Ne higgyünk a szirénhangoknak!

1989 –ben azzal hitegették az embereket, hogy elég leváltani a regnáló hatalmat, és eljön a Kánaán, és kolbászból lesz a kerítés. Arra, hogy ezt hogy érik el, nem adtak semmilyen programot. A választók elhitték, és bekövetkezett a rendszerváltás. Következmény: szétverték az ipart és a mezőgazdaságot, megszűnt 1,5 millió munkahely. A ciklus végén megint jött a hitegetés: rosszul csinálták, különben sem demokraták, le kell őket váltani. Program ekkor sem volt. Ez így ment minden választáskor: csak le kell váltani a regnáló hatalmat, és minden rendben lesz.

A következmény minden alkalommal azonos lett: a tömegek egyre rosszabbul éltek. Mára elértük azt, amit még a Horthy rendszer sem tudott produkálni: 4 millió szegénységben élő ember országa lettünk, ahol mindennapos az éhezés, a nyomor, a kilakoltatás; ahol százezreknek kell eldönteni, hogy eszik vagy fűt.

Arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy a tömegek helyzetének rosszabbodását nem az egyes kormányok okozzák, hanem a kapitalizmus, amely felkínálja a látszatdemokráciát: 4 évenként (állítólag) beleszólhatnak a választók abba, hogy milyen legyen az országban élők helyzete, de csak abba szólhatnak bele, hogy melyik tőkés párt kerüljön hatalomra.

Meddig lehet még a választókat hitegetni olyan jelszavakkal, hogyha leváltjuk a kormányt jobb lesz, amikor egyetlen, a választásokon induló pártnak sincs semmilyen konkrét elképzelése sem arról, hogy mi lesz a választások után? Miért gondolják, hogy a választók számára nem a nyomor, hanem a fasizálódás a legnagyobb veszedelem?

Ne csodálkozzunk, ha a választók válasza az lesz, hogy ezt már sokszor hallottam, egyiknek sem hiszek, egyikre sem szavazok, és nem megy el szavazni. Akkor pedig marad a 2/3-ad. Ezért ne a választókat hibáztassuk, hanem azokat, akiknek csak egyetlen célja van: bekerülni vagy bent maradni a parlamentben.

Megoldás: a kapitalizmust kell leváltani.

Rónai Katalin