Összefogás a Jobbikkal: számítanak az elvek?

A közélet számos ismert személyisége hangoztatja azon véleményét, hogy a kormányváltás érdekében félre kell tenni az ellenzéki pártok közötti ideológiai különbségeket, mert választástechnikai szempontból csak így van esély véget vetni Orbánék ámokfutásának. Magyarán abszolút mindegy, hogy ki liberális, ki szocialista, ki pedig cukivá vedlett szélsőjobbos, a Fidesz-ellenesség közös nevezőre hozhatja az amúgy politikai értelemben igen távol álló embereket is. Joggal vethető fel a kérdés, hogy a politika valóban csupán pusztán az érdekekről szól, vagy számítanak-e még valamit az értékek?

Kezet tudunk-e nyújtani a néppártosodás látszatát keltő Jobbiknak, amely tetőfokára járatta a rasszizmust és mélyen befecskendezte az antiszemitizmus mérgét a társadalom szöveteibe? Heller Ágnes filozófus szerint nem számít, hogy mit mondott régen Vona Gábor pártja. A lényeg az, hogy mit mond most! Valóban? A lakosság túlnyomó többsége nem rendelkezik kiforrott politikai értékrenddel, így nem csoda, hogy sokak számára népszerű a „mindenki Orbán ellen” –szemlélet, függetlenül attól, hogy a „mindenkibe” beletartoznak Horthy Miklós és Szálasi Ferenc szellemi utódai, cuki kiadásban. Egy részük, köztük sok, önmagukat balolaldra soroló állampolgár azzal nyugtatja lelkiismeretét, hogy a Jobbikkal való együttműködés csupán addig tartana, míg a kormányváltás nem realizálódik. Utána ismét el lehet határolódni Vona Gábor pártjától. Az így vélekedő honfitársainknak figyelmen kívül hagyják azt a szempontot, hogy a Jobbikal kiegészült ellenzéki összefogás történelmi feladata nem csupán a Fidesz megbuktatásának realizálása, hanem egyúttal egy új kormány felállítása is, amely megszerezve a parlamenti többséget  politikai stabilitást tud biztosítania a következő 4 éves ciklusra. Ha ez nincs, akkor ismét a Fidesz kerül helyzetbe!

Miként a jelenlegi politikai erőviszonyok alátámasztják, matematikailag a Jobbik nélkül nincs kormányváltás. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy új és stabil kormányt sem lehet majd alakítani a Jobbik nélkül. Akkor is nyugodt lenne a Jobbikkal való együttműködést szorgalmazók lelkiismerete, amikor Magyarország kormánya hemzsegne szélsőjobboldali politikusoktól? Milyen jövő várna hazánkra a Nemzeti Együttműködés Rendszerének felszámolása után, ha olyan emberek kerülnének Orbánék helyére, akik jogi, gazdasági és társadalompolitika kérdésekben teret engednének a Jobbikra jellemző nacionalista, és kirekesztő nézeteknek?

E sorok író  azok táborába tartozik, akik úgy gondolják, hogy a kormányváltás szükséges, ugyanakkor nem lehet eltekinteni az ellenzéki pártok közötti ideológiai különbségektől! Az antifasizmus, mint érték, nem csupán holmi ócska XX.századi maszlag, amit nyugodtan fel lehet áldozni a kormányváltás oltárán! Az antifasizmus, az emberek közti egyenlőségben való hit olyan alapértéknek kell lennie, amely nélkül nem lehet elképzelni egy demokratikus és haladó társadalmat. Ha az elvi alapú politizálás felül írja az érdek alapú politizálás, semmivel sem leszünk jobbak azoknál, akik a rendszerváltás óta hanyatlás útjára taszították az országot. A puszta Orbán-ellenesség ma kevés ahhoz, hogy bizalmat szavazzunk bármely ellenzéki formációnak! Gondolnunk kell a Fidesz utáni jövőre is! Demokratikus és szabad országban szeretnénk élni, ahol sem a gyűlöletkeltő szélsőjobboldal, sem pedig a szociális katasztrófához vezető neoliberalizmus nem válhat komoly politikai tényezővé!

Orbán Viktor ámokfutásának véget vetésére pedig nem elvtelen liberális-szélsőjobboldali paktum és még csak nem is az amúgy tisztességtelen szabályok alapján megrendezett választási színjátékban való részvétel adja meg az esélyt, hanem a cselekvő állampolgárok demokratikus forradalma.

Cseh Miklós

A szerző a Népi Front párt tagja