A Népi Front lapja

Mit tehetünk?

szegénységIlyenkor, karácsony táján sokat hallani a médiában a jótékonykodásról, a szegények megsegítéséről, a különböző szociális alapítványok szerepéről, gyűjtési akciókról. Azután, mintha „elfújták” volna, mint gyertyát a karácsonyfán… Olyan ez, mint általában az ünnep, a vasárnap, amikor a polgár templomba megy, imádkozik, majd amikor kilép a templom kapuján, jóleső érzéssel és megnyugodva, hogy társadalmi kötelességét lerótta, s adott néhány forintot a kapunál álldogáló koldusnak, ismét beleveti magát a hétköznapi taposómalomba. Mert manapság természetesnek veszik az emberek, hogy léteznek szegények, van szegénység, vannak éhező gyermekek, „nehéz sorsú” családok, akiket támogatni kell. Mint ahogy természetesnek veszik azt is, hogy vannak gazdagok, van gazdagság, melynek alapja a „magántulajdon szentsége”, a polgári társadalomnak ez a „szamárlétrája”, amelynek fokain próbálnak mind feljebb és feljebb emelkedni az emberek. Van, akinek sikerül, van akinek nem, van aki lecsúszik, s van, akinek sikerül megkapaszkodni. Mai, új polgári társadalmunkban természetesnek veszik az emberek az egyre mélyülő társadalmi szakadékot, a növekvő egyenlőtlenséget és vagyoni különbségeket.

De hiszen ez szörnyű!

Milyen társadalom az olyan, amelynek tagjai nem háborodnak fel az utcán fagyoskodó, alvó hajléktalanok láttán, az éhező gyermekekről hallván, hanem természetesnek veszik mindezt, természetesnek az úszómedencés, liftes, parkos, fegyveres őrrel védett palotákat és az éjjeli menhelyeket, az utcán alvó embereket, a szegénységet és a munkanélküliséget? Milyen társadalom az olyan, amely évente egyszer, karácsony táján gyűjtőkampányokat, ételosztásokat rendez a „rászorulók” számára, megnyugtatva ezzel kényelmes, jól táplált polgári lelkiismeretét, hogy „jónak lenni jó”, hogy megtette, ami tőle tellett, támogatta a szegényeket, lerótta társadalmi kötelességét, elaltatva ezzel a lelke mélyén szunnyadó felháborodást?

Holott a szegények továbbra is szegények maradnak, a szegénység továbbra is létezni fog, a társadalmi egyenlőtlenség továbbra is természetes dolog marad a polgárok számára a polgári társadalomban. De hát mit lehet tenni? – kérdezi a polgár. Szegénység mindig is volt és lesz – mondja magának megnyugtatásul. Szegények mindig is voltak és lesznek. Igen. Lesznek is mindaddig, amíg az emberek így fognak gondolkodni.

Mit lehet tenni? Olyan társadalomért küzdeni, amelyben nincsenek szegények. Olyan társadalmat létrehozni, amelyben nincsen szegénység. Olyan társadalmat, amelyben a társadalmi egyenlőtlenségek kiegyenlítődnek és megszűnnek. Olyan társadalmat, amelyben az embereknek nem kell képmutató módon megnyugtatni lelkiismeretüket, amelyben mindenki egyenlő mindenkivel, amelyben mindenki dolgozik egyért és egy mindenkiért. Mindegy, hogyan nevezzük ezt a társadalmat. Csak legyen végre már!

Németh Attila

TI ÍRTÁTOK

ADY ENDRE: A TŰZ MÁRCIUSA

Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd halljék végre

Háború a vörös csillag ellen

Megjelent "az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról, valamint az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról" szóló törvényjavaslat, amelyet Lázár János és Semjén Zsolt

"Demokrácia védelme"?

Nemrégiben egy ígéretes, nagyobb lélegzetű tanulmány két bevezető fejezete jelent meg a Frontoldalon „PlalylA” „tollából” „Demokrácia védelme” címmel. A cikkeket viharos vita követte, aminek nyomán az
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

Grósz Károlyról az igazat!

Grósz Károlyról az igazat!

A rendszerváltás óta eltelt 25 esztendőben divat és már-már kötelesség lett a
No thumbnail available

Tervgazdaság versus tervszerűség

A sztálini tervgazdaság politikai gazdaságtana (rövid tanfolyam) Red Star, 2008, november 19 (kommunista.net) 1917-ben Oroszországban
A szovjet-orosz filmkultúra II. – Kultúrszociológiai gondolatok és a nagybetűs Irodalmi hagyomány

A szovjet-orosz filmkultúra II. – Kultúrszociológiai gondolatok és a nagybetűs Irodalmi hagyomány

A mintegy hetven év szovjet szocialista rendszerének tökéletes „hátrafelé elsült fegyvere” saját
Légy szerző!
Légy szerző!