A Népi Front lapja

Negyvenhétezer

Apró udvaron hólé, sár, hideg ragacs. Kisjutka a régi ól mögött unottan piszkál egy döglött patkányt. Hullámos, szőke haja elfedi arcának gondterhelt redőit. Vékony testén turkálóból újított kabát, nadrág, lábán sáros gumicsizma. Öccse, Péter, a budi oldalának támaszkodik. Könnyes arcát törölgeti. Apró ökle maszatos, sötét haja kócosan meredezik a négy égtáj felé.
Elnyűtt parasztház. Töredezett cserepei között vidáman játszik a szél. Nyitott ajtajából szitkok hosszabb – rövidebb sorozata sebzi az ólomszürke februári délután álmos nyugalmát. Mielőtt a rekedt hangok feloldódnának a hideg párában, küszöbön fekvő puli csapzott szőrén szántanak mély barázdát.
– Hogy az isten rogyasztaná rá az eget a méltóságos úrra! – kiáltja tizedszer egy mély, nikotinnal edzett, érdes női hang. – Nem vállalja a közmunkát! Neki derogál! Mi meg dögöljünk éhen…
Őszes férfi guggol a megroggyant kályha előtt, átázott zsákból néhány lopott kloccot pakol mellé száradni. Száraz gyújtóst szed elő pufajkája feneketlen zsebéből, óvatosan a tűztérbe teszi. Leakasztja mesterlevelét a falról és káromkodva begyújt vele.
Messziről vidám zene hangjait sodorja az elhalt szitkok helyébe, az erősödő szél.
– Polgármesteréknél megint buli van… – szól be az ajtón fülét hegyezve, Kisjutka.
Anyja felemeli vékony kezét, mintha ütne. Kisjutka vihogva elkotródik.
– Bezárták a Tüzeléstechnikát – mondja a férfi, inkább magának. – Államosították, aztán újra eladták. Mindenkit elküldtek.
– Na és?! – kiált hangosan az asszony. – Mi közöd hozzá! A te dolgod az, hogy kenyeret adj a kölkeidnek.
– Eddig százezerért dolgoztam, – folyatja a férfi, mintha nem is hallaná az asszony zsörtölődését. – Most meg visszavesznek ugyanoda, közmunkásnak, negyvenhétezerért! Azért ez mégiscsak disznóság!
– Ha befognád azt a mocskos szádat, visszamehetnél. Negyvenhétezer, az pont negyvenhétezerrel több, mint a semmi!
– Mocskos rabszolgaság…
A nő legyint.
– Három éve, mióta kilakoltattak Pestről, árkot pucolok. Mosom piac után, a kofák mocskát, negyvenhétezerért, óvónői diplomával, mert zabálni kell. Mert a gyerekeket valahogy fel kell nevelni. Ők igazán nem tehetnek arról, hogy ilyen szemét világra születtek. A méltóságos úrnak sem esik le a kezéről a gyűrű, ha visszamegy dolgozni, még ha negyvenhétezerért is…
Sírva fakad.
Az ajtóban Péter ácsorog sírósan, szutykosan. Sohasem szokja meg szülei állandó hadakozását. Mellette Kisjutka vihog idétlenül. Péter négy éves, Kisjutka hat. Későn születtek.
Mögöttük hosszú árnyék kúszik az ajtónyílás elé, néhány pillanat múlva megjelenik a gazdája is. Erzsébet, a nagylány. Tizennyolc. Érettségizne, ha lenne hozzá kedve, de nincs. Egész napokat elcsavarog, kétszer már majdnem kicsapták.
– Hát te hol a fenében voltál tegnap óta?! – förmed rá az asszony.
Erzsébet a vállát vonogatja. Betrappol a konyhába, a tűzhely mellé lép. Csorba fazék fedelét emelgeti.
– Semmi kaja? – kérdezi megütközve.
– Apád éppen most hozott egy kis tüzelőt. Nemsoká lesz paprikás krumpli.
– Isten tegye a paprikás krumpliba, amije van! – kiált ingerülten Erzsébet.
Az asszony feldühödik. Felkapja a piszkavasat és a leány hátára üt. Mielőtt újra ütne, Erzsébet elkapja lendülő kezét, kicsavarja belőle a kormos piszkavasat. Megnézi és a földre dobja.
– Még megölsz, mama! – veti oda foghegyről, és nevetve bemegy a szobába.
Az asszony a földre roskad. Vállát rázza a zokogás.
– Ez a rohadt kis ribanc a sírba visz… mi lett ebből a gyerekből… te meg csak állsz, mint bálám szamara…
A férfi hallgat. Elege van már mindenből. A nyomorból, a veszekedésekből, az egész életből. Végül erőt vesz magán, ledobja pufajkáját és a lány után megy.
– Tanulhatnál valamit, maholnap vizsgázol. Hogyan fogsz átmenni ezzel a hozzáállással?
– És ha nem is akarok átmenni?
– Tessék?!
– Szarok az érettségire, papa! Betöltöttem a tizennyolcat, azt csinálok, amit akarok.
A férfi keze megrándul. Pofonhoz készül, de idejében meggondolja magát.
– És mit akarsz csinálni?
– Elmegyek Svájcba.
– Minek? Semmihez nem értesz, felkopik az állad.
– Kurvának, papa!
A férfi érdes keze önkéntelenül lendül. Hatalmas pofon csattan Erzsébet hamvas arcán, a tenyér jókora, pirosan izzó lenyomatot hagy maga után. A lány eldől, mint egy üres zsák. Szerencsére, egy törött rugójú heverő felfogja az esést, komolyabb baj nem történik.
Erzsébet mozdulatlanul fekszik félig a heverőn, félig lecsúszva, az összegyűrt szőnyegen. Tágra nyílt, hatalmas szemével apjának összeszűkült pupilláit nézi. A férfi tekintetéből mély fájdalom, harag, önutálat sugárzik. Könnyzacskóinak pórusai hirtelen kitágulnak, egyszerre öntik ki magukból a közelmúlt minden bánatát, nyomorúságát. Leül a földre, átöleli Erzsébet mozdulatlan lábait.
– Ne haragudj… nem akartam… iszonyúan szégyellem magam… – dadogja könnyei között.
– Elmegyek, papa. – suttogja a lány. – Mosogatni, takarítani, strichelni, teljesen mindegy, csak el innen… Nem akarok olyan nyomorult, negyvenhétezer forintos rabszolga lenni egész életemben, mint te, meg a mama. Ne haragudj, de azt hiszem, az ember ennél sokkal többet érdemel…

TI ÍRTÁTOK

In Memoriam Urbán Sándor

„A forradalmak az elnyomottak és kizsákmányoltak ünnepei.” Lenin szavai ezek. A forradalmak megszülik hőseiket. Régóta tudjuk ezt a munkásmozgalom történetéből. De ezen ünnepnapokból oly’ kevés van. H

50 kiló műanyag másodpercenként!

A folyókba dobott műanyag hulladék jelenti az óceánok szennyezésének egyik legfőbb forrását, és a legnagyobb szennyezők az ázsiai folyók – írják  holland kutatók. Számításaik szerint a fo

"Fehérek közt egy európai". Thomas Mann (Lübeck, 1875. június 6. – Zürich, 1955. augusztus 12.)

Német író, a 20. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja. Elbeszéléstechnikája a 19. századhoz, elsősorban Tolsztojhoz, illetve Theodor Fontane és Richard Wagner szimbólumaihoz és ve
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Proletárdiktatúra és demokrácia

Proletárdiktatúra és demokrácia a politikai néphit szerint összeegyeztethetetlen fogalmak, mondván, hogy a
No thumbnail available

Petőfi Sándor: RESPUBLIKA

Respublika, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a
Dicsőség a szovjet és magyar hősöknek! - 70 éve szabadult fel Budapest

Dicsőség a szovjet és magyar hősöknek! - 70 éve szabadult fel Budapest

Hazánk Felszabadítása a több mint két évtizedes fasiszta uralom alól 1944 őszén
Légy szerző!
Légy szerző!