A Népi Front lapja

Munkanélküliség

Az embert a munka tette emberré; amikor valakit bármilyen oknál fogva megfosztanak a munkavégzés lehetőségétől, tulajdon emberi mivoltától fosztják meg.

 

  1. A munkanélküliség mint a kapitalizmus önfelszámolása

 

A kapitalista termelési mód általános válságának jelei egyre inkább megmutatkoznak, ami még nem jelenti egyúttal a kapitalizmus végét és globális leváltásának esélyét. A Föld lakosságának rohamos növekedése, az ebből fakadó jövőbeni élelmezési problémák, az energiakérdés és a társadalmi egyetlőnlenségek globális növekedése viszont előre vetíti a válság világszintű elmélyülését. Ennek a válságnak egyik legfontosabb eleme az egyre inkább elterjedő, általános munkanélküliség. A modern kapitalizmusban kifejlődő látványos tudományos-technikai forradalom következtében ugyanis egyre kevesebb élő munkaerőre van szükség, a termelésben az ipari robotok általánossá válása feleslegessé teszi az emberi munka mind nagyobb részét, ami hozzájárul a kapitalizmus általános válságából fakadó, már napjainkban is egyre növekvő munkanélküliséghez. Növekszik a társadalmi egyenlőtlenség, ugyanakkor egyre nagyobb gond a munkahelyteremtés, ami a tőkés államra hárul. A jövő kapitalizmusának legnagyobb problémája a gazdasági fejlettség magas foka és a foglalkoztatottság alacsony foka közötti ellentmondás a tudományos-technikai fejlődés és a tőkés termelési mód válságának együttes hatása következtében. A foglalkoztatási válság, vagyis az, hogy a munka társadalmában elfogy a munka, hozzájárul a kapitalizmus általános válságához, ami esélyt nyújthat, megfelelő technikai fejlettség esetén, a tőkés árutermelési mód meghaladására és egy új típusú, szocialista tervgazdálkodás bevezetésére, vagyis egy új, fejlettebb termelési mód világszintű elterjedésére. A jövő társadalmában sem szűnik meg a szükségletek kielégítése céljából folyó termelés, vagyis a munka, és a munkamegosztásból fakadó társadalmi ellentmondás. Ennek az ellentmondásnak a feloldását csak a jövő kommunizmusa képes megvalósítani.

 

  1. A létbizonytalanság mint a kapitalizmus általános sajátossága

 

A munkanélküliek, segélyből tengődők helyzetét, az alkalmi, vagy államilag támogatott közmunkásokét, általában véve a munkavállalókét a létbizonytalanság jellemzi. Ez azt jelenti, hogy a munka bizonytalanná, a munkavállaló kiszolgáltatottá válik. De a létbizonytalanság lényegében azokra is jellemző, akiknek van állásuk, mert nem tudhatják, hogy az mikor szűnik meg. Sőt, akiknek vállalkozásuk, netán vállalatuk, Kft-jük van, azok sem tudhatják, hogy mikor mennek csődbe. A létbizonytalanság tehát a kapitalista restauráció óta hazai világunk általános sajátossága lett. Ezen belül egyes csoportok, társadalmi rétegek még nehezebb helyzetben vannak, például a pályakezdő fiatalok vagy az 50 éven felüliek. Rájuk jellemző a munka világából, divatos szóval a munkaerő-piacról, tágabb értelemben a megélhetésből való kirekesztés, a negatív diszkrimináció. Ahhoz hasonló ez a helyzet, mint amikor a piacon a vásárló az almákból válogat: a frisset, szépet megveszi, a nyomottat, nem olyan frisset otthagyja. Ez a következmény, amikor almává teszik a munkavállalókat, vagyis éppen olyan árucikké, mint bármilyen más termék, élettelen vagy élő produktum. Mivel a Magyarországon hatalomra jutott rendszerváltók által megváltoztatott alkotmányban már nem szerepel a munkához, megélhetéshez való jog is, a munkavállalók almasorsra vannak redukálva, ami azonban nem jelenti azt, hogy ebbe bele is kell nyugodniuk.

 

  1. A munkavállaló kiszolgáltatott helyzete, avagy kinek jó a munkanélküliség?

 

A munkanélküliség azt jelenti, hogy valakit lényegében megfosztanak a megélhetésétől, vagyis attól a lehetőségtől, hogy más, szerencsésebb társaihoz hasonlóan a munkaügyi törvények által szabályozott állása legyen, és törvényesen szabályozott, munka utáni rendszeres jövedelemhez jusson. Magyarországon 1989 óta, vagyis immáron 25 éve, a munkanélküliség intézményének bevezetése óta a munkanélküliségi ráta országos átlagban 10% körül mozog, vagyis a munkaképes lakosság körülbelül 10%-ának nincsen állása a hivatalos adatok szerint. Különböző becslések alapján, az aktuális munkaügyi törvények alkalmazásából kifolyólag a valóságos munkanélküliség ennél jóval nagyobb lehet. A munkanélküliség intézményének szabályai a világon nagyjából hasonlóak, a munkanélküli szociális ellátások és támogatások rendszerének minősége azonban az adott ország szociálpolitikájának a függvénye. Felvetődik a kérdés: mármost kinek jó a munkanélküliség? Nem hinném, hogy egyetlen munkanélküli is vallaná, hogy ez számára ideális megoldás lenne. De az állással rendelkező munkavállalók sem biztos, hogy kedvezőnek tartanák a munkanélküliséget, hiszen ez az állapot bármelyiküket bármelyik pillanatban fenyegetheti. Nem beszélve arról, hogy az állással rendelkezők kiszolgáltatott helyzete azon a félelmen alapul, hogy a munkáltatónak esetleg nem tetsző viselkedésük az állás elvesztésével járhat, ami eltántorítja a munkavállalókat például a magasabb bér követelésétől. Hiszen ott sorakoznak a munkanélküliek a kapu előtt, akik bármilyen olcsó bérért hajlandóak dolgozni. Nyilvánvaló tehát, hogy a munkanélküliség intézménye egyedül és csakis a munkáltatónak jó. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló kiszolgáltatott helyzetben van a munkáltatóval szemben. A munkanélküliség intézménye azonban végső soron az államnak sem jó, hiszen a munkanélkülieket, mégha ideig-óráig is, a megélhetéshez kevés, az éhen haláshoz azonban sok munkanélküli segélyben részesíti, ami végül is az adófizetők zsebére megy. Ez az egyik oka annak, hogy az állam, amennyire teheti, törekszik a munkahely-teremtésre. Adót azonban a munkáltató is fizet az államnak, még ha ennek nagyságát a különböző munkáltatói adókedvezmények, az offshort-cégek és adóparadicsomok lehetősége jelentősen csökkenti is. Megállapítható tehát, hogy a munkanélküliség intézménye mindenkinek rossz, leginkább azonban a munkavállalónak rossz, a legkevésbé pedig a munkáltatónak rossz. A munkáltató, amikor a munkavállalót alkalmazza, azaz munkaerejét megvásárolja, ezt azért teszi, mert az általa elvégzett munkára szüksége van. Azonban a munkavállalót a lehető legkevesebb költségért kívánja alkalmazni, továbbá azért foglalkoztatja, mert a munkavállaló által a termékhez hozzáadott érték lehetővé teszi számára a profit realizálását, és csakis addig az ideig alkalmazza, ameddig munkájára szüksége van. Ebből fakad a kapitalizmusban a munkavállaló kiszolgáltatott helyzete a munkáltatóval szemben.

 

  1. A munkanélküliség mint a veszteséges termelés megnyilvánulása

 

Az már világos, hogy a munkanélküliség a piacgazdaság szükségszerű velejárója: munkanélküliség mindig volt és mindig is lesz a piacgazdaságnak becézett kapitalizmusban. A munkanélküliségnek csupán a mértéke változhat, attól függően, hogy a gazdaság teljesítőképessége hogyan alakul. Válságok idején nagyobb, gazdasági fellendülés esetén kisebb. A munkanélküliség tulajdonképpeni oka a tulajdonviszonyokban rejlik. Magántulajdonon alapuló, árutermelő gazdaságban, ha a termelés valamilyen okból visszaesik, vajon elvárható a vállalkozás vagy a vállalat tulajdonosától, hogy továbbra is fizesse a dolgozóit, ha munkájukra már nincsen szüksége? Természetesen igyekszik megszabadulni a „fölösleg”-től, hogy veszteségeit ezáltal is csökkentse. A tulajdonos nem kívánja a saját zsebéből finanszírozni a munkavállaló megélhetését, és ezzel saját további, egyéni veszteségeit, ha a munkavállaló munkájára már nincsen szüksége. Valójában azonban továbbra is finanszírozza, amennyiben mint az állam adófizetője, adójával hozzájárul ahhoz, hogy az államnak a munkanélküliekkel foglalkozó intézményei foglalkozhassanak a munkanélküliségből fakadó problémákkal. A munkanélkülieket tehát az állam támogatja, vagyis végső soron az adófizetők befizetései, az országban élő és/vagy tevékenykedő hazai vagy külföldi állampolgárok közössége, azaz maga a termelő társadalmi közösség. A munkanélküliség problémáját tehát nem a magántulajdonon alapuló gazdaság oldhatja meg, amely azt voltaképpen generálja, hanem maga a társadalmi közösség, amely a veszteséges termelésből adódó veszteségeket is finanszírozza. A munkanélküliség ugyanis a piacgazdaságban a veszteséges termelés megnyilvánulása, melynek során a működő gazdaság a veszteséges termelést a munkavállaló kárára igyekszik megszüntetni.

 

  1. A munkanélküliség megszűnésének esélyei

 

A munkanélküliség okaival és következményeivel minden munkavállalónak tisztában kell lennie, annál is inkább, mert még mindig élnek illúziók a társadalomban a magántulajdonon alapuló piacgazdasággal kapcsolatban. Sokan úgy vélik, hogy a piacgazdasághoz kapcsolódó negatív jelenségeknek nem maga a kapitalizmus az oka, hanem a piacgazdaság nem megfelelő működése. A ciklikus gazdasági válságok azonban, amelyek a tőkés termelési módot kezdettől fogva kísérik, éppen azt bizonyítják, hogy ezek a válságok ennek a termelési módnak a természetes velejárói. Megint mások a munkanélkülieket hibáztatják, hogy nem fordítanak gondot saját szakmai képzésükre, elmaradnak a gazdasági követelményekől, így nem „versenyképesek”, azaz nem tudnak alkalmazkodni a piacgazdaság feltételeihez. A gazdasági feltételek azonban a technikai fejlődés következtében a piacgazdaságban olyan gyorsan változnak, hogy a munkavállalók saját erejükből nem mindig képesek ezeket a változásokat követni, főképpen nem előre megjósolni annak irányait. Nem beszélve arról, hogy ezek a változások nem veszik figyelembe az egyéni hajlamokat és képességeket, ami hozzájárul az emberi alkotóerő magas fokú kibontakozásához, és ezzel a munkavégzés minőségéhez. De ez nem is lehet másként egy olyan gazdaságban, amelynek célja már nem a természetes szükségletek közvetlen kielégítése, hanem piacokra, azaz eladásra szánt árucikkek termelése, és ennek nyomán mindig újabb és újabb, többnyire fölösleges szükségletek keltése. A legnagyobb veszély azonban abból adódik, ha a munkavállalók nem veszik észre, hogy a piacgazdaságra jellemző versenyhelyzetből fakadóan őket magukat is arra kényszerítik, hogy egymásnak versenytársai legyenek. Sokan úgy gondolják, hogy a versenyben a kiválasztás során mindig a legjobbak fognak érvényesülni, ez pedig hasznos lehet a gazdaság fejlődése céljából. Ez azonban nem így van. A munkáltatókat egészen más célok vezérlik egy-egy pályázó kiválasztásában. Ez a nézet azért is káros, mert megszünteti a dolgozók egymás iránti szolidaritását, megbontja egységüket, és ezzel megakadályozza, hogy érdekeik védelmében hatásosan küzdhessenek a munkáltatókkal szemben. Ugyanis minden munkavállalónak látnia kell, hogy itt nem „szociális partnerség”-ről és „esélyegyenlőség”-ről van szó, hanem tőkés kizsákmányolásról, főként pedig nem „érdekegyeztetés”-ről, hanem kőkemény osztályharcról, amelyben a munkavállalók eleve kiszolgáltatott helyzetben vannak a munkáltatóval szemben. A dolgozók csakis akkor kerülhetnek ki ebből a helyzetből, ha annak oka szűnik meg. Ezt pedig csak egyesült erővel, saját maguk érhetik el, ha a termelőeszközöket saját kézbe, azaz társadalmi tulajdonba veszik, mert akkor megszűnik függésük a tőkétől és tőketulajdonos munkáltatójuktól. Ezáltal a maguk urává válhatnak, tulajdonossá és dolgozóvá egy személyben. Egyedül ez adhat esélyt arra, hogy az árutermelő piacgazdaság meghaladásával maga a munkanélküliség jelensége is egyszer és mindenkorra megszűnjön.

Németh Attila

TI ÍRTÁTOK

ADY ENDRE: A TŰZ MÁRCIUSA

Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd halljék végre

Háború a vörös csillag ellen

Megjelent "az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról, valamint az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról" szóló törvényjavaslat, amelyet Lázár János és Semjén Zsolt

"Demokrácia védelme"?

Nemrégiben egy ígéretes, nagyobb lélegzetű tanulmány két bevezető fejezete jelent meg a Frontoldalon „PlalylA” „tollából” „Demokrácia védelme” címmel. A cikkeket viharos vita követte, aminek nyomán az
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

A vasra vert csillag

Vöröscsillag, mondd, mit vétettél, rabságra miért ítéltettél? Világszabadságot hirdettél, s a világ üldözöttje lettél? Míg
1956 igazi arca - gondolj a Köztársaság térre!

1956 igazi arca - gondolj a Köztársaság térre!

Ötvenhat vérzivataros őszére emlékezünk,katonáink,rendőreink hősiességére, azok hősiességére akik becsülettel híven esküjükhöz szembeszálltak
No thumbnail available

Fohász a legszomorúbb barakkból

(A kapitalizmus áldozatainak emlékére)Szégyenszemre a XXI. századi Európa közepén áll a nyomorúságos
Légy szerző!
Légy szerző!