Néhány szó a proletárdiktatúráról

A proletárdiktatúra nem más, mint egy tőkés osztálytársadalomban a proletariátus hatalomátvétele után a volt uralkodó és a proletariátussal szemben ellentétes érdekeltségű osztály vagy osztályok erőszakos elnyomása abból a célból, hogy velük szemben a proletariátus gazdasági, társadalmi és politikai érdekeit érvényesítse. Erőszakos azért, mert a volt uralkodó osztály vagy osztályok a hatalmat nem önként adják át a proletariátusnak, és mindent megtesznek azért, hogy azt visszaszerezzék mindaddig, amíg a tőkés osztálytársadalmak gazdasági és történelmi feltételei fennállnak. A proletárdiktatúra tehát azt jelenti, hogy a proletariátus erőszakos eszközökkel biztosítja hatalmát gazdasági és társadalmi fejlődése érdekében a volt uralkodó osztályokkal szemben. Az erőszak eszközei változóak lehetnek, mint ahogy a polgári demokrácia hatalomfenntartó eszközei is azok, és nem kevésbé erőszakosak. A proletárdiktatúrában a hatalmat tehát magának a proletariátusnak kell gyakorolnia politikai szervezete, a kommunista párt vezetésével, ami nem jelenti azt, hogy a proletárdiktatúrát a proletariátus vezető szerve, a kommunista párt, a párt- vagy állami funkcionáriusok, főleg pedig nem egyetlen személy gyakorolja a proletariátus helyett és nevében. A proletárdiktatúrában, miként a politikai hatalmat, a termelőeszközöket is magának a proletariátusnak kell birtokolnia, miután azokat erőszakkal átvette a volt uralkodó osztályok magántulajdonos és birtokos tagjaitól. A proletárdiktatúrában a gyáraknak, üzemeknek és vállalatoknak tehát az ott dolgozó közösségek társadalmi (kollektív) tulajdonában kell lenniük, vagyis a termelőeszközök azoké a munkásoké és mindazoké a dolgozóké, akik azoknak üzemeltetésében közvetlenül vagy közvetve részt vesznek. A gyárakban, üzemekben és vállalatoknál folyó termelés vezetését maguknak a dolgozóknak kell végezniük, választott igazgatótanács révén, összhangban a munka társadalmi megosztásában részt vevő többi vállalat érdekeivel, és az ország fő gazdaságpolitikai irányelveivel. A proletárdiktatúrában – mivel az maga is osztálytársadalom – a volt uralkodó osztályok hatalomátvételének megakadályozása és a proletariátus gazdasági és társadalmi érdekeinek érvényesítése mellett érvényesülnie kell egy önkorlátozó mechanizmusnak is annak érdekében, hogy a proletariátus egyes rétegeiből ne alakulhasson ki egy ellenérdekeltségű társadalmi osztály, amíg ennek gazdasági és történelmi feltételei fennállnak. A proletárdiktatúra tehát az osztályharc egyik alapvető eszköze, és a megszerzett hatalom megtartásának alapfeltétele.

 Németh Attila