Miért nehéz ma ismerkedni?

Hogy miért is nehéz vagy időnként szinte képtelenség ismerkedni? Részben helyhiány és időhiány miatt, magyarán mert gyakorta vagy nincs is hol ismerkedni vagy nincs alkalma az embernek eljárni szórakozni. Már önmagában az első lehetőség is kizáró tényező, azonban ez a kérdés távolról sem ilyen egyszerű. Merthogy például lehetne erre azt mondani, hogy van egy rahedli ismerkedésre alkalmas hely, illetve hogy mindenkinek arra van ideje,akire akar, azonban az eredmény akkor is ugyanaz: ma szinte népbetegség az ismerkedési nehézség. Amin azonban cseppet sem lehet csodálkozni, hiszen a rendszerváltás és nyomában a nyugatról, illetve a jenkik földjéről jövő szennykultúra vagy agymosó kultúra csupán rombolni és pusztítani tud, építeni azt már nem.

Annakidején a ma már kiátkozott és indexre helyezett felvilágosodás korában már voltak filozófusok és gondolkodók, akik azt találták gondolni, hogy az ember alapvetően jó, azonban a civilizáció az, amely tönkreteszi őt-és evvel tökéletesen egyet is lehet érteni, mivelhogy senki se úgy születik, hogy gátlástalan,pénzéhes vagy önző. Azonban mi, fiatalok ugye főleg, amikor tizenévesek voltunk, bizony ezerrel kerestük helyünket a világban, azaz valahol szükségünk volt mintára,amelyet követni tudtunk, illetve akire felnézhettünk. És meg is kaptuk-na ebbe tud az agymosó média is belekapaszkodni. Merthogy felmutat olyan mintát, amelyben a csaj egy királylány, a srác az pedig vagy királyfi vagy egy izompacsirta. Namármost királylány meg ifjú herceg sem egyetlenegy van a világon, úgyhogy már csak ezért is meg a fene nagy versenyszellem miatt is megindul a harc, amelyben csak a legjobbak, a legszebbek meg a legügyesebbek nyerhetnek,aki ebből kiesik, az pestiesen szólván így járt. Aki pedig sokak által kinevetett, komolyan nem vett művészlélek,vagy kilóg a sorból, esetleg elesettebb, annak nincs helye a nagyok és az erősek között. De a mai tömegpropaganda nemcsak a viselkedési minták utáni vágyat, hanem az emberi gyarlóságot is sikerrel veszi célba. A divatosan carpe diem-nek nevezett mottó, azaz hogy élj a mának azt jelenti, hogy az ember csak a rövidtávú élvezetekkel foglalkozzon és ne hosszútávra tervezzen. Ma valaki elmegy bulizni, megismer egy csajt vagy egy srácot, kikötnek az ágyban, de holnap már a kutyát nem érdekli. De erről nem mi, fiatalok tehetünk, hanem a fránya mindenható divat. Amit ha nem követsz, ki vagy közösítve,amit ugye te sem szeretnél. Nem szeretnél, mert mint te is tudod, a mai világ alapvetően negatívan viszonyul az emberekhez és csak kiközösíteni tud, elfogadni nem, elítélni azt szintén tud, azonban megérteni nem. Magyarán manapság mindenhol nyomulni, teperni kell. S nem mellékes az se, hogy akár a filmeket vesszük alapul, akár a reklámok világát,mindezek mellett gyakran az erőszakos, agresszív vagy flegma, másokat lekezelő érintkezési stílus a menő manapság. Nem az, hogy ki vagy emberileg, hanem hogy mid van. Ha valami alapvetően nincs, sokszor szóba se állnak az illető fiatallal,akár lány, akár fiú az illető.

Mindezek mellett azért is képtelenség ismerkedni, mert amit a virtuális világ ma nyújt közösségi oldalak révén, az inkább csak egy pótlék. Vannak, akik szellemesen, de találóan azt szemléltetik, hogy régen nem volt okosmobil meg világháló, mégis mindenki megtalálta, akit keresett a téren vagy a focipályán,az állomáson,a lakótelepen vagy akárhol. Ma meg el van az emberiség legjava kényelmesedve, mert vagy egymásnak írják bőszen a szöveges üzeneteket avagy divatos idegen szóval sms-t, vagy a gép előtt dumálgatnak egymással virtuálisan, persze egymás arcát, gesztusait nem látván, a személyesség élményét kihagyva. Csodálkozik az ipse, hogy ma nincs ismerkedési kultúra jószerével? Amikor emiatt csökkentik a személyes megismerés lehetőségét és a találkozásokat? Sokan nem igazán hisznek abban, hogy világhálón kvaterkázással meg lehet ismerni a másikat-de sebaj, a mai világ úgyis a felszínességről szól. Sokan azért sem diszkóznak vagy nem járnak más szórakozóhelyekre se, mert egész egyszerűen nem az ismerkedésről szól a történet, hanem a feszültség levezetéséről, a mértéktelen piálásról vagy a drogozásról. Kinek kell ez?

Végül az sem utolsó szempont, hogy az ember mikor ismerkedjen-persze nincs hol se ismerkedni.Sokan vagy az egyetemen tanulnak éjjel is, vagy melóznak keményen és ha hazaérnek vagy a tanulással végeznek, örülnek, ha tudnak egy jót hunyni. Nincs kedvük elmenni olyan helyekre, ahol normális ismeretségek úgyse köttetnek. Örülnek, ha élni tudnak egyáltalán. És még vannak ilyen apróságok, hogy ma, amikor iszonyú nehéz megélni, nemhogy családot alapítani, hova ismerkedjen az ember? A bizonytalanságba, a kilátástalanságba? Mondja a fiatal apuka vagy anyuka a kislurkónak,hogy bocs, de ma nincs kaja, mert elment a dohány a csekkekre meg a közüzemi díjakra és így tovább? Vagy vállaljon a fiatal pár családot, ahol is a gyerek azt látja, hogy a szülők vele is meg egymással is folyton balhéznak, így levezetvén a mindennapi stresszt? Semmiképpen se. Azonban a gond itt magával az alapokkal van. Avval, hogy manapság nincs olyan, hogy emberközpontúság. Csak a farkastörvények vannak meg a felszínesség, a divat.

B.Deák András