A Népi Front lapja

Munkanélküliek

(Hozzászólás egy internetes álláskereső portálon lefolyt vitához)

Érdeklődéssel olvastam a szegény „Munkanélküli” feljegyzéseit és a hozzászólásokat, mélyen elgondolkoztatott mindez, és elhatároztam, hogy én is elmondom a véleményemet. Az kétségtelen, hogy az elkeseredett munkanélkülinek, aki a feljegyzéseket írta, igaza van. Hiszen mi lehet szörnyűbb, megalázóbb és kétségbeejtőbb, mint megfosztva lenni a legalapvetőbb dologtól, ami az emberi létezést megalapozza és igazolja, a megélhetéstől (vagyis a munkától), kirekesztve lenni azok közül, akik minden értéket létrehoznak, így kirekesztve és elzárva lenni az emberi társadalomban, amelyben élünk, elviselni bizonyos előítéletekből fakadó megvetést, lenézést, legjobb esetben sajnálkozást azok részéről, akik mindazokat a feltételeket megteremtik, fenntartják és biztosítják, ami lehetővé teszi a munkanélküliség létezését. Megfosztva lenni egy jogtól, ami valaha a mi társadalmunkban alkotmányban rögzített jog volt, burkoltan szerepel az Emberi Jogok deklarációjában, de valójában írott szó marad tartalom és megvalósulás nélkül a kapitalista társadalomban. A nyugati kapitalista társadalom, amely annyira büszke a „demokráciára”, a „jogállamiságra” és a „szabadságra”, noha elismerte, valójában sohasem biztosította ezt az alapvető jogot senkinek. Munkanélküliek mindig voltak, vannak és lesznek minden kapitalista társadalomban, amelynek alapja a magántulajdonon alapuló árutermelés és munkamegosztás. Ez persze nem jelenti azt, hogy, a kapitalista hagyja éhen halni a szegényeket, akik nyomorukat neki köszönhetik. A kapitalista lelkiismeretét megnyugtatja azzal, hogy „Isten nevében” alamizsnát ad a rászorulóknak („munkanélküli segély”). Jellemző a kapitalista társadalom képmutató erkölcsére, hogy miközben „szabadságról”, „jogról” és „demokráciáról” prédikál, lábbal tiporja mindezt azzal, hogy egyeseket megfoszt az emberi létezés legalapvetőbb feltételeitől is pusztán azért, hogy mások milliárdos magántulajdonosok lehessenek. Egyeseknek mindent, másoknak semmit: ez a kapitalista társadalom erkölcse. Más szóval: a magántulajdonosnak, aki munka nélkül nagy jövedelemre tesz szert, gazdagság, fényűzés, hatalom jut osztályrészéül, annak pedig, akinek nincsen magántulajdona, a puszta megélhetés, ha éppen van munkája, ha pedig nincsen, mert a kapitalista, nehogy ráfizessen, elbocsátja, a szegénység, kirekesztettség és létbizonytalanság a sorsa. A munkanélküliség a kapitalista társadalomban arra szolgál, hogy alacsonyan lehessen tartani a béreket, és meg lehessen félemlíteni a dolgozókat, ha netalán jogok vagy béremelés követelésével lépnének fel. A társadalmi egyenlőtlenség és a munkanélküliség a kapitalista társadalom lényege és velejárója.

A hozzászólások között van mindenféle vélemény, olyan is, amiből látható, hogy a hozzászóló tisztában van mindezzel, meg olyan is, amiből kiderül, hogy az illető még mindig táplál bizonyos illúziókat a kapitalizmusról. Valaha nálunk és az egész kelet-európai szocialista táborban nagy divat volt rajongani a Nyugatért, mert a „vasfüggöny” létezése és a nyugati propaganda meghamisította a valóságot. Amíg tartott a két világrendszer küzdelme, mindkét fél igyekezett a saját helyzetét megerősíteni, mert félt a másiktól. Napjainkra, amikor a történelmi feltételek, külső és belső okok következtében a „kommunizmus” átmenetileg csatát vesztett, már megváltoztak a körülmények. Ma már Nyugaton sem olyan rózsás a helyzet, mint ahogyan annak idején a „vasfüggöny” mögül látszott. Mindez a szocialista tábor csatavesztésének a következménye. A Nyugat bekebelezte a „keleti piacot” (olcsó, jól képzett és fegyelmezett munkaerő), azok pedig, akik Keleten előnyös helyzetben voltak a rendszerváltozáskor, meggazdagodott milliárdosok, magántulajdonosok lettek. Mert világos, hogy a rendszerváltozás az ő érdekükben történt. Ők készítették elő, hajtották végre és alapozták meg a rendszerváltozást. Mert valljuk be, ki hitte volna még a rendszerváltozás előtt akár csak egypár évvel is, hogy az be fog következni? Még maga az úgynevezett „ellenzék” sem. Akik csak több demokráciát, nagyobb szabadságot akartak (nálunk talán sokkal több volt belőle, mint más szocialista országban), vígan asszisztáltak saját jogfosztásukhoz, „hamis tanúvá lévén saját igaz perüknél”. Nem igaz, hogy mi és a többi szocialista ország egyszerű lakosai, a dolgozók, akik a szocializmus évtizedei alatt – amit „átkosnak” bélyegeztek meg annak ellenségei – annyi értéket lérehoztunk, tudatosan akartuk volna azokat átengedni a privatizálóknak, hogy nekünk csupán kiszolgáltatott helyzetünk és adott esetben a munkanélküliség maradjon. Az emberek tudatos propagandának, politikai fogásoknak, saját hamis illúzióiknak estek áldozatul. Nem volt mindenki politikailag olyan képzett, hogy már a kezdetben átlássa mindezt, és megértse, valójában miről is van szó. Azok pedig, akik tudatosan akarták a rendszerváltást, és tisztában voltak mindezzel, azt hitték, hogy ők lesznek az erősebbek, és mások rovására meg fognak gazdagodni, mert itt a nagy történelmi alkalom és lehetőség kitörni egy munkán alapuló, egyenlősítő, az önző, kapzsi, egyéni törekvéseket a többség érdekében viszonylag korlátozni akaró társadalomból. De valljuk be, közülük is sokan csalódtak hamis reményeikben. Mert a versenyhelyzet, ami a kapitalistákat is és a dolgozókat is szembeállítja egymással, könyörtelen. A cél: másokat kiszorítva érvényesíteni saját, egyéni törekvéseinket. Ha valaha volt is némi szolidaritás, mára az is semmivé foszlott a kelet-európai rendszerváltó vadkapitalista társadalmakban. Több mint húsz év eltelt a rendszerváltozás óta, nézzünk szembe az eredményekkel és a következményekkel. És hasonlítsa össze mindenki az akkori reményeit a mai megvalósulással. Nézzük meg, hányan lettek „nyertesek”, és hányan „vesztesek”. Nézzük meg, ki hová tartozik. Vonjunk mérleget. Azt hiszem, az eredmény önmagáért beszél. Végül tekintsünk önmagunkba, és gondolkozzunk el. Törjük a fejünket, hogy mit is tehetnénk. Mert a reménynek élnie kell bennünk. Nem azért, hogy minden helyzethez alkalmazkodva, „jég hátán is megélve”, „ügyeskedve” „túléljünk” egy alapvetően ellenséges világban, hanem hogy összefogva, emberhez méltó módon küzdjünk ellene, megteremtve egy olyan világot, amelyben nincsen munkanélküliség, nincsen kiszolgáltatottság. Mert ugyan a kapitalistáknak szükségük van ránk, dolgozókra, hogy profitot termeltessenek maguknak, amit zsebre vághatnak, nekünk viszont nincsen szükségünk a kapitalistákra, hogy dolgozhassunk és megélhessünk. A történelem ezt egyszer bebizonyította már. Ne feledjük: csatát vesztettünk csak, nem háborút…

Németh Attila

TI ÍRTÁTOK

Életveszélyes munkahelyek

Megjelent az Eurostat, halálos kimenetelű munkahelyi baleseteket számba vevő statisztikája, az EU 28 tagállamára és a partnerországokra kiterjedően. A legutóbbi, 2014-es alapján Magyarország  a középm

A Győzelem Napja - Moszkvából jelentjük....

Ma május 9-én ismét hálával és köszönettel emlékeztünk. Emlékeztünk  az emberiség történelmének legnagyobb sorsdöntő ütközetére, melyet valaha az egyetemes történelemben kényszerültek vívni a haladó e
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Kommunizmus

  A kommunizmus az emberi társadalom legősibb és legtermészetesebb szervezeti formája, a történelmi
No thumbnail available

Tegnap, ma, holnap

Tegnap még szánakozva dobtál volna egy tízest a sarki koldus kalapjába, ha
No thumbnail available

Élő hazugságok, meghamisított történelem

Élő hazugsággá vált az, hogy a Kádár-rendszer alatt ment tönkre az ország,
Légy szerző!
Légy szerző!