Mi is az a szocializmus?

Mi az ördög is az a szocializmus? Az elmúlt évtized során ezt a kérdést minden politikai oldal kóklere megpróbálta félremagyarázni és addig csavarni amíg az emberek végleg elbizonytalanodtak és elfordultak tőle. Tegyük tisztába a fogalmakat!

A jobboldali politikusok és megmondóemberek mindent szocializmusnak titulálnak ami számukra ellentétes. Kövér László házelnök a jobboldaliakból és liberálisokból formált tüntetőkre aggatja a jelzőt, Orbán Viktor a brüsszeli neoliberális döntéshozókat illeti a kifejezéssel, a szélsőjobb szemében pedig mindenki aki nem ért velük egyet egy szocialista/kommunista zsidó.

Az úgynevezett baloldal sincs egy véleményen a szó jelentésével kapcsolatban. Ők skandináv országokat kiáltanak ki szocialistának, Bernie Sanders “demokratikus szocialista” a szemükben és úgy általában Magyarországon a mainstream baloldaliak is egyfajta “kollektivistább liberalizmusként” értékelik a modern szocializmust.

Az egyetlen biztos pontnak az tűnik, hogy a szocializmus valamiféle jelszó minden olyan politikára ami a társadalmat egyenlőbbé teszi. Habár ez nem egy rossz kiindulópont – a szocializmusnak fontos része az egyenlőség – ennél többről van szó.

Ahhoz, hogy megértsük mit értenek a marxisták szocializmus alatt, először meg kell értenünk, hogy a szocialisták nem csak bizonyos dolgok ellen állnak ki – mint például az egyenlőtlenség, bércsökkentés, a szakszervezetek szétverése, faji vagy osztály alapú elnyomás – de meg is figyelik az összefüggéseket amik ezen problémák mögött rejlenek.
Például nem kell szocialistának lennie valakinek, hogy elítélje a rasszizmust. A szocialisták így tesznek de sok más csoport is: anarchisták, liberálisok, sokszor olyan emberek is akik aktívan nem is politizálnak. Viszont ezeknek a különböző embereknek mind különböző elképzeléseik vannak arról, hogy a rasszizmus miért létezik és milyen szerepet tölt be.
Vannak akik azt mondják, hogy csak a tudatlanság szüli így a megszüntetéséhez az oktatás a megoldás. Mások szerint a rasszizmus szerepe, hogy úgy általában a fehérember -beleértve a milliárdos tőkést és a betanított munkást – előnyösebb pozícióba kerülhessen és hogy eltörölhetővé válik ha a fehérek felismerik és lemondanak “előjogaikról”. Hasonló érveket hallani a szexizmus és a homofóbia kapcsán is.
De vehetjük akár az egyenlőtlenséget is: Néhányan azt mondják, hogy a társadalom csúcsán lévők kielégíthetetlen kapzsisága okozza így egyszerűen csak rá kell vennünk a kormányt, hogy korlátokat szabjon rá. Mások, az eredendő bűnre hivatkozva, úgy vélik hogy az emberek természetüknél fogva önzők így hát semmit nem lehet tenni. Megint mások adományokért kampányolnak, terjesztve a hitet miszerint a gazdagok valamiképp meggyőzhetők arról, hogy adják fel vagyonuk egy részét a társadalom alsó felén élők számára.

Mi emeli ki a szocialisták politikáját ezen állítások közül?

Először is mi úgy gondoljuk, hogy bármi is legyen a probléma – háború, egyenlőtlenség, elnyomás még a klímaváltozás is – a gyökere abból fakad, hogy a világ a magántulajdon a verseny és a profitmaximalizálás elveire lett felépítve. Amikor a magántulajdonról beszélünk akkor nem arra gondolunk, hogy egy embernek van mobiltelefonja, autója vagy egy drága könyvgyűjteménye. Olyan tulajdonokról beszélünk ami a világ működtetéséhez szükséges: gyárak, bányák, telekommunikációs infrastruktúra, irodai épületek, termőföld, stb. Ez a fajta tulajdon egy kisebbség kezében koncentrálódik – tőkések avagy kapitalisták – akik nagyvállalatokat birtokolnak.
Ezek a nagyvállalatok határozzák meg, hogy a természeti erőforrásokat miként használják fel, ki dolgozhat és hol, mit termelnek és hogyan osztják el. Döntéseik meghatározzák, hogy a többi ember miként él.
Mivel a vállalatok állandó versenyben vannak egymással, maximalizálniuk kell a profitot. Ez pedig a munkások átverését, a környezet tönkretételét és silány, az újravásárlás garantálása érdekében szándékosan hibákkal tervezett termékek gyártását hozza magával. Ez már nem pusztán az emberi kapzsiság eredménye. A társadalom csúcsán lévő emberek lehet, hogy kapzsik de ez a jellemvonásuk az eredménye a kapitalizmusnak nem pedig a kiváltója.

Mivel pedig a csúcson kevesen, míg mi itt lent sokan vagyunk kénytelenek kitalálni különféle rendszereket, hogy elnyomva és megosztva tarthassanak.
Ez lehet közvetlen erőszak a rendőrség, hadseregek és az igazságszolgáltatás támogatásával de sokszor szívesen nyúlnak az “oszd meg és uralkodj” módszerhez is, elég csak a más országokból érkezőkkel szembeni vagy akár az országon belül élők elleni uszításra gondolni.
Mindezt tetőzik a kiszolgáltatottság érzésének erősítésével: létszükségleteket nyújtó szolgálatásokat privatizálnak és eltűntetik a pénzt az olyan szektorokból mint az egészségügy vagy az oktatás. Céljuk egy olyan világ létrehozása amiben az emberek azt érzik, hogy csak magukra vagy legfeljebb a szűk családjukra számíthatnak ha túl akarnak élni – elhitetik, hogy az egész élet egy hatalmas verseny amiben hogyha nem önző módon csak a saját boldogulásod keresed akkor véged.
Ennek hatására az emberek a legkülönfélébb módokon fordulnak egymás ellen, a kapitalisták pedig örömmel termelhetik a profitot miközben a hajléktalanság, a szegénység és az egyenlőtlenség tombol.
Bárhova nézünk mindenhol azt láthatjuk, hogy a kapitalisták az egyik kezükkel lehúznak minket és tönkreteszik a világot, a másikkal pedig egymás ellen fordítanak.

A másik dolog ami megkülönbözteti a szocialista politikát más ideológiáktól az annak a megértése, hogy a kapitalizmust el kell törölni, nem elég csak javítgatni!
Felmerülhet, hogy ez esetleg hátrányos gondolkodás.
Hiszen nem realisztikusabb használni a meglévő parlamentet, hogy elfogadtassunk törvényeket az alapjövedelemről vagy a létfontosságú szektorok állami tulajdonban tartásáról? Végülis nem ez a szocializmus?
A válasz: nem.
Egyrészt mert, habár részeredményeket el lehet érni, még ha joggá is formáljuk a megfelelő fizetést vagy az egészségügyi ellátást a kapitalista rendszer végül erodálni fogja ezeket.
Ezt láthatjuk a mostani társadalmakban is ahol a kapitalisták minden eszközzel igyekeznek leszorítani és elnyomni ezeket a jogokat.
Még ha egy kormány változtatni is próbál a nemzetközi tőkének elképesztő ereje van – gazdasági blokádoktól kezdve akár egyenes kormánybuktatásokig bármit képesek bevetni az egyenlőtlenség fenntartása érdekében.
Másrészt a szocializmus nem pusztán a társadalmi javak újraosztásáról szól. A cél egy olyan világ létrehozása amiben, ahogy a Kommunista Kiáltvány is állítja: “minden egyes ember szabad fejlődése az összesség szabad fejlődésének feltétele.”, azaz az emberi potenciál és kreativitás felszabadul.

Ahhoz, hogy legyőzzük a kapitalistákat és átalakíthassuk nem csak a világot de saját magunkat is, forradalom szükséges. Ahogy Marx írta:
“Mind a tömegek új öntudatának eléréséhez mind magának a szocializmusnak a győzelméhez az emberek teljes megváltoztatása szükséges, egy olyan megváltoztatás ami csak egy forradalomban valósítható meg. A forradalom tehát szükséges, nem csak azért mert az uralkodó osztályt nem lehet másképp megbuktatni hanem mert az osztály amely megbuktatja csak egy forradalom segítségével szabadulhat meg az elmúlt korszakok mocskától és válhat alkalmassá egy új társadalom létrehozására.”

Ezt értjük tehát szocializmus alatt.
Nem egy “kordában tartott kapitalizmust”, hanem egy teljesen új rendszert amit munkások irányítanak és ami a társadalom javait és szolgáltatásait az emberi szükségletek legteljeskörűbb kielégítésére fordítja a profithajszolás helyett, végetvetve a többség uralmának a kevesek felett.

 

Az írás a Red Flag ausztrál magazin cikkeinek felhasználásával készült.