MI AZ INTERNACIONALIZMUS? II. rész. Mező Imre életének állomásai

“Mező már mint fiatal gyerek megtanulta mi az élet. Árult szódavizet a tanyavilágban, dolgozott béresként, cselédként. Innen verekedte fel magát szabóinassá, hogy szakmát tanuljon. Felszabadult, segédlevelet szerzett, ám ezekben az években a munkanélküliség miatt tíz- és tízezer munkás, paraszt és kisember volt kénytelen elhagyni az országot, amely még kenyeret sem adott nekik. Mező Imre is közöttük volt. 1927-ben Belgiumba, Antwerpenbe ment. Itt ismerkedett meg a munkásszolidaritással, és itt edződött a harcokban, mozgalmakban a kommunista párt tagjává.” (Hollós Ervin – Lajtai Vera: Népköztársaság tér/1956,Kossuth Könyvkiadó, 1977).Képtalálat a következőre: „mező imre”

Belgiumban lengyel, francia, német és természetesen belga kommunistákkal együtt dolgozott, terjesztette a párt lapjait és szervezte a Vörös Segélyt. Tagja volt a Belga Kommunista Pártnak.
Mező Imre sokat tanult. Nemcsak forradalmi elméletet és gyakorlatot, hanem nyelveket is.  Megtanult németül, flamandul, később franciául és spanyolul is.
Egyik szervezője volt a magyar matrózok titkos forradalmi szervezetének. Ők szállították Magyarországra a Horthy-rendszerben a tiltott forradalmi irodalmat.
Mikor Spanyolországban kitört a polgárháború minden ország antifasisztái megmozdultak.
“Mező Imre ihletője és vezetője volt az egész szervezési munkának, majd az első csoporttal ő is elindult Spanyolországba.” (Komját Irén: Mező Imre, 42. old.)
Két és fél évet töltött a spanyol fronton Mező Imre, a magyar internaconalista. Felesége ápolónő lett. Együtt küzdöttek a szabadságért, ahol szükség volt rájuk. A harcokban megsebesült, de amint  meggyógyult, újra fegyvert fogott. Közben tanult, Spanyolország történelmét tanulmányozta, nyelvtudását tökéletesítette.
Később koncetrációs táborba került. Sikerült kijutnia  és Párizsba mennie, ahol szabóként, majd földmunkásként kereste kenyerét. Úgy élt, mint a mai kommunisták. Keményen dolgozott, tanult és szervezte a pártot. Mező Imrét kemény fából faragták.
A Külföldi Önkéntesek Tengerentúli Zászlóaljában Bejrútba hajóztak. Napi 40-50 kilóméteres menetgyakorlatokon vett részt a több, mint 40 fokos hőségben. “Gyalog mentek át Szíriába. Az egységben Mező kommunista szervezetet hozott létre, amelynek ő lett a titkára. Hamarosan kapcsolatot teremttek a Szíriai Kommunista Párttal.” (Hollós Ervin – Lajtai Vera: Népköztársaság tér/1956,Kossuth Könyvkiadó, 1977).
1945-ben tért vissza Magyarországra. Ideje nagy részét a kispesti és angyalföldi üzemekben töltötte.  Minden erejével igyekezett rávenni a munkásokat az osztályérdekeik felismerésére.
Ez ma is fontos, mikor sokan gondolják azt, hogy ha visszajönnek Gyurcsányék, majd minden jobb lesz. Ők ugyanazt a tőkés kizsákmányolást szolgálják, mint a maiak. Vigyázz proletár!
Mező Imre  szót emelt a rákosista anomáliák ellen. Tette ezt a hivatalos fórumokon, ezért leváltották a Budapesti Pártbizottságban betöltött másodtitkári funkciójából. 1954-ben visszahelyezték.
1956. október 30-án fegyveres konfliktus alakult ki. A Köztársaság téri  borzalmak során arra a döntésre jutott, hogy a tankokkal megerősített túlerővel szemben a bentiek már nem tudják tartani magukat. A Magyar Néphadsereg két tisztjével együtt, fehér zászlóval elindult, hogy a pártházat elhagyja, és kijelentse az ostromlóknak, hogy a pártházat feladják. Mező Imrét a béke zászlajával kezében lőtték le. 50 észtendős volt.
“A kommunizmusért harcolni, dolgozni, ez volt Mező Imre életének tartalma és célja. “- írta róla Kádár János.
Mező Imre gyilkosának emléktáblája van a Corvin közben.
 FO-összeállítás