A Népi Front lapja

Nemere, a dezinformátor -4. rész-egy antikommunista könyv cáfolata

rabszolgasag1”Kezdhetjük mindjárt azzal,hogy ez a „jó és nemes ember”,ez a „szovjet emberek drága atyja” találta ki a koncentrációs táborokat! Igaz,voltak elődei: állítólag a huszadik század első éveiben az angol-búr háború idején már a civilizált és demokratikus hajlamokat dédelgető angol hadsereg a búr civil lakosságot szögesdrótok mögé zárta. De amit Lenin nyomán a szovjetek kitaláltak,az később ihletet adott a náciknak is…”.
Azt ugyan még Nemere is elismeri, hogy a kényszermunka táborok a cári Oroszországban is voltak, de szerinte ezek majdhogynem szanatóriumként funkcionáltak, ahol a rabok henyéltek, horgászgattak, újságokat olvasgattak és a hozzátartozóik is akkor látogathatták őket, amikor épp kedvük szottyant rá. Szibéria pont ilyen lehet, ugye? Csoda, hogy nem indult meg tömeges népvándorlás a munkatáborokba, ahol ezek szerint ilyen paradicsomi állapotok uralkodtak….

A kényszermunka és büntetőtelepeket természetesen nem Lenin és a kommunisták találták fel! Az imperialista nagyhatalmak már évszázadok óta létesítettek, alkalmaztak és tartottak fent különböző táborokat gyarmataikon az őslakosok számára, átnevelés (hittérítés), megsemmisítés és dolgoztatás céljából. Az afrikai feketék Amerikába való behurcolására is azért volt szükség, mert az őslakos indiánok sem fizikailag, sem mentálisan nem bírták a rabszolgaságot és rabmunkát, (kezdetben őket szánták erre a sorsra a gyarmatosítók) ezért tömegesen haltak bele az embertelen bánásmódba.

Az angolok kiváltképp élen jártak a kényszermunkatáborok létrehozásában és üzemeltetésében. Ausztrália, miután felfedezték, jó ideig csak ezt a célt szolgálta (természetesen a kb 40 000 éve itt élő őslakosok szinte teljes kiírtása közepette). Egész családok éltek a büntető és fegyenctelepeken. Angliából megközelítőleg 160 000 embert deportáltak Ausztráliába. Ezek nagy része a feneketlen nyomor hatására eszkalálódó vagyon elleni bűncselekmények elkövetői voltak. Angliában ekkor olyan mérhetetlen szegénység uralkodott a lakosság körében amit a ma embere nehezen tudna csak elképelni.Az éhhalál küszöbén tengődő lakosságot a legapróbb kihágásokért is deportálásra vagy halálra (a 19.század elején mintegy 200 kihágásért járt halálbüntetés) ítélték.

Egy 11 éves fiút Londonban egy zsebkendő el lopásáért ítéltek kötél általi halálra! A deportáltak között nem voltak ritkák a 10 éven aluli gyermekek, illetve a nők akik gyermekeikkel együtt voltak kénytelenek elhagyni szülőföldjüket.-„ Ausztrália »bűnözői« között sok olyan kisfiú és kislány is volt, akik még a tizedik életévüket sem töltötték be” — tárja fel Bill Beatty-Early Australia—With ShameRemembered című könyvében. Azt írja, hogy az egyik fegyenc fiú mindössze hétéves volt. Neki is Ausztráliába kellett mennie, büntetése életfogytiglani deportálás volt.

Sokan már az odavezető hajóutat sem élték túl és a bűzös, nedves hajótestben lelték halálukat vagy közvetlen a megérkezésüket követően haltak meg .Ami azonban a túlélőket Ausztráliában várta, az még addigi pokoli életüknél is rosszabb volt. Az egyik legkegyetlenebb büntetőtelep a Norfolk-szigeten volt. Az itt történt kegyetlenkedések vetekszenek a náci-koncentrációs táborokban tapasztalhatóakkal. Az arisztokrata származású John Price főkormányzósága alatt hágott az embertelenség a tetőfokára. Price kegyetlenkedéseinek hatására sokan inkább a halált váasztották. Egy lelkész beszámolója szerint egy lázadás 31 résztvevője közül 13-at kivégeztek 18-at pedig felmentettek a halálbüntetés alól. „ Akik meghallották, hogy felmentést kaptak, egytől egyig szó szerint keservesen sírtak, akik pedig értesültek róla, hogy halálra ítélték őket, térdre estek, és könnyhullatás nélkül hálát adtak Istennek. Amikor levették a láncokat a fegyencekről, és felolvasták a halálos ítéletüket, ők térdre estek, és önkéntelenül megcsókolták a békét hozó [hóhér] lábát.” -Írja a lelkész. Se szeri se száma az ilyen és ehhez hasonló történeteknek az angol büntetőtelepeken.Ugyan ilyen állapotok uralkodtak a francia gyarmatokon is.A történelem folyamán később sem voltak kíméletesebbek sem saját állampolgáraikkal sem a vélt vagy valós ellenségeikkel a Nemere által demokratikusnak,civilizáltnak,emberségesnek és békeszeretőnek tartott nyugati nagyhatalmak. A 2. világháború után közvetlenül a francia, brit és amerikai fogságba került hadifoglyok is a kínok kínját állták ki. Ezernyi levéltári anyag áll rendelkezésre, amelyek a nyugati gyűjtő-és munkatáborokban uralkodó elképesztő állapotokról tanúskodnak.

rabszolgasag2„1945. májusában fogságba estem. A sorfalat álló angol katonák előtt elvonulva a géppisztoly agyával ütöttek bennünket, hogy gyorsabban haladjunk. A hátul menetelőket ostorral ütötték. Mindenünket elvették, németek és magyarok piszkosan, rongyosan és éhesen álltunk a drótkerítésen belül, már annyian voltunk, hogy alig tudtunk mozogni. Ekkor elkezdődött a körbemenetelés a tábor körül, éjjel-nappal, 3 napon át, körbe-körbe. Elájultam. Ezután vagonokban tovább szállítottak. 3 nap után Belgiumba értünk, ahol kövekkel dobáltak meg bennünket az emberek. Éheztünk és rettenetes volt a szomjúság.  Kiszállás után a pocsolyából ittunk, közben az angol őrök rugdostak bennünket. Bechenben egy fogolytáborban volt a végállomás. Itt 20.000 embert tartottak fogva. Utána Enghienbe kerültünk.  Mindennapos volt az ütlegelés, a rugdosás, a körbegyalogoltatás. Órákig kellett 1-1 dl vízért sorba állni. Itt sátrakban aludtunk, de csak este 9 és reggel 6 között engedték meg. Többször elájultam, voltak, akik megőrültek és voltak, akiket a büntető blokkba zártak. Itt a fogoly hátára egy nehéz ajtót tettek és ezzel futtatták. Ha megállt, a kerékpáros őr megkorbácsolta, ha a földre rogyott, leöntötték egy vödör vízzel és addig ütötték, míg fel nem állt. Ez napi 8 órán át tartott, utána 8 órán át az egyik ember által kiásott gödröt kellett betemetnie. Vagy elszórtak 1-1 kosár kavicsot és azt kellett összeszedegetnie. Ha valaki kenyeret lopott, melegen felöltöztették, pokrócot tettek rá és a tűző napra kiállították, amíg el nem ájult. Vagy meztelenre vetkőztették és csupasz szíjjal véresre verték, majd végigvitték a táboron elrettentésként. Embereket toboroztak munkára, sokunk inkább jelentkezett a bányába.” Pozsgai László – Győrsövényháza, HH 1998/5.-és ez csak egyetlen a vég nélküli sorban.Világosan látszik,hogy a munka és büntetőtáborok nem Lenin találmányai azok már előtte és utána is léteztek a világ legfejlettebb országaiban.Nemere figyelmét és vizsgálódását(már ha vizsgálódott ugyan könyve megírása érdekében ami az általa leírt hazugságok és megtévesztések fényében erősen kétséges)a tények valahogy messzire elkerülték.

Bottka Roland

TI ÍRTÁTOK

Megint szobrot döntöttek a primitív fasiszták

Kedd reggel elhurcolták Lukács György szobrát a XIII. kerületi Szent István parkból. A szobor helyszínét megnéztem. Nincs ott Lukács György szobra, csak a szelleme lebeg vörös lángoszlopként, hogy uta

ADY ENDRE: A TŰZ MÁRCIUSA

Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd halljék végre

Háború a vörös csillag ellen

Megjelent "az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról, valamint az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról" szóló törvényjavaslat, amelyet Lázár János és Semjén Zsolt
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

Engem felszabadítottak

Engem felszabadítottak

Nem éltem még, amikor először felszabadítottak. Hiszen ha nem jöttek volna, akik jöttek,
No thumbnail available

Tőkés rendszerváltás a kelet-közép-európai szocialista országokban

A kelet-közép-európai országokban végbement tőkés rendszerváltásról eddig sokan és sokat írtak, marxista
70 éve szabadult fel Budapest - dicsőség a magyar és szovjet hősöknek!

70 éve szabadult fel Budapest - dicsőség a magyar és szovjet hősöknek!

Hazánk Felszabadítása a több mint két évtizedes fasiszta uralom alól 1944 őszén
Légy szerző!
Légy szerző!