Mindegy, csak ne munkáskérdés legyen

Ha az ember megfigyeli, vajon mi is az, ami nap mint nap a csapból is folyik,tüstént láthatja, hogy lehet szó akármiről, csak ne kényes vagy kifejezetten kínos dolgok legyenek. Tudjuk, hogy migránskérdés mint olyan, az van. Oroszbarát vagy nyugatos külpolitika ütköztetése, olyan is vagyon. Na meg egy sor bulvártémákkal foglalkozó műsor úgyszintén. De  teljesen mindegy, ezek egyidejűleg vagy egymást felváltva is létezhetnek, időnként bedobhatnak szenzációkat is, csak ne avval kelljen foglalkozni, miért is van szegénység meg kilátástalanság, létbizonytalanság.

 

A hárítás művészete a népokításé mellett ma már szintén virágkorát éli. Felsorolhatsz akármilyen valós problémát, megvannak annak a párja, illetőleg pontosabban pótléka. Ha beszélsz általában a szegénységről, vagy inkább azt a témát iparkodnak bevetni, minő luxusban élnek mások. Ha egyén szoc. problémádat veted fel, akkor foglalj szépen helyet és nézz tetszőleges szappanoperákat. Magyarhonit, külhonit, akárminőt, amelyik neked tetszik.  Persze az se gond, ha például pont emiatt vagy ehelyett nincs normális kapcsolata, élete valakinek, de rá se ránts,gondolkozz el egy kicsit, mert nagyon lehet, hogy a hibás csak te lehetsz ebben az életben, ahol márpedig minden nagyon szép és csodálatos. Harmadrészt, ha előjössz általában a szegénységgel vagy egyéni nehézségeddel, a válasz nemes egyszerűséggel az, hogy te állsz hozzá mindenhez negatívan.

 

A hárítás művészetében a bűnbakkeresés vagy az osztálypótlék másrészt szintén bőven belefér. Akit hibáztatni lehet, az lehet olyan, akinek más a vallása, vagy a világnézete, esetleg a kulturális háttere. Azaz zsidózni vagy migránsozni éppúgy lehet, mint kommunistázni vagy bolsizni, a lényeg, hogy lehessen hárítani.

 

Végül a félinformációkkal is olyan szépen lehet hárítani, hogy azt zongorázni lehetne. Az lehet, hogy itt meg ott vagy amott felépül egy gyár vagy üzem és az is valóban lehet, hogy X embernek munkát biztosítanak nekik, de arról vajon ki beszél, hogy ott milyen a dolgozónak? Ki beszél arról, hogy vajon az a gyár megmarad-e mondjuk húsz év múlva is legalább, ma, amikor minden bizonytalan, akár a kutya vacsorája? Ki fog arról beszélni, mennyit kaphat ott a melós valós bérként és hogy minők is ott a munkakörülmények?

 

Válasz vagyon is erre: senki. Mert ezzel megfognánk azokat, akik olyan büszkén emlegetik, mennyire jó nálunk minden-persze nehezen érteni, hogy számos fiatal miért odakinn dolgozik, ha itt nagyon szuper minden? Ja igen: őket hazaárulónak titulálják. És ahol lehet, keményen és kegyetlen hárítani is fognak, amíg csak ilyen rendszer fennáll, mert hogy a kapuk mögött benn a melóhelyen mi van, az kínos kérdés, ami meg a ház kapuján belül vagy az utcán van-azaz a nyomor meg a szegénység, az meg a mellékes kategória. És sokaknak ez így jó és tökéletes-nem úgy, mint sokmillió másik embernek.

 

B.Deák András