A Népi Front lapja

Munkanélküliség

Az embert a munka tette emberré; amikor valakit bármilyen oknál fogva megfosztanak a munkavégzés lehetőségétől, tulajdon emberi mivoltától fosztják meg.

 

  1. A munkanélküliség mint a kapitalizmus önfelszámolása

 

A kapitalista termelési mód általános válságának jelei egyre inkább megmutatkoznak, ami még nem jelenti egyúttal a kapitalizmus végét és globális leváltásának esélyét. A Föld lakosságának rohamos növekedése, az ebből fakadó jövőbeni élelmezési problémák, az energiakérdés és a társadalmi egyetlőnlenségek globális növekedése viszont előre vetíti a válság világszintű elmélyülését. Ennek a válságnak egyik legfontosabb eleme az egyre inkább elterjedő, általános munkanélküliség. A modern kapitalizmusban kifejlődő látványos tudományos-technikai forradalom következtében ugyanis egyre kevesebb élő munkaerőre van szükség, a termelésben az ipari robotok általánossá válása feleslegessé teszi az emberi munka mind nagyobb részét, ami hozzájárul a kapitalizmus általános válságából fakadó, már napjainkban is egyre növekvő munkanélküliséghez. Növekszik a társadalmi egyenlőtlenség, ugyanakkor egyre nagyobb gond a munkahelyteremtés, ami a tőkés államra hárul. A jövő kapitalizmusának legnagyobb problémája a gazdasági fejlettség magas foka és a foglalkoztatottság alacsony foka közötti ellentmondás a tudományos-technikai fejlődés és a tőkés termelési mód válságának együttes hatása következtében. A foglalkoztatási válság, vagyis az, hogy a munka társadalmában elfogy a munka, hozzájárul a kapitalizmus általános válságához, ami esélyt nyújthat, megfelelő technikai fejlettség esetén, a tőkés árutermelési mód meghaladására és egy új típusú, szocialista tervgazdálkodás bevezetésére, vagyis egy új, fejlettebb termelési mód világszintű elterjedésére. A jövő társadalmában sem szűnik meg a szükségletek kielégítése céljából folyó termelés, vagyis a munka, és a munkamegosztásból fakadó társadalmi ellentmondás. Ennek az ellentmondásnak a feloldását csak a jövő kommunizmusa képes megvalósítani.

 

  1. A létbizonytalanság mint a kapitalizmus általános sajátossága

 

A munkanélküliek, segélyből tengődők helyzetét, az alkalmi, vagy államilag támogatott közmunkásokét, általában véve a munkavállalókét a létbizonytalanság jellemzi. Ez azt jelenti, hogy a munka bizonytalanná, a munkavállaló kiszolgáltatottá válik. De a létbizonytalanság lényegében azokra is jellemző, akiknek van állásuk, mert nem tudhatják, hogy az mikor szűnik meg. Sőt, akiknek vállalkozásuk, netán vállalatuk, Kft-jük van, azok sem tudhatják, hogy mikor mennek csődbe. A létbizonytalanság tehát a kapitalista restauráció óta hazai világunk általános sajátossága lett. Ezen belül egyes csoportok, társadalmi rétegek még nehezebb helyzetben vannak, például a pályakezdő fiatalok vagy az 50 éven felüliek. Rájuk jellemző a munka világából, divatos szóval a munkaerő-piacról, tágabb értelemben a megélhetésből való kirekesztés, a negatív diszkrimináció. Ahhoz hasonló ez a helyzet, mint amikor a piacon a vásárló az almákból válogat: a frisset, szépet megveszi, a nyomottat, nem olyan frisset otthagyja. Ez a következmény, amikor almává teszik a munkavállalókat, vagyis éppen olyan árucikké, mint bármilyen más termék, élettelen vagy élő produktum. Mivel a Magyarországon hatalomra jutott rendszerváltók által megváltoztatott alkotmányban már nem szerepel a munkához, megélhetéshez való jog is, a munkavállalók almasorsra vannak redukálva, ami azonban nem jelenti azt, hogy ebbe bele is kell nyugodniuk.

 

  1. A munkavállaló kiszolgáltatott helyzete, avagy kinek jó a munkanélküliség?

 

A munkanélküliség azt jelenti, hogy valakit lényegében megfosztanak a megélhetésétől, vagyis attól a lehetőségtől, hogy más, szerencsésebb társaihoz hasonlóan a munkaügyi törvények által szabályozott állása legyen, és törvényesen szabályozott, munka utáni rendszeres jövedelemhez jusson. Magyarországon 1989 óta, vagyis immáron 25 éve, a munkanélküliség intézményének bevezetése óta a munkanélküliségi ráta országos átlagban 10% körül mozog, vagyis a munkaképes lakosság körülbelül 10%-ának nincsen állása a hivatalos adatok szerint. Különböző becslések alapján, az aktuális munkaügyi törvények alkalmazásából kifolyólag a valóságos munkanélküliség ennél jóval nagyobb lehet. A munkanélküliség intézményének szabályai a világon nagyjából hasonlóak, a munkanélküli szociális ellátások és támogatások rendszerének minősége azonban az adott ország szociálpolitikájának a függvénye. Felvetődik a kérdés: mármost kinek jó a munkanélküliség? Nem hinném, hogy egyetlen munkanélküli is vallaná, hogy ez számára ideális megoldás lenne. De az állással rendelkező munkavállalók sem biztos, hogy kedvezőnek tartanák a munkanélküliséget, hiszen ez az állapot bármelyiküket bármelyik pillanatban fenyegetheti. Nem beszélve arról, hogy az állással rendelkezők kiszolgáltatott helyzete azon a félelmen alapul, hogy a munkáltatónak esetleg nem tetsző viselkedésük az állás elvesztésével járhat, ami eltántorítja a munkavállalókat például a magasabb bér követelésétől. Hiszen ott sorakoznak a munkanélküliek a kapu előtt, akik bármilyen olcsó bérért hajlandóak dolgozni. Nyilvánvaló tehát, hogy a munkanélküliség intézménye egyedül és csakis a munkáltatónak jó. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló kiszolgáltatott helyzetben van a munkáltatóval szemben. A munkanélküliség intézménye azonban végső soron az államnak sem jó, hiszen a munkanélkülieket, mégha ideig-óráig is, a megélhetéshez kevés, az éhen haláshoz azonban sok munkanélküli segélyben részesíti, ami végül is az adófizetők zsebére megy. Ez az egyik oka annak, hogy az állam, amennyire teheti, törekszik a munkahely-teremtésre. Adót azonban a munkáltató is fizet az államnak, még ha ennek nagyságát a különböző munkáltatói adókedvezmények, az offshort-cégek és adóparadicsomok lehetősége jelentősen csökkenti is. Megállapítható tehát, hogy a munkanélküliség intézménye mindenkinek rossz, leginkább azonban a munkavállalónak rossz, a legkevésbé pedig a munkáltatónak rossz. A munkáltató, amikor a munkavállalót alkalmazza, azaz munkaerejét megvásárolja, ezt azért teszi, mert az általa elvégzett munkára szüksége van. Azonban a munkavállalót a lehető legkevesebb költségért kívánja alkalmazni, továbbá azért foglalkoztatja, mert a munkavállaló által a termékhez hozzáadott érték lehetővé teszi számára a profit realizálását, és csakis addig az ideig alkalmazza, ameddig munkájára szüksége van. Ebből fakad a kapitalizmusban a munkavállaló kiszolgáltatott helyzete a munkáltatóval szemben.

 

  1. A munkanélküliség mint a veszteséges termelés megnyilvánulása

 

Az már világos, hogy a munkanélküliség a piacgazdaság szükségszerű velejárója: munkanélküliség mindig volt és mindig is lesz a piacgazdaságnak becézett kapitalizmusban. A munkanélküliségnek csupán a mértéke változhat, attól függően, hogy a gazdaság teljesítőképessége hogyan alakul. Válságok idején nagyobb, gazdasági fellendülés esetén kisebb. A munkanélküliség tulajdonképpeni oka a tulajdonviszonyokban rejlik. Magántulajdonon alapuló, árutermelő gazdaságban, ha a termelés valamilyen okból visszaesik, vajon elvárható a vállalkozás vagy a vállalat tulajdonosától, hogy továbbra is fizesse a dolgozóit, ha munkájukra már nincsen szüksége? Természetesen igyekszik megszabadulni a „fölösleg”-től, hogy veszteségeit ezáltal is csökkentse. A tulajdonos nem kívánja a saját zsebéből finanszírozni a munkavállaló megélhetését, és ezzel saját további, egyéni veszteségeit, ha a munkavállaló munkájára már nincsen szüksége. Valójában azonban továbbra is finanszírozza, amennyiben mint az állam adófizetője, adójával hozzájárul ahhoz, hogy az államnak a munkanélküliekkel foglalkozó intézményei foglalkozhassanak a munkanélküliségből fakadó problémákkal. A munkanélkülieket tehát az állam támogatja, vagyis végső soron az adófizetők befizetései, az országban élő és/vagy tevékenykedő hazai vagy külföldi állampolgárok közössége, azaz maga a termelő társadalmi közösség. A munkanélküliség problémáját tehát nem a magántulajdonon alapuló gazdaság oldhatja meg, amely azt voltaképpen generálja, hanem maga a társadalmi közösség, amely a veszteséges termelésből adódó veszteségeket is finanszírozza. A munkanélküliség ugyanis a piacgazdaságban a veszteséges termelés megnyilvánulása, melynek során a működő gazdaság a veszteséges termelést a munkavállaló kárára igyekszik megszüntetni.

 

  1. A munkanélküliség megszűnésének esélyei

 

A munkanélküliség okaival és következményeivel minden munkavállalónak tisztában kell lennie, annál is inkább, mert még mindig élnek illúziók a társadalomban a magántulajdonon alapuló piacgazdasággal kapcsolatban. Sokan úgy vélik, hogy a piacgazdasághoz kapcsolódó negatív jelenségeknek nem maga a kapitalizmus az oka, hanem a piacgazdaság nem megfelelő működése. A ciklikus gazdasági válságok azonban, amelyek a tőkés termelési módot kezdettől fogva kísérik, éppen azt bizonyítják, hogy ezek a válságok ennek a termelési módnak a természetes velejárói. Megint mások a munkanélkülieket hibáztatják, hogy nem fordítanak gondot saját szakmai képzésükre, elmaradnak a gazdasági követelményekől, így nem „versenyképesek”, azaz nem tudnak alkalmazkodni a piacgazdaság feltételeihez. A gazdasági feltételek azonban a technikai fejlődés következtében a piacgazdaságban olyan gyorsan változnak, hogy a munkavállalók saját erejükből nem mindig képesek ezeket a változásokat követni, főképpen nem előre megjósolni annak irányait. Nem beszélve arról, hogy ezek a változások nem veszik figyelembe az egyéni hajlamokat és képességeket, ami hozzájárul az emberi alkotóerő magas fokú kibontakozásához, és ezzel a munkavégzés minőségéhez. De ez nem is lehet másként egy olyan gazdaságban, amelynek célja már nem a természetes szükségletek közvetlen kielégítése, hanem piacokra, azaz eladásra szánt árucikkek termelése, és ennek nyomán mindig újabb és újabb, többnyire fölösleges szükségletek keltése. A legnagyobb veszély azonban abból adódik, ha a munkavállalók nem veszik észre, hogy a piacgazdaságra jellemző versenyhelyzetből fakadóan őket magukat is arra kényszerítik, hogy egymásnak versenytársai legyenek. Sokan úgy gondolják, hogy a versenyben a kiválasztás során mindig a legjobbak fognak érvényesülni, ez pedig hasznos lehet a gazdaság fejlődése céljából. Ez azonban nem így van. A munkáltatókat egészen más célok vezérlik egy-egy pályázó kiválasztásában. Ez a nézet azért is káros, mert megszünteti a dolgozók egymás iránti szolidaritását, megbontja egységüket, és ezzel megakadályozza, hogy érdekeik védelmében hatásosan küzdhessenek a munkáltatókkal szemben. Ugyanis minden munkavállalónak látnia kell, hogy itt nem „szociális partnerség”-ről és „esélyegyenlőség”-ről van szó, hanem tőkés kizsákmányolásról, főként pedig nem „érdekegyeztetés”-ről, hanem kőkemény osztályharcról, amelyben a munkavállalók eleve kiszolgáltatott helyzetben vannak a munkáltatóval szemben. A dolgozók csakis akkor kerülhetnek ki ebből a helyzetből, ha annak oka szűnik meg. Ezt pedig csak egyesült erővel, saját maguk érhetik el, ha a termelőeszközöket saját kézbe, azaz társadalmi tulajdonba veszik, mert akkor megszűnik függésük a tőkétől és tőketulajdonos munkáltatójuktól. Ezáltal a maguk urává válhatnak, tulajdonossá és dolgozóvá egy személyben. Egyedül ez adhat esélyt arra, hogy az árutermelő piacgazdaság meghaladásával maga a munkanélküliség jelensége is egyszer és mindenkorra megszűnjön.

Németh Attila

TI ÍRTÁTOK

Izraeli agresszor támadja Szíriát

A Bassár el-Aszad szíriai elnök oldalán harcoló egyik milícia három tagja életét vesztette, két harcosa pedig megsebesült vasárnap a Golán-fennsík szíriai ellenőrzés alatt álló részén egy izraeli kato

Ezért lesz nagy ellenzéki pofára esés 2018-ban

Az elmúlt hónapok kormányellenes tüntetései új lendületet hoznak az ellenzék számára. Legalábbis ez látszódik azok számára, akiknek leghőbb vágyuk leváltani Orbán Viktort és kormányát. Belépett a poli

Kegyeletsértés a szovjet emlékmű megrongálása

A napokban a hírek között szerepelt, hogy egy Komáromy Gergő nevű zenész és „ligetvédő” társával együtt narancssárga festékkel dobálta meg a budapesti szovjet hősi emlékművet. Az emlékmű gyakran kerü
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

Szeptember 11: A chilei tragédia

Szeptember 11: A chilei tragédia

Immár tizenhárom éve szeptember 11-e táján rendszeresek a terrorizmus elleni háborúról, a
No thumbnail available

Dózsa Vezér emlékezete

"Rokonai mintha csak szégyellték volna; éltek, virágoztak hazaszerte: de nem emlegették őseik
Dicsőség a szovjet és magyar hősöknek! - 70 éve szabadult fel Budapest

Dicsőség a szovjet és magyar hősöknek! - 70 éve szabadult fel Budapest

Hazánk Felszabadítása a több mint két évtizedes fasiszta uralom alól 1944 őszén
Légy szerző!
Légy szerző!