A MI IDŐNK: Mit és miért nevezünk fasizmusnak?

,,A fasizmus a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább és legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája!”

Számos fasiszta jár kel hazánkban és az interneten, akik bizony sokszor belekötnek a kommunisták szavaiba. Sokszor közöljük velük, hogy amit képviselnek, az fasiszta. De ezek a szélsőjobboldali körök hevesen utasítják vissza a fasiszta jelzőt, ezért megvilágítjuk, miért is a fasiszta szót használjuk tevékenységük jellemzésére. Természetesen közülük egyesek lelke sem viseli el, hogy amit mondanak, az nem más, mint egy tömeggyilkos diktatúra eszmeisége. Más fasiszták tisztában vannak vele, hogy a fasizmusuk politikai marketingje nem túl népszerű, és ezzel a jelzővel nem kerülnek be a parlamentbe, azaz a húsosfazék közelébe, ezért utasítják vissza. Más gyűlöletkeltők egyszerűen ostobák ahhoz, hogy felfogják a fasizmus jelentését (mert hát ez egy bonyolult fogalom). Valakik egyszerűen azért dobják vissza a fasiszta jelzőt, mert hogy ők „nem olaszok”. Ilyen esetben rövid felvilágosítás keretein belül elmagyarázzuk, hogy a fasizmus egy „eszme”, nem pedig nemzetiség. Sokan azt teszik szóvá, amikor Horthy, Hitler és Szálasi neve mellé tesszük a fasiszta jelzőt, mondván, hogy ők hungaristák, nácik, ami szerintük nem fasiszta.

A fasiszta az, aki fasiszta módon érez, gondolkozik, szaval, cselekszik. Ez a lét határozza meg, hogy valaki fasiszta-e, vagy sem, nem pedig, hogy valaki annak vallja-e magát, vagy sem.

Mi a fasizmus?

A fasizmusnak számos definíciója van, mi a Dimitrov-féle meghatározást tartjuk érvényesnek és helyesnek, mert egyetlen rövid mondatban kifejti a társadalmi, gazdasági és politikai jelentését:

dimitrovb

,,A fasizmus a finánctőke legreakciósabb, legagresszívabb, legsovinisztább csoportjainak nyílt terrorisztikus diktatúrája!”

vagy máshol:

,,A fasizmus a finánctőke legreakciósabb, legsovinisztább és legimperialistább elemeinek nyílt terrorista diktatúrája!”

Természetesen Dimitrov nem csak ezt az egyetlen mondatot hagyta ránk a fasizmusról, hiszen előadásában ezt részletesen is kifejti, valamint számos más marxista gondolkozó figyelmeztetett már a 30-as években a fasizmus veszélyeire (pl. Buharin).

A Dimitrov-féle definíció gazdaságilag jól elemzi, hogy a monopolkapitalizmus eszköze a szélsőjobboldal. A tömegek forradalmi hevületét ugyanis rosszul csillapítja. Nem hagyja, hogy az elégedetlen kizsákmányoltak a kommunisták felé terelődjenek, hanem egy zavaros ideológiai katyvasz felé, amely becsapja őket, és helytelen magyarázatokat ad a dolgozók és a világ mindennapi problémáira.

Ezen problémákra egyszerű, mindenki által könnyen befogadható, soviniszta választ ad. A „zsidó összeesküvés” a primitív agy számára ugyanis könnyebben befogadható, mint a monopoltőke természetének, a kapitalizmus gazdaságtanának ismeretanyaga.

A definíció egy jelző erejéig kitér ezeknek az elemeknek a pszicho-pathologiájára is, azaz az agresszióra. A megcsömörlött, társadalom által kivetett, elértéktelenedett és megnyomorított embertömegek ugyanis rendkívül sok indulatot halmoznak fel, amelyre a fasiszta ideológia épít. (lásd manapság a rasszisták által is használt bőrfejű szubkultúra gyűlölete a zenében, kihívó, félelmet keltő öltözködésében, stb…)

Az imperializmus, mely Lenin szerint a kapitalizmus legfelsőbb foka, szintén jellemzi a fasiszta szervezeteket, hiszen Mussolini is lerohanta Abesszíniát és Albániát, a náci birodalom kiépítésének tragikus történetét pedig mindenki ismeri. A spanyol és portugál fasiszták is rendelkeztek gyarmatokkal, ahol brutálisan elnyomták az ott kibontakozó szabadságmozgalmakat.

Végül történelmi besorolást ad a nyílt, terrorisztikus diktatúrával, amely a fasizmus államformája is. Ezen rendszer jellegzetessége az önkényuralom, a vezérelvűség, a politikai hatalom anti-demokratizmusa, a szólásszabadság és a gyülekezési jog korlátozása, a politikai ellenfelek fizikai megsemmisítése, a munkásszervezetek betiltása és elnyomása, a militarizmus, a totális uralom a gazdaság, a kultúra és a társadalom minden szegmense felett, és persze a rossz gazdasági teljesítmény miatti tömeges nyomor és éhezés (a Horthy-fasizmus csupán 1%-os gazdasági növekedést produkált évente, 3 millió koldus volt, miközben a ’45 utáni szocializmus több mint 10%-os növekedést mutatott évente, és senki nem éhezett.)

Kik voltak fasiszták?

Minden olyan rendszer, amely ennek a definíciónak megfelel, fasisztának bélyegezhető. Nem csak a magát fasisztának nevező olasz Mussolini diktatúrája. A Horthy-rendszert szintén az antant, azaz az imperialista monopoltőke juttatta hatalomra 1919-ben. Agresszív volt, mert rögtön bevezették az állami szintű fehérterrort, és a politikai ellenfelek megsemmisítése a rendszer bukásáig tartott. Nyílt diktatúra volt, mert fényes nappal, Horthy személyes parancsára lőttek agyon embereket, raboltak el újságírókat, végeztek ki kommunistákat és más baloldaliakat.

Hitler diktatúráját a német mágnások (Krupp, Thyssen, Flick, Kirdorf) juttatták hatalomra, nem kevés pénzzel és hatalmi befolyásukkal támogatva. Amikor Röhm és az SA elkezdett a nemzetiszocialista forradalom szocialista oldaláról beszélni, akkor Hitler kénytelen volt közülük ezreket agyonlövetni, hogy a német nagytőkések nehogy elpártoljanak tőle. A náci rendszer agresszióját és diktatúráját külön be sem kell mutatnunk.

Nem csak a második világháború résztvevőihez köthetjük a fasiszta jelzőt. A spanyol Franco falangistáit szintén nagytőkések pénzelték, és a spanyol polgárháborút kirobbantva rendkívüli agresszióval léptek fel a kommunisták, anarchisták és más köztársaságpártiak ellen. Miután győztek a francoisták, nyílt terrorista diktatúrát vezettek be. Hasonló diktatúra épült ki Portugáliában, és ez a rendszer vendégül is látta a menekülő Horthyt, aki élete végét ebben a fasiszta diktatúrában tengethette. Számos afrikai, ázsiai, közép- és dél-amerikai bábkormány van, amelyet az amerikai imperialisták iktattak be. A dél-vietnámi Diem-rezsim, Idi-Amin Ugandában, Pinochet Chilében és Batista rendszere Kubában mind olyan jellegzetes diktatúraformák voltak, amelyek megfelelnek a dimitrovi definíciónak.

Nemzetiszocializmus

A nemzetiszocializmus fogalmának lényegét legjobban Kádár János 1957. február 2-ai beszéde illusztrálja, amelyet az MSZMP Nógrád Megyei Aktívaértekezletén mondott el, Salgótarjánban:

„Nagyon fontos az álcázás felismerése. 1930-ban Németországban weimari köztársaság volt. Polgári demokrácia úgynevezett demokratikus jogokkal; lehetett szavazni így, úgy, amúgy. A monopoltőke diktatúrája érvényesült Németországban akkor is, amelynek azonban már nagyon terhére volt az a „sok” szabadság. Messzemenő háborús tervei voltak a német monopoltőkének, és ezért elindította útjára a Hitler Adolf nevű fasisztát. De amikor elindultak, ők sem mondhatták, hogy vissza a monopoltőke nyílt diktatúrájához, mert ezzel a német munkások valószínűleg nem értettek volna egyet. A szocializmus olyan erős gondolat volt a népekben már akkor is, hogy ezt nem kerülhették meg, és ezért kitalálták a „nemzeti szocializmust”. Azt már réges-régen kielemezték, hogy ez a „nemzeti szocializmus” sem nemzeti, sem szocializmus nem volt. Erre nem vesztegetek sok időt, mert önöknek volt alkalmuk a nemzeti szocializmus áldásait a saját bőrükön tapasztalni a második világháború alatt, a német megszállás alatt, a Szálasi-rezsim alatt. Ez a nemzeti szocializmus a német dolgozóknak, Európa dolgozóinak, az emberiségnek a második világháborút és az emberek millióinak legyilkolását hozta.”

A nemzetiszocializmus fogalma ennél fogva ellentmondás. Nem fejezi ki a történelmi szerepének valódi lényegét. A hitleri diktatúra politikájának sokkal helyesebb és tartalmasabb elemzését adja a fasizmus dimitrovi definíciója.

Egyesek a nácizmust a fasizmus egyik ágának titulálják, amely kiegészül az antiszemitizmussal, rasszizmussal, de ez a fokozott idegengyűlölet a fasizmus más formáira is jellemző, ettől azonban ez a fasizmus még mindig nem lesz nemzeti, sem szocializmus.

A szélsőjobboldal véleménye szerint Sztálin adott utasítást, hogy a nemzetiszocializmus kifejezést ne használják, mivel benne foglaltatik a „szocialista” jelző, amely dehonesztálja a kommunistákat. Ennek valóságtartalma kérdéses, ám jogos, hogy hiba „szocialistának” bélyegezni egy olyan rendszert, amely teljesen ellene volt a munkásosztályának, amely a társadalma jelentős részének pusztulását okozta. Hiba „nemzetinek” titulálni, mivel a saját nemzetét végső soron tönkretette, ráadásul a nacionalizmus rosszabbik, a burzsoá és soviniszta formáját hirdette. Ezen elméletek célja, hogy elhitesse a jobboldaliakkal, hogy a nácik és társaik nem fasiszták. Ezzel ellentmond, hogy már a 30-as években a szovjetektől a nyugati hatalmakig mindenki fasisztának hívta a náci német rendszert is, sőt még ők is nevezték annak magukat.

Antikommunizmus

A klasszikus Dimitrov-definícióból csupán egy fontos, lényegi fogalom maradt ki, ez pedig az antikommunista jelző. Az antikommunizmus ugyanis szerves része, alapja és legfőképpen oka a fasiszta rendszereknek. Fasiszta diktatúrát ugyanis két okból hoznak létre:
1, Hogy a nagytőke teljesen szabadon garázdálkodhasson az adott államban.
2, Ne a kommunisták kerüljenek hatalomra, akik a nagytőkés érdekeltségeket a nép javára csorbítanák.

A felsorolt fasiszta rendszerek ősellenségei kommunisták voltak, beleértve a harmadik világbeli fasiszta diktatúrákat is. A fasiszta diktatúrák – és a mai magyar „demokrácia” is – elsősorban a kommunistákat veszik célba, és próbálják ellehetetleníteni, betiltani, működésüket minden eszközzel, akár az emberi jogi bíróság határozatainak bojkottálásával is gátolni.

A Jobbik fasiszta párt?

A Jobbik feltűnése enyhén szólva is gyanús a magyar közéletben, ugyanis hirtelen a semmiből léptek elő, ráadásul olyan százmilliós költségekkel, amelynek eredetét senki nem vizsgálta – tény, hogy tagdíjakból nem lettek volna képesek több tízmillió forintnyi weboldalt, és még súlyos tízmilliókért egyenruhákat, szórólapokat, jelvényeket, pártzászlókat, párthelységeket, óriásplakátokat, rendezvény-hangosítást, táborokat, sátrakat biztosítani. A Jobbik feltűnése klasszikusan azokhoz a történelmi folyamatokhoz hasonlít, amelyben a nagytőke a háttérből megtámogatja a fasiszta szervezetet, amikor a kapitalisták óriási népszerűségvesztést szenvednek (a Fidesz nem volt népszerű, az MSZP-nél pedig kirobbant az őszödi beszéd botrány, ergo várható volt a hazai marxista mozgalom erősödése, amennyiben a forradalmi hevületet nem veszették el az ostoba és osztályharctalan szélsőjobb felé.) A finánctőke keze tehát – ahogy a definícióban is – mélyen benne van a dologban – arról nem is beszélve, hogy magának a Jobbiknak a programja is monopolkapitalista.

A Jobbik reakciós párt, hiszen a történelem kerekét visszaforgatnák abba a középkorba, amikor maroknyi nemes uralkodott milliónyi szolga felett, akikkel kényük-kedvük szerint bánhattak. A Jobbik arisztokratikus allűrjei és jelképrendszere erre még rá is játszik.

A Jobbik agresszív, hiszen – cicás propagandaképek ide vagy oda – a brutalitás fizikai erejével akarják beiktatni a saját rendjüket. Erre utal a gárdásodás, a terrorisztikus félkatonai menetelés, nyíltan náci erőszakszervezetekkel való együttműködés, a militarista propaganda, és a kisebbségek elleni kirohanás – félhivatalos szócsöveikben a kiirtásukra buzdítás.

A Jobbik soviniszta, hiszen nemzeti felsőbbrendűséget és más nemzetek alárendeltségét hirdeti. Természetesen egy soknemzeti Európában ez nem lehet a magyarság útja, hiszen az ilyen politika – annak ellenére, hogy beteg és erkölcstelen – elszigetelné nemzetünket ahelyett, hogy a népek barátsággal próbálnák végre rendezni közös dolgainkat, és együtt dolgozni a technikai, tudományos és gazdasági fejlődés terén.

Itt csatlakoznak az agresszív imperializmushoz, hiszen a revizionista politikája – tekintve, hogy a magyarság a követelt területeken kisebbségben van és volt is már a középkortól fogva – imperialista, hiszen más nemzetek elnyomásából való meggazdagodáson alapszik, amelyből egészséges erkölcsiséggel rendelkező ember nem kér. A Jobbik programja persze nyíltan nem tartalmaz revíziót, de elszólásokból, a tagok magatartásából és a nagy-Magyarországos szimbolikából ez nyíltan látszik.

A Jobbik egyelőre csak kicsiben alkalmaz nyílt terrorisztikus diktatúrát. Például a félkatonai egységeik menetelésének egyik célja (a propagandisztikus erődemonstráción kívül) a félelemkeltés, idegen szóval: terror. Diktatórikusan működik maga a párt is, hiszen vezérelv érvényesül, és a pártelnöknek kicsit is ellentmondó egyének elég hamar és alapszervezetestül a párton kívül találják magukat.

A Jobbik szavakban ugyan nem hirdet fasizmust, de az elszólt nyilatkozataikat, az embereik magatartását, a háttérből támogatott neonáci szócsöveiket, a nyíltan neonáci szövetségeseiket és a történelmi szerepét tekintve egyértelmű, hogy nyílt diktatúrát valósítanának meg.

A marxista gondolkodók az 1920-as és 30-as években már felhívták a figyelmet erre a barna pestisre. Most is felhívjuk a figyelmet! Most csakis Önön, az olvasón múlik, hogy erejével, idejével mennyiben járul hozzá ahhoz, hogy közös erővel álljunk ellen „a finánctőke legreakciósabb, legagresszívabb, legsovinisztább csoportjainak nyílt terrorisztikus diktatúrájának”, különösképp, hogy nem csak a Jobbik, de a Fidesz is eme rendszer megvalósítása felé tart.

Forrás:
(A Mi Időnk)