érvényesítésében a különböző társadalmi osztályok küzdelme (osztályharca) során. Visszatérés történik a parlamentarizmus valamilyen formájához. Mindebből következik, hogy a nép hatalma valójában a jelenlegi gazdasági-társadalmi-történelmi feltételek között csakis a proletárdiktatúra lehet, amennyiben a munkásosztály érdekeinek közvetlen érvényesítésére törekszik a tőkésosztállyal szemben, függetlenül attól, hogy az hazai vagy nemzetközi. A tőkés rendszert proletárdiktatúra nélkül felszámolni lehetetlen. A diktatúrát tehát vállalni kell. Illúzió azt remélni, hogy a jelenlegi gazdasági-társadalmi viszonyok között a különböző társadalmi osztályok érdekeinek valódi egyeztetése lehetséges a parlamentarizmus keretei között, mert az maga is a diktatúra egy formája, olyan hatalom, amelyet az uralkodó osztály politikai képviselete tart a kezében. Németh Attila

Demokrácia és diktatúra

Manapság sokat beszélnek a demokráciáról és úgyszintén sokat beszélnek – vagy hallgatnak – a diktatúráról. A diktatúrát mindig úgy tüntetik fel, mint valami rossz dolgot, a demokráciát viszont az egekbe emelik. Nem veszik észre – vagy el akarják kendőzni – a demokráciát övező illúziókat. Pedig valójában demokrácia és diktatúra dialektikus egységet alkot. A demokrácia görög eredetű szó, népuralmat jelent, ezt mindenki tudja. (A kérdés csupán az, hogy mit takar a „nép” fogalma.) Demokrácián manapság a politikai gyakorlatban többpártrendszerű képviseleti parlamentarizmust értenek. Diktatúrán pedig egy személy vagy kisebbségi társadalmi és/vagy politikai csoport egyeduralmát értik a többség felett (de ez a valóságban lehet fordítva is). Mindkét fogalom a hatalom birtoklásának a módját fejezi ki. A történelem során demokrácia és diktatúra szükségszerűen váltogatja egymást. (Például az ókorban a köztársasági Róma senatusa bizonyos esetekben diktátort jelölt ki egy meghatározott feladat elvégzése céljából, ami lényegében elismerése annak, hogy a demokrácia nem minden esetben  „mindenható”.) Valójában mindaddig, amíg a társadalom egymástól elkülönült érdekcsoportokból (osztályokból) áll, demokrácia és diktatúra egymással elválaszthatatlanul egybefonódik. Eszerint helyesebb demokratikus diktatúráról vagy diktatórikus demokráciáról beszélni. Az osztálytársadalmakban az egymástól elkülönült vagy szemben álló társadalmi csoportok érdekérvényesítő harca folyik. Ezt nevezik politikának. A parlamentarizmusnak két formája van. A polgári demokratikus képviseleti parlamentarizmus valójában demokratikus diktatúra, amelyben az ellenzék politikailag nincsen közvetlenül elnyomva, csak érdekérvényesítő lehetőségei korlátozottak. A választópolgár leadja szavazatát valamelyik párt képviselőjére, a képviselő a parlamentben az érdekérvényesítés során a számok törvénye szerint kerül erőfölénybe vagy marad ellenzékben. A létra legalján álló választópolgár tehát kétszeresen ki van szolgáltatva, lényegében ki van zárva a hatalomgyakorlásból, annak ellenére, hogy ezt a rendszert „szabad”-nak nevezik. (Maga a választás ténye lehet szabad, a választás szabadsága azonban aligha létezik.) Azt az esetet, amikor a parlament csak egyetlen politikai párt vagy társadalmi csoport képviselőiből áll, vagyis az ellenzék politikailag közvetlenül el van nyomva, diktatórikus demokráciának lehet nevezni. A választópolgár itt szavazatával csak egyetlen érdekcsoport képviselőjét támogathatja. A választópolgár tehát itt is, azaz ténylegesen mindkét esetben ki van zárva a hatalomgyakorlásból, érdekeinek képviseletét tekintve kiszolgáltatott helyzetben van. Hogy gyakorlatilag melyik társadalmi osztály érdekei érvényesülnek az ilyen rendszerben, az attól függ, hogy a hatalmat melyik osztály képviselői birtokolják politikailag a parlamentben és gazdaságilag a termelésben.

Continue reading

TI ÍRTÁTOK

Izraeli agresszor támadja Szíriát

A Bassár el-Aszad szíriai elnök oldalán harcoló egyik milícia három tagja életét vesztette, két harcosa pedig megsebesült vasárnap a Golán-fennsík szíriai ellenőrzés alatt álló részén egy izraeli kato

Ezért lesz nagy ellenzéki pofára esés 2018-ban

Az elmúlt hónapok kormányellenes tüntetései új lendületet hoznak az ellenzék számára. Legalábbis ez látszódik azok számára, akiknek leghőbb vágyuk leváltani Orbán Viktort és kormányát. Belépett a poli

Kegyeletsértés a szovjet emlékmű megrongálása

A napokban a hírek között szerepelt, hogy egy Komáromy Gergő nevű zenész és „ligetvédő” társával együtt narancssárga festékkel dobálta meg a budapesti szovjet hősi emlékművet. Az emlékmű gyakran kerü

Baloldali Hírlevél

Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Petőfi Sándor: RESPUBLIKA

Respublika, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a
No thumbnail available

Kommunizmus

  A kommunizmus az emberi társadalom legősibb és legtermészetesebb szervezeti formája, a történelmi
Széttöretett, megaláztatott , ebek elé vettetett... Trianon és ami utána jött

Széttöretett, megaláztatott , ebek elé vettetett... Trianon és ami utána jött

"Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és

Légy szerző!

Légy szerző!