A Népi Front lapja

Nacionalizmus a hazai munkásmozgalomban

Ha valaki egyszer azt a kérdést tenné fel, hogy vajon magyarhoni viszonyok között miért tart ott jelenleg a munkásmozgalom, ahol tart és pontosabban arra is rákérdezne, hogy mi okból nem propagálják mondjuk Kossuth apánk dunai konföderációs elképzeléseit, amely a szomszédos népekkel való jószomszédi viszonyról szól, illetve az internacionalizmust mint a dolgozók és általában a kizsákmányolt tömegek nemzetközi szolidaritásának szükségességét, egy mondatos választ igen nehezen lehetne adni. Tudniillik annak, hogy nálunk sikkesebb például arról beszélni, hogy a magyar dolgozót, magyar földművelőt, magyar kis-és középvállalkozót kell képviselnie a munkásmozgalom gerincének számító szervezetnek, semhogy minden körülmények között hitet tenni a népek barátsága mellett, annak több oka is van.

Azonban ilyenkor is egy újabb kérdés vetődik fel: az lenne-e vagy sem a helyes, hogy az emberek legnagyobb részével megértetjük: annak, hogy a szegénység olyan jellegű, amilyen, annak maga a rendszer az oka és ennek mondjuk a hazai német, szerb, horvát, román stb. nemzetiségű emberek, illetve a szomszédos népek éppúgy kárvallottai, ahogyan általában a dolgozók, a helyüket nem találó, jövőképpel nem bíró fiatalok, a megélhetést nagyon nehezen találó emberek vagy az őstermelők? Vagy pedig valamilyen módon meglovagolni azt a közhangulatot, amelyet nem mellesleg a tömegkommunikációs eszközök irányítanak a tőkés rendszer szolgálatában, arra is hivatkozván valahol, hogy az emberek tekintélyes részére hatni kell valamiképpen?

Úgy tűnik, a magyarországi munkásmozgalom egyik legjelentősebb tartóoszlopa, amelyet jómagam úgy nevezek, hogy a munkásmozgalom jobbszárnya, inkább ez utóbbi utat választotta. Még akkor is, ha a markáns jobboldal erre a kérdéskörre már jóval korábban ráharapott, ám sokakat hatékonyabban tud erről meggyőzni, mint a jobboldali húrokat pengető irányzat. Egyfelől itt arról van szó, hogy számos olyan probléma, illetve történelmi sérelem vetődik fel napjainkban is-ilyen például Trianon-amelyre sajnálatos módon tudnak építeni. A háború óta egyik oldalról se igazán sikerült elérni, hogy mint azért anno szinte könyörgött hazánk kormányzó-elnöke, kezet fogjanak egymással a magyarok és a környező népek. Romániában Ceausescu olyan diktatúrát gyakorolt, amelynek a szocializmushoz semmi köze se volt, a népek barátságához pedig még ennyi se, ellenben a nacionalizmushoz meg a fasizmushoz annál több. Idehaza pedig valami miatt semmilyen téren nem történt meg a múlttal való szakítás, illetve a ki nem beszélt problémák feldolgozása. Talán mellékes ebből a szempontból, de ma már közismert az is, hogy a népi demokratikus átalakulás időszakában sok egykori úgymond kisnyilast is bevettek a pártba, ami, ha belegondolunk, nem biztos, hogy kedvez egy olyan folyamatnak, amely a történelmi sérelmek feldolgozására irányul. Másrészt pedig több esetben említettem volt, hogy a pártapparátus bürokratáinak magatartása sok vonásban emlékeztetett az egykori dzsentrik, vármegyei és hivatali kiskirályok, nagyságos és méltóságos urak mást lenéző hozzáállására. Márpedig ha arról van szó, hogy a szocializmus korabeli, illetve kádári időkben működő nyugodtan mondhatjuk: uralkodó osztály olyan volt, amilyen és nem azon iparkodott minden téren, hogy a magyar tisztelje a román, szerb, cseh stb. embertársait, akkor ebből néhány dolog egyenesen következik. Arról vitát lehetne nyitni, hogy vajon mi okozhatta, hogy mai napig élő probléma a más népek lenézése: az, hogy a szocializmus idején erre komolyabb erőfeszítéseket nem tettek ennek felszámolására avagy az, hogy a trianoni sokkal senki se foglalkozott, esetleg az, hogy térségünkben ez a népek közötti konfliktus mélyebb gyökerű, azaz talán egészen a reformkorig visszavezethető és kevés idő volt ezt a szakadékot betemetni. Mindenesetre a lényeg: ilyen probléma létezik és igen kevesen vannak, akik ezt tudnák hatékonyan kezelni. Jómagam hiszem és vallom, hogy a hetvenes években is, illetve a Munkáspárt 1989-es újjáalakulása idején, sőt még az ezredfordulón is komoly társadalmi támogatottsága volt és talán ma is van azoknak, akik azt vallják: nem tótozni vagy románozni kell meg nem zsidózni, hanem azt megérteni, hogy a feudális beidegződések is meg a neoliberális vadkapitalizmus is egyaránt sújtanak mindenkit nemzeti hovatartozás nélkül. Másképp szólva: nem az idegenek meg a más népekhez tartozók miatt nincs valakinek munkája, csak hogy egyet említsünk a számtalan szociális demagógia közül. Hanem igenis az van, hogy a szegénységnek már megvan az a jellege és mérete, amelyet meg nem lehet kerülni, a dolgozó az magának a rendszernek van kiszolgáltatva/és nem a nemzetközi tőkének, mert ez is sértett nacionalizmus/, annak ellenében kell fellépni rendszerkritikus módon.

Azonban annak a tábornak is jelentős a bázisa, amely a hazai társadalmi feszültségeket nacionalista módon vagy olyan színezetű megoldással kívánja kezelni. Ráadásul szitokszavakkal könnyebb megszólítani embereket, mint az igazságot megértetni. A hatalmas méretű társadalmi feszültségekért lehet okolni magát a rendszert és rávilágítani arra, hogy vannak rengetegen, akik a mindenkori tőkés hatalomnak kiszolgáltatva élnek, illetve akik ezt a hatalmat gyakorolják. És lehet tenni azt is, hogy ellenségeket keresünk normális megoldások kimunkálása helyett. Hogy a hazai munkásmozgalom jobbszárnya ezt az utat választotta, az annak tudható be, hogy az a néptől eltávolodott párthivatalnoki réteg, amelyet maga Thürmer Gyula is támadott A Szabadság hetilapban az ezredfordulót követően, talán azon a módon iparkodik az istenadta néppel szót érteni, hogy a nem mellesleg jócskán manipulált közhangulatot meglovagolja. És a fogyasztói társadalom közhangulatát vagy félfeudális nemzeti radikális polgári körök, vagy nyugatbarát szintén tőkés viszonyokban gondolkodó irányzatok formálják. Most van unióellenesség meg Soros György bírálata, van oroszellenes kirohanás nem is kispályás módon, kérem alásan, lehet választani, ki mit lovagol meg. Lehet a felheccelt embereknek kedveset mondani és azok kegyeiért versenyezni. Bírálóm, de általam felkészültsége és tudása alapján tisztelt szerzőtársam nem is egyszer a parlamenti kreténizmus fogalmát említi ilyen esetekben, amely fogalom azt takarja, hogy az országgyűlésbe bejutni egy pártnak mindennél fontosabb-ezért is szükséges mindenáron hatni minél több választóra.

Azonban lehetne az első megoldást is választani, jelesül azt, hogy akár a dolgozóról, akár a szegény emberről van szó, a klasszikus munkásmozgalmi értékekre építeni. Ahogy önmagamat ismétlem: arra törekedni, hogy a dolgozóval megértetni, hogy az első és legfontosabb az, hogy ő a dolgozó vagy ahogy jómagam és Hofi is gyakran emlegette, a melós és van vele szemben a munkáltató, illetve hogy a szegénységet maga a rendszer okozza profitéhségével és farkastörvényeivel és ez a rendszer egyformán sújtja nemcsak a hazai dolgozókat és a szegény embereket, hanem valamennyi dolgozót és szegénységben élőt is. Ez az út a nehezebb kétségkívül, azonban ez a járhatóbb.

B.Deák András

TI ÍRTÁTOK

Izrael népe békét akar! A jelszó: két állam, egy remény!

Több mint tizenötezren tüntettek szombat este Tel-Avivban a békekötésért a palesztinokkal, a Palesztin Állam megteremtéséért - jelentette a Jediót Ahronót című újság honlapja, a ynet. Számos  balol

Életveszélyes munkahelyek

Megjelent az Eurostat, halálos kimenetelű munkahelyi baleseteket számba vevő statisztikája, az EU 28 tagállamára és a partnerországokra kiterjedően. A legutóbbi, 2014-es alapján Magyarország  a középm
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Tegnap, ma, holnap

Tegnap még szánakozva dobtál volna egy tízest a sarki koldus kalapjába, ha
Szeptember 11: A chilei tragédia

Szeptember 11: A chilei tragédia

Immár tizenhárom éve szeptember 11-e táján rendszeresek a terrorizmus elleni háborúról, a
No thumbnail available

Proletárdiktatúra és demokrácia

Proletárdiktatúra és demokrácia a politikai néphit szerint összeegyeztethetetlen fogalmak, mondván, hogy a
Légy szerző!
Légy szerző!