A Népi Front lapja

Nehézségek a munka világában

Régen alapvető volt, hogy mindenkinek van melója. Kinek ilyen, kinek meg amolyan, plusz még a különböző szakmák számára az utánpótlás is biztosított volt, mivel számos szakma vagy mesterség apáról-fiúra vagy anyáról-leányra szállt. Ez érthető is: azt a foglalkozást, amelyet valakinek az édesapja, nagyapja űzött, könnyű volt megtanulni-ellesni családi körben. Ennél is lényegesebb azonban az, hogy egyfelől a munkának mint olyannak volt tekintélye, az egyes mesterségeknek pedig-cipész, pék, szűcs, varga stb. pedig századokkal ezelőttre visszanyúló hírneve is. Ma ellenben a helyzet teljesen eltérő. Itt nem arról van szó, hogy mondjuk a harmadik szektor jelentősége erőteljesen megnőtt a mezőgazdaság és az ipar rovására, hanem elsősorban arról van szó, hogy annak is kell örülni, ha valakinek egyáltalán van munkája, mert gyakorta rengeteg embernek még az is. Nincs, mert mondjuk ahova jelentkezik egy adott végzettséggel, vagy azért utasítják el, mert nem bír szakmai tapasztalattal-már hogy a fenébe bírjon, épp azt nyújtó helyet keres az ipse- vagy mert túlképzett egy állás betöltésére. És még sorolhatnánk.

Kissé érzelmi töltéssel és nem racionális megítéléssel bír,de ma már pusztán a munka világának az arculata is másképp fest, mint egykor. Olyan nem igazán van, hogy valakit tárt karokkal várnának híres-nevezetes szakmája miatt, mustra azonban van annál inkább. Elmegy az illető állásinterjúkra és ott bizony ilyen meg amolyan szempontok alapján vagy indokokkal azt mondják, hogy nem,köszönjük szépen. És azért képzeljük magunkat egy kis időre a jelölt helyébe. Mit érezhet az ember,amikor különböző kérdéseket szegeznek neki, izgul amiatt, hogy vajon nagy nehezen fog-e vagy se melót találni, sőt, úgy tűnik, hogy minimális magabiztosság nélkül nem megy-de kérdezem én: kiszolgáltatott vagy megalázott ember hogy viselkedjen magabiztosan? Hogyan készüljön fel ilyen helyzetekre? Márpedig erre máris megvan a válasz: sehogy. Namármost lépjünk tovább, vegyük úgy, hogy megmérettetéssel vagy anélkül, de bekerül valaki a munkahelyre. Arról gyakran számolnak be, hogy sok esetben nem olyan munkaidőben alkalmazzák a jelentkezőt, ami a szerződésen szerepel, illetve korábban írtam volt több esetben is, hogy a melósnak arra sincs lehetősége, hogy mondjuk többféle munkaszerződés vagy alkalmazotti helyzet között választhasson. Ez van magyarul, vagy bevállalja az illető, amit bevállal, vagy sajnálhatja magát tovább, illetve keresgélhet munkalehetőséget tovább. Nyilván napjainkban ez se éri meg. Persze az se mint második alternatíva, hogy az ember fia gürizzen olyan munkabérért, amilyet kap és ez van, ezt kell szeretni. Pont. Vannak különböző béremelési módszerek kisebb-nagyobb juttatások rendszerével és igen bonyolult bérskálával, ahol meg vagyon írva, hogy ki milyen területen milyen adott végzettséggel mennyi fizetést kaphat egy adott hónapban. Amin nehéz kiigazodni, arról nem is szólva, hogy az életkörülményekhez mérten vagy nagyon kevés a bér, vagy csak közepes mértékben elegendő egy tisztes szegénységhez. Napjainkban a létminimum az nagyjából a nyolcvan-százezres határ, tudniillik a többtízezres rezsis kiadások mellett nagyjából ennyi elég ahhoz, hogy az ember úgy-ahogy meg tudjon élni. Azonban rengetegen alig ütik meg ezt a szintet fizetés szempontjából.

Hogy ez miért van így, annak van egy egyszerű prózai oka: az, hogy ebben az életben legelsősorban az számít, hogy a cég működjön, ne legyen például a bérek emelése miatt veszzteséges, minél több legyen annak nyeresége-ebbe az márpedig nem fér és nem is férhet bele, hogy a dolgozókkal foglalkozzanak nagy jó uraink. Számos helyen érdekvédelem mint olyan, nincs, ahol meg van, ott szabályozott keretek között vegetálhat, oly módon, hogy az ne kezdje ki a neoliberális vadkapitalizmus alapjait. Az, hogy például előírják, hogy a munkabeszüntetés nem irányulhat az adott keretek ellen, részben a rend és a közbiztonság miatt érthető, azonban az igazságérzet és a jogállamiság szempontjából abszolút nem. Emellett például vasutassztrájkok idején vagy egyéb tömegközlekedési munkabeszüntetésnél szintén meg van szabva, hogy elégséges szolgáltatást azon esetben is biztosítani kötelesek az adott dolgozók-márpedig ez azt a kérdést veti fel, hogy ebben az esetben mi értelme vagy mi nyomatékossága lehet a nyomásgyakorlásra? Természetesen ezt más szemszögből is lehet értelmezni, azonban a mai életben rendkívül indokolt, hogy a dolgozók oldaláról elemezzük a kérdést. Igen, a munkáltatók is hivatkozhatnak arra, hogy a béremelések miatt a profit az márpedig kevesebb, kevesebbet tudnak beruházni, nem telik modernizációra és így tovább. Igen ám, de itt is adódik erre egy válasz: semmi se írja elő vagy teszi kötelezővé, hogy a vezetők vagy felelős beosztású emberek a melósok fizetésének a sokszorosát keressék. Semmi az égadta egy világon, még akkor se, ha jussukhoz a vezető nagyurak foggal-körömmel ragaszkodnak és mindent ehhez mérnek. És még akkor se, ha nálunk nagy divatja van annak, hogy egyoldalú viszonyrendszerben gondolkodjanak, ahol is egyeseknek csak ahhoz van joguk, hogy kapjanak, ez meg az kijár nekik, arra azonban nem veszik a fáradságot, hogy az istenadta népnek adjanak is-urambocsá akár egy morzsát is.

Végül azon is érdemes elgondolkodni, vajon miért van az, hogy hazánkban ahhoz képest, hogy szintén divatos mindent nyugati mércével mérni, nincs olyan, hogy civil közvélemény vagy másnéven civil társadalom. Odakinn mondjuk franciahonban ha az országot megbénít egy közlekedési sztrájk, az emberek túlnyomó többsége a munkabeszüntetők mellé áll egy emberként, ezzel szemben például egy vasutas munkabeszüntetés igen megosztja az embereket. Egyfelől valamilyen módon és eszközzel kell, hogy érvényre juttassák a sztrájkolók követeléseiket, illetve javaslatokat terjesszenek elő, másfelől azonban azoknak is igazuk van, akik méltatlankodnak amiatt, hogy a közlekedési stop miatt nem tudnak dolgozni menni. Egyáltalán már az egy külön elemzési témát jelenthetne, hogy ilyesmi miért fordul elő, mi okán történhet meg. Mert ez igen súlyos kérdés. Másképp mondva: miért van ember és ember között ekkora szakadék, ilyen megosztottság, ilyen jellegű nem egyezés. Miért is telepedik rá erre is az aktuálpolitika, a kormány és az ellenzék közötti adok-kapok. Mindezekre, úgy tűnik, sokáig választ nem igazán fogunk kapni. Az azonban holtbiztos, hogy a megosztottság, a sokszoros ellentétek és a nehézségek fenntartása a tőkés rendszernek érdekében áll keményen, tudniillik egy erős és öntudatos, egységes szervezett munkavállalói oldallal igen nehezen birkózna meg-a gyenge, megosztott, atomizált és kiszolgáltatott dolgozói érdekvédelemmel ellenben annál könnyebben.

B.Deák András

TI ÍRTÁTOK

Izrael népe békét akar! A jelszó: két állam, egy remény!

Több mint tizenötezren tüntettek szombat este Tel-Avivban a békekötésért a palesztinokkal, a Palesztin Állam megteremtéséért - jelentette a Jediót Ahronót című újság honlapja, a ynet. Számos  balol

Életveszélyes munkahelyek

Megjelent az Eurostat, halálos kimenetelű munkahelyi baleseteket számba vevő statisztikája, az EU 28 tagállamára és a partnerországokra kiterjedően. A legutóbbi, 2014-es alapján Magyarország  a középm
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

Nemere, a dezinformátor -4. rész-egy antikommunista könyv cáfolata

Nemere, a dezinformátor -4. rész-egy antikommunista könyv cáfolata

”Kezdhetjük mindjárt azzal,hogy ez a „jó és nemes ember”,ez a „szovjet emberek
No thumbnail available

Gorkij alakjai hogy kísértenek...

Hetvennyolc esztendeje halt meg a zseniális   szovjet író, aki függetlenül politikai
Kémek a sasfészekben...

Kémek a sasfészekben...

 A hidegháború korszakában komoly fordulópontot jelentett, amikor 1949-ben megtört az Egyesült Államok
Légy szerző!
Légy szerző!