Frontoldal

A Népi Front lapja

A munkanélküliségről – 3.rész

munkanelkuli1-300x206
A munkanélküliség azt jelenti, hogy valakit lényegében megfosztanak a megélhetésétől, vagyis attól a lehetőségtől, hogy más, szerencsésebb társaihoz hasonlóan a munkaügyi törvények által szabályozott állása legyen, és törvényesen szabályozott, munka utáni rendszeres jövedelemhez jusson. Magyarországon 1989 óta, vagyis immáron 25 éve, a munkanélküliség intézményének bevezetése óta a munkanélküliségi ráta országos átlagban 10% körül mozog, vagyis a munkaképes lakosság körülbelül 10%-ának nincsen állása a hivatalos adatok szerint. Különböző becslések alapján, az aktuális munkaügyi törvények alkalmazásából kifolyólag a valóságos munkanélküliség ennél jóval nagyobb lehet. A munkanélküliség intézményének szabályai a világon nagyjából hasonlóak, a munkanélküli szociális ellátások és támogatások rendszerének minősége azonban az adott ország szociálpolitikájának a függvénye. Felvetődik a kérdés: mármost kinek jó a munkanélküliség? Nem hinném, hogy egyetlen munkanélküli is vallaná, hogy ez számára ideális megoldás lenne. De az állással rendelkező munkavállalók sem biztos, hogy kedvezőnek tartanák a munkanélküliséget, hiszen ez az állapot bármelyiküket bármelyik pillanatban fenyegetheti. Nem beszélve arról, hogy az állással rendelkezők kiszolgáltatott helyzete azon a félelmen alapul, hogy a munkáltatónak esetleg nem tetsző viselkedésük az állás elvesztésével járhat, ami eltántorítja a munkavállalókat például a magasabb bér követelésétől. Hiszen ott sorakoznak a munkanélküliek a kapu előtt, akik bármilyen olcsó bérért hajlandóak dolgozni. Nyilvánvaló tehát, hogy a munkanélküliség intézménye egyedül és csakis a munkáltatónak jó. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló kiszolgáltatott helyzetben van a munkáltatóval szemben. A munkanélküliség intézménye azonban végső soron az államnak sem jó, hiszen a munkanélkülieket, mégha ideig-óráig is, a megélhetéshez kevés, az éhen haláshoz azonban sok munkanélküli segélyben részesíti, ami végül is az adófizetők zsebére megy. Ez az egyik oka annak, hogy az állam, amennyire teheti, törekszik a munkahely-teremtésre. Adót azonban a munkáltató is fizet az államnak, még ha ennek nagyságát a különböző munkáltatói adókedvezmények, az offshort-cégek és adóparadicsomok lehetősége jelentősen csökkenti is. Megállapítható tehát, hogy a munkanélküliség intézménye mindenkinek rossz, leginkább azonban a munkavállalónak rossz, a legkevésbé pedig a munkáltatónak rossz. A munkáltató, amikor a munkavállalót alkalmazza, azaz munkaerejét megvásárolja, ezt azért teszi, mert az általa elvégzett munkára szüksége van. Azonban a munkavállalót a lehető legkevesebb költségért kívánja alkalmazni, továbbá azért foglalkoztatja, mert a munkavállaló által a termékhez hozzáadott érték lehetővé teszi számára a profit realizálását, és csakis addig az ideig alkalmazza, ameddig munkájára szüksége van. Ebből fakad a kapitalizmusban a munkavállaló kiszolgáltatott helyzete a munkáltatóval szemben.

Continue reading

Kommunizmus VII.

A kommunizmus politikai rendszere a demokrácia. Az állam típusa mint a gazdasági-társadalmi alakulat felépítménye megfelel a termelőerők mindenkori történelmi fejlettségi szintjének. Az állam ugyanakkor az adott társadalom szervezeti kereteinek és politikai szervezetének is formája

Tovább

Kommunizmus VI.

Az emberi társadalmakban a termelés elsődleges célja a természetes szükségletek kielégítése. Az emberiség lélekszámának az utóbbi időkben tapasztalt ugrásszerű növekedése azonban ellentmondást hoz létre az alapvető szükségletek növekedése és a rendelkezésre álló, megtermelhető

Tovább

Kommunizmus V.

Az emberi társadalom egyedeinek egymás elleni harca a kommunizmus történelmi feltételeinek dialektikájából magyarázható. A természettel folytatott anyagcseréhez, az emberi létezés bővített újratermeléséhez megfelelő nagyságú szabad területre van szükség. A fejlődés kezdeti

Tovább

Kommunizmus IV.

A kommunizmus mint gazdasági-társadalmi szervezet létrejötte és megszűnése szorosan összefügg az emberiségnek a természethez való viszonyával. Az ember, mint természeti lény, egyrészt a természet produktuma és része, másrészt, mint társadalmi lény, az önmaga által létrehozott társadalom része és produktuma. Ez a kettősség abban nyilvánul meg, hogy az ember történelmi fejlődése során és gazdasági tevékenysége révén függetlenedni igyekszik a természettől, más szóval uralkodni kíván rajta, mindazonáltal megmarad természeti lénynek, vagyis nem vonhatja ki magát a természet általános törvényei alól. Gazdasági tevékenységét és ennek megfelelően társadalmi berendezkedését a természettől való függőségének és függetlenedésének dialektikája határozza meg. Minél inkább ki van szolgáltatva a természetnek, annál inkább természeti lény volta kerül előtérbe, és megfordítva, minél inkább függetlenedik a természettől, annál inkább társadalmi lény volta válik meghatározóvá. Mint természeti lény, a természettel folytatott anyagcseréjét, vagyis önfenntartását, önmagának újratermelését társadalmilag a közösen végzett munkának megfelelő társadalmi berendezkedésben, kommunizmusban végzi, hiszen a termelőerők viszonylagos fejletlensége miatt csak a közös társadalmi erőfeszítés vezethet sikerre. Az emberi társadalom tagjai együttesen küzdenek a természettel létfenntartásukért. Amilyen mértékben igyekszik az emberi társadalom csökkenteni a természettel szembeni kiszolgáltatottságát termelőerőinek fejlesztésével, gazdasági-társadalmi viszonyainak átalakításával, annál inkább kerül előtérbe társadalmi lény jellege, vagyis a természettel folytatott anyagcseréjét, önmagának újratermelését egyre inkább társadalmi berendezkedésének elkülönült formája határozza meg. Az emberi társadalom tagjai a természettel folytatott anyagcsere során létfenntartásukért egymás ellen küzdenek. Az így létrejött társadalom osztálytársadalom. A természettel szemben kivívott viszonylagos függetlenség a társadalom tagjainak egymástól való fokozott függésévé alakul át. Minél inkább függetlenedik az ember a természettől, annál inkább bomlik meg közte és a természet között kilalakult ősi egyensúly, ami végső soron oda vezet, hogy az emberben ismét a természeti lény kerül előtérbe, hiszen abszolút értelemben sohasem válhat függetlenné a természettől, amelynek mindig része marad, még akkor is, ha új bolygókat hódít meg, mivel azok is az egyetemes univerzum részei. Az ember ismét szembesülni kényszerül a természettől való függésének tényével, ennek a függésnek minőségi változásával és súlyosbodásával. Önmagát újratermelő gazdasági tevékenysége során magasabb fokon kerül szembe a természettel, termelési módja és ennek megfelelően társadalmi berendezkedése is megváltozik, az emberi társadalomban a közösen végzett létfenntartó, szükségletkielégítő termelő munka során magasabb fokon valósul meg ennek közösségi jellege az emberiség egymásra utaltságában. A természettől való függés növekedésével az emberi társadalom tagjainak egymástól való fokozott függése az osztályharc következtében csökken, az osztálytársadalom megszűnik, újjászületik a kommunizmus. („Háboru nem lesz már, szelidülnek a vad korok akkor.”)* Ez a kommunizmus történelmi dialektikája.

Continue reading

TI ÍRTÁTOK

Életveszélyes munkahelyek

Megjelent az Eurostat, halálos kimenetelű munkahelyi baleseteket számba vevő statisztikája, az EU 28 tagállamára és a partnerországokra kiterjedően. A legutóbbi, 2014-es alapján Magyarország  a középm

A Győzelem Napja - Moszkvából jelentjük....

Ma május 9-én ismét hálával és köszönettel emlékeztünk. Emlékeztünk  az emberiség történelmének legnagyobb sorsdöntő ütközetére, melyet valaha az egyetemes történelemben kényszerültek vívni a haladó e

Baloldali Hírlevél

Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

Ütött-kopott külvárosi balladáim

Ütött-kopott külvárosi balladáim

Mégis. Nekem ők a minden, az én külvárosi balladáim, befészkelve magukat lelkemnek-szívemnek
Szeptember 11: A chilei tragédia

Szeptember 11: A chilei tragédia

Immár tizenhárom éve szeptember 11-e táján rendszeresek a terrorizmus elleni háborúról, a
A szovjet-orosz filmkultúra II. – Kultúrszociológiai gondolatok és a nagybetűs Irodalmi hagyomány

A szovjet-orosz filmkultúra II. – Kultúrszociológiai gondolatok és a nagybetűs Irodalmi hagyomány

A mintegy hetven év szovjet szocialista rendszerének tökéletes „hátrafelé elsült fegyvere” saját

Légy szerző!

Légy szerző!