A Népi Front lapja

WIRTH ÁDÁM KARL MARXRÓL

Marx Károly (Trier, 1818. május 5. – London, 1883. március 14.)

Vas-zárójelek szorításából szabadult
emlékezet

Dokumentum-montázs, emberi hangra

“A világ proletárjai
most épp nem egyesülnek,
történelem-szünet van,
az van most, Generális,
Marx neve s az Öné is
káromkodással ér fel,
vas-zárójelek közé
szorult a Ma, a Holnap,
emlékezet, két zárójel között
a múlttal együtt gubbaszt…”
(Györe Imre: Jelentés a Generálisnak)
I. (Az utak találkoznak)

1. Az ifjú ENGELS baráti bökverse az ifjú dr. Marxról a berlini Doktorklubban

“Ki száguld ott vadul, ugyan ki éri el?
Sörénye mint az éj, hazája meg Trier,
Nem lép, hanem szökell és ugrik akkorát,
Hogy véled, tépi már az égnek sátorát,
Mert azt akarja tán a földre rántani,
Azért látod karját a légben szántani,
És mintha ezer ördög ragadna üstökébe,
Öklével csapkod szerte, és tombol tõle dühébe’.”

2. MOSES HESS, ifjúhegeliánus filozófus “Örömödre lesz, hogy megismersz itt egy embert, aki most barátaink közé is tartozik […] Készülj fel arra, hogy a legnagyobb, talán az egyetlen igazi filozófust fogod megismerni[…] Dr. Marx, így hívják bálványomat, még egészen fiatal ember, aki megadja majd a kegyelemdöfést a középkori vallásnak és politikának; a legmélyebb filozófiai komolyságot a legmetszõbb szellemességgel egyesíti; képzeld el Rousseaut, Voltaire-t, Holbachot, Lessinget, Heinét és Hegelt egyetlen személyben egyesítve – azt mondom, egyesítve, nem pedig öszszevissza dobálva -, s akkor megkapod dr. Marxot.”

3. Marx “1942-43-ban, mint a Rheinische Zeitung szerkesztõje, kerültem abba a kényszerhelyzetbe, hogy úgynevezett anyagi érdekekhez hozzászóljak. A rajnai Landtag tárgyalásai a falopásról és a földtulajdon parcellázásáról, vita a Mosel-vidéki parasztok helyzetérõl, a szabad kereskedelemrõl és a védõvámról, késztettek elõször arra, hogy, gazdasági kérdésekkel foglalkozzam. […] Vizsgálataim arra az eredményre juttattak, hogy a jogi viszonyok és az államformák nem érthetõk meg sem önmagukban, sem az emberi szellem úgynevezett általános fejlõdésébõl, hanem ellenkezõleg, azokban az anyagi életviszonyokban gyökereznek, amelyeknek összességét Hegel a XVIII. századi angolok és franciák példájára, “polgári társadalom” néven foglalja össze, a polgári társadalom anatómiáját pedig a politikai gazdaságtanban kell keresni… Friedrich Engels, akivel a közgazdasági kategóriák bírálatáról írt zseniális vázlatának megjelenése óta állandó írásbeli eszmecserét folytattam, más úton (v.ö. A munkásosztály helyzete Angliában c. mûvét) ugyanarra az eredményre jutott, mint én.”

4. Engels “Amikor én 1842 októberében, átutazóban, a szerkesztõségben jártam, Marx Bonnban volt. Mikor november vége felé, úton Angliába, újra benéztem hozzájuk, ott találtam Marxot, s ekkor került sor elsõ, igen hûvös találkozásunkra; Marx közben szembehelyezkedett Bauerékkal, vagyis az ellen foglalt állást, hogy a R. Z. túlnyomórészt a teológiai propagandát, az ateizmust stb., nem pedig a politikai vitát és akciót szolgáló alkalmatosság legyen; […] én, minthogy leveleztem Bauerékkal, az õ szövetségüknek számítottam, õk pedig gyanúsítgatták elõttem Marxot.”

5. Paul Lafargue, Marx veje “Engels elmondta nekem, hogy Marx 1844-ben, a Café de la Régence-ben, az 1789-es forradalom központjában fejtette ki neki elsõ ízben materialista történelemfelfogási elméletének gazdasági determinizmusát.”

II. (Közös munka kezdete)

6. Eleanor Marx-Aveling, Marx legkisebb leánya: “Hogy Marx és Engels életrajzát megírjuk – ennek a két férfiúnak élete olyan szorosan kapcsolódott össze, hogy teljes lehetetlenség lenne õket különválasztani -, nemcsak a szocializmus fejlõdésének történetét kellene megírni “az utópiától a tudományig”, hanem majdnem egy félévszázad munkásmozgalmának történetét is. Mert ez a két férfiú sohasem volt csupán szellemi vezér, elméleti tanító, filozófus, aki távol áll a mindennapi munkától. Mindig is harcosok voltak, katonái és egyúttal tisztjei a forradalmi mozgalomnak.”

7. Bitter, porosz titkos tanácsos “Egy a tegnapi Rheinische Zeitung-ban megjelent Nyilatkozat szerint dr. Marx “a mostani cezúraviszonyok miatt” kiválik a szerkesztõségbõl. […] Dr. Marx, akinek végletesen demoralizáló nézetei teljes ellentétben állnak a porosz államelvvel, állítólag kivándorolni szándékozik, ami nem lenne nagy veszteség.”

8. Engels, levél Marxhoz, 1845-bõl “Öregeim búbánatos ábrázataitól indíttatva még egyszer megpróbálkoztam a kalmárkodással, […] de torkig voltam az egésszel. A kalmárkodás túl undorító, és különösen túl undorító dolog, hogy nemcsak burzsoá, hanem méghozzá gyáros, a proletariátus ellen aktívan fellépõ burzsoá maradjak. Néhány nap az öregem gyárában elég volt ahhoz, hogy ezt az egész ocsmányságot, amely fölött kissé elsiklottam, újra világosan lássam magam elõtt. […] Elég volt – húsvétkor elmegyek innen.”

9. Engels, A munkásosztály helyzete Angliában címû mûvének ajánlásából “Szabad óráimat szinte kizárólag annak szentelem, hogy egyszerû munkásokkal érintkezzem; boldog és büszke vagyok, hogy így tettem. Boldog, mert való életeket tanulmányozva hasznosan töltöttem el sok-sok órát, amelyet egyébként konvencionális fecsegés és unalmas udvariaskodás közepette fecséreltem volna el; büszke, mert ez alkalmat nyújtott nekem arra, hogy igazságot szolgáltassak egy elnyomott és megalázott osztálynak.”

10. Engels “Mikor 1845 tavaszán Brüsszelben újra találkoztunk, Marx a fenti alapokból (melyeknek azonossága párizsi találkozásunkon tûnt ki) már fõbb vonásokban készen kifejlesztette materialista történelemszemléletét, és most nekiláttunk, hogy az újonnan elért szemléletet a legkülönbözõbb irányokban részleteiben is kidolgozzuk.”
    “Mármost semmiképpen sem az volt a szándékunk, hogy az új tudományos eredményeket vaskos könyvekben kizárólag a “tudós világ” fülébe súgjuk. Ellenkezõleg. Mindketten nyakig benne voltunk már a politikai mozgalomban, volt már bizonyos számú hívünk a mûvelt körökben, fõleg Nyugat-Németországban, és bõséges kapcsolatunk a szervezett proletariátussal.”

11. Rendõrségi jelentés “Marx, dr., író, Kölnbõl, Wolf és Krüger; valamennyien német forradalmi propagandisták; politikai bûncselekmények miatt már 1848 elõtt is menekülni kényszerültek hazájukból, 1848 márciusában politikai veszélyességük miatt kiutasíttattak Belgiumból és tevõleges részt vettek az 1849. évi badeni forradalomban is. Jelenleg szökésben vannak, valószínûleg Londonban.”

III: (Megszületik A tõke)

12. Wilheilm Liebknecht, német szocialista “A világnak ebben az õrtornyában, ahonnan úgy át lehetett tekinteni a világkereskedelmet és a világot, meg ennek politikai és gazdasági sürgését-forgást, mint a Föld egyetlen más pontjáról sem – itt Marx megtalálta azt, amire szüksége volt: az építõköveket és a kötõanyagot mûvéhez. A tõké-t csak Londonban lehetett megalkotni. […] Marx csak Angliában lehetett azzá, amivé lett.”

13. Paul Lafargue Bár mindig igen késõn feküdt le, reggel 8 és 9 óra között mindenkor talpon volt már, megitta feketekávéját, átolvasta az újságokat, s aztán dolgozószobájába ment, ahol hajnali 2 vagy 3 óráig dolgozott. […] Ifjúkorában az volt a szokása, hogy egész éjszakákat dolgozva virrasszon át. – A munka Marxnál szenvedéllyé vált; annyira lekötötte, hogy miatta megfeledkezett az evésrõl. Étkezéskor gyakran többször is szólítani kellett, míg lement az ebédlõbe, s alig ette meg az utolsó falatot, már ismét szobájába ment.”

14. Marx, levél Engelshez “Az itt betört nagy hideg és a háztartásunkban mutatkozó tényleges szénhiány arra kényszerít – noha ez a legkínosabb számomra -, hogy megint szorongassalak. […] Hogy az ember mindig terhére legyen másoknak, s amellett maga folyvást a legkicsinyesebb gondokkal kínlódjék, ez idõvel elviselhetetlen. Ami engem illet, én belevetem magam a munkába, s általános dolgokkal foglalkozva túlteszem magam a nyomorúságon. A feleségemnek természetesen nincsenek ilyen erõforrásai.”

15. Marx, levélrészlet “Már arra is rászántam magam, hogy “gyakorlati ember” legyek és a jövõ év elején beléptem volna egy vasúti irodába. Szerencsének nevezzem-e, vagy balszerencsének? Rossz kézírásom miatt nem kaptam meg az állást. Láthatja tehát, hogy kevés idõm és nyugalmam maradt az elméleti munkához.”

16. Marx, levélrészlet “Folyvást fél lábbal a sírban voltam. Minden munkaképes másodpercet ki kellett tehát használnom, hogy elkészüljek a művemmel, amelynek feláldoztam egészségemet, az élet örömeit és családomat. […] Nevetek az ún. “praktikus” embereken és bölcsességükön. Ha barom módjára akarna élni az ember, akkor természetesen megtehetné, hogy hátat fordít az emberiség szenvedéseinek és csupán saját irhájával törődik. De én igazán impraktikus-nak tartottam volna magam, ha felfordulok anélkül, hogy könyvemmel, legalább kéziratban, teljesen elkészültem volna.”

17. Marx Engelshez, A tõke I. kötete korrektúrájának éjszakáján “Így hát ez a kötet elkészült. Csakis Neked köszönhetem, hogy ez lehetséges volt! Irántam való önfeláldozásod nélkül semmiképpen sem végezhettem volna el a 3 kötet roppant munkáját. Hálatelt szívvel ölellek!”

18. Engels “Mióta tõkések és munkások vannak a világon, nem jelent meg olyan könyv, amely olyan fontos volna a munkásokra nézve, mint ez. A tõke és a munka viszonya, az a tengely, amely körül egész mai társadalmi rendszerünk forog, itt elõször van tudományosan kifejtve.”

IV. (Két barát)

19. Paul Lafargue “Ünnep volt a Marx család számára, ha Engels bejelentette, hogy átjön Manchesterbõl. Már jóval elõtte a küszöbönálló látogatásról beszéltek, s Engels érkezése napján Marx már olyan türelmetlen volt, hogy nem tudott dolgozni. A két barát aztán dohányozva és iszogatva egész éjjel együtt ült, hogy megvitasson minden eseményt, mely utolsó együttlétük után lejátszódott. Engels véleményét Marx mindenki másnál többre becsülte. Engels volt az a férfi, akit képesnek tartott arra, hogy munkatársa legyen.”

20. Marx Engelshez “Kedves Engels, sírsz-e vagy kacagsz, alszol tán vagy virrasztasz? Különbözõ levelekre, melyeket 3 hete küldök Manchesterbe, semmi válasz.”

21. Engels Marxhoz “Moro viejo, Moro viejo, / El de la vallida barba. [Vén Szerecsen, vén Szerecsen, / Fehér szakállú vén Szerecsen.] Mi történt veled, hogy rólad, sorsodról és tetteidrõl semmit se hallani? Beteg vagy, vagy pedig megrekedtél a gazdaságtan mélységeiben?”

22. Marx, fia halálakor, Engelshez “A szörnyû kínok között, amelyeket e napokban átéltem, mindig az tartotta bennem a lelket, hogy rád és barátságodra gondoltam, meg az a reménység, hogy nekünk közösen van még valami értelmes tennivalónk a világon.”
    “Kedves öregem, mindezen körülmények között jobban érzi az ember, mint bármikor, hogy milyen szerencse egy olyan barátság, mint a miénk. Te tudod, hogy semmiféle kapcsolatot nem becsülök olyan nagyra, mint ezt.”

23. Jenny Marx, Marx idõsebb leánya, levélrészlet “[A Szerecsen] egészségi állapota egészében véve jobb, mint ebben az évszakban lenni szokott – s ez a tény kétségkívül nagyrészt azoknak az erélyes rendszabályoknak köszönhetõ, amelyeket jó Engelst “doktorunk” ír elõ számára. Engels – vagyis a Generális, (amely rangot a minap adományoztuk neki) – most egészen közel lakik hozzánk, és azzal, hogy Szerecsent magával viszi hosszú sétáira, sokkal többet használ neki, mint amit bármi sok orvosság használna. Naponta találkozunk a Generálissal és igen vidám estéket töltünk együtt.”

24. Marx és Engels “vallomásai” Marx leányainak játékos kérdéseire

    Kedvenc erénye?                                Marx: Egyszerûség.
                                                               Engels: Vidámság.
    Kedvenc erénye férfiaknál?                 Marx: Erõ.
                                                               Engels: A saját dolgával törõdni.
    Kedvenc erénye nõknél?                     Marx: Gyöngeség.
                                                               Engels: Nem elhányni dolgokat.
    Mit tart boldogságnak?                       Marx: Küzdeni.
                                                               Engels: Chateau Margaux, 1848-as évjárat.
    Mit tart bolondságnak?                       Marx: Meghódolni.
                                                               Engels: Fogorvoshoz menni.
    A bûn, amelyet megbocsát?                 Marx: Hiszékenység.
                                                               Engels: Mindenfajta szertelenség.
    A bûn, amelyet utál?                            Marx: Csúszás-mászás.
                                                               Engels: Képmutatás.
    Kedvenc életszabálya?                        Marx: Nihil humani a me alienum puto. [Semmit sem tartok idegennek magamtól, ami emberi.]
                                                               Engels: Hogy egy se legyen.
    Kedvenc jeligéje?                                Marx: De omnibus dubitandum. [Mindenben kételkedni kell.]
                                                               Engels: Nem mellre szívni semmit.

V. (A munkásmozgalom élén)

25. Marx a munkás Internacionáléról “Az Internacionálét azért alapították meg, hogy a munkásosztály valódi szervezetét állítsák a szocialista vagy félszocialista szekták helyébe […] A szocialista szektásságnak és a valódi munkásmozgalomnak  a fejlõdése mindig fordított arányban van egymással. Amíg a szektáknak (történelmileg) van létjogosultságuk, addig a munkásosztály még nem érett meg önálló történelmi mozgalomra. De mihelyt eléri ezt az érettséget, minden szekta lényegében reakcióssá válik. Az Internacionálé történetében azonban megismétlõdik az, ami a történelemben mindenütt megmutatkozik. Az elavult igyekszik az újonnan kialakult formán belül ismét helyreállítani és fenntartani magát.”

26. Marx a Párizsi Kommünrõl “Micsoda rugalmasság, mennyi történelmi kezdeményezés, mennyi áldozatkészség van ezekben a párizsiakban! […] Ilyen nagyságra nincs példa a történelemben!” “A munkások Párizsát, Kommünjével együtt, egy új társadalom dicsõséges elõfutáraként örökké ünnepelni fogják. Mártírjait a munkásosztály nagy szívébe zárta.”

27. Marx, levélrészlet “Abban a megtiszteltetésben van részem, hogy pillanatnyilag London legtöbbet rágalmazott és fenyegetett embere vagyok. Igazán kellemes érzés ez a húsz esztendeig tartó pocsolya-idill után.”

28. Magyar emigráns rendõrügynök személyleírása Marxról, a porosz rendõrség számára “Marx közepes termetû, 34 éves; bár javakorabeli, haja már õszülni kezd; testalkata erõteljes; arcvonásai erõsen emlékeztetnek Szemerére, de arcbõre barnább, haja és szakálla egészen fekete; utóbbit egyáltalán nem borotválja; nagy áthatóan tüzes szemében van valami félelmetesen démoni; egyébként elsõ pillantásra meglátszik rajta, hogy zseniális és energikus ember; szellemi fölénye ellenállhatatlan erõvel hat környezetére.

29. Engels Marx szerepérõl a nemzetközi munkásmozgalomban “Elméleti és gyakorlati teljesítményeivel Marx olyan pozíciót vívott ki magának, hogy a különbözõ országok minden munkásmozgalmának legjobb emberei teljesen megbíznak benne. Döntõ pillanatokban hozzá fordulnak tanácsért, és akkor rendszerint úgy találják, hogy az õ tanácsa a legjobb. […] Nem Marx tehát az, aki rákényszeríti az emberekre véleményét vagy éppen akaratát, hanem ezek az emberek maguk mennek hozzá. És éppen ezen alapszik Marx sajátos, a mozgalom számára rendívül fontos befolyása.”

30. Marx a személyi kultuszról “Mindketten fütyülünk a népszerûségre. Bizonyíték rá pl. az, hogy mindennemû személyi kultusszal szembeni ellenszenvben az Internacionálé idején sohasem engedtem a nyilvánosság elé jutni az elismerés számtalan manõverét, amellyel különbözõ országokból molesztáltak, s soha nem is válaszoltam rá, hacsak itt-ott rendreutasítással nem. Amikor Engelsszel elõször beléptünk a titkos kommunista társaságba, ez csakis azzal a feltétellel történt, hogy a szervezeti szabályzatból minden olyasmit eltávolítanak, ami elõmozdítja a tekintélybe vetett babonás hitet.”

31. Engels “Mind Marx, mind én mindig is ellene voltunk mindennemû nyilvános demonstrációnak, amely egyes személyekhez kapcsolódik, hacsak nem érhetõ el ezáltal valamely magasabb cél; és a leginkább elleneztük az olyan demonstrációkat, amelyek még életünkben saját személyünket illetnék.”

32. Marx személyes megjegyzése A gothai program kritikájá-ban “Kötelességem, hogy diplomatikus hallgatással se ismerjek el egy meggyõzõdésem szerint teljesen elvetendõ és a pártot demoralizáló programot. […] Dixi et salvavi animam meam [Elmondottam, és megmentettem lelkemet].”

33. Engels “A munkásmozgalom a fennálló társadalom legélesebb kritikáján alapul, a kritika az életeleme, hogyan akarhatja önmagát kivonni a kritika alól, megtiltani a vitát.”

34. Engels levele a német párt vezetõihez “Nektek – a pártnak – szükségetek van a szocialista tudományra, az pedig nem élhet mozgásszabadság nélkül.”
    “Kiváltképpen a vezérek kötelessége, hogy egyre világosabban lássanak minden elméleti kérdésben, egyre jobban felszabadítsák magukat a hagyományos, a régi világnézethez tartozó frázisok hatása alól és mindig szem elõtt tartsák, hogy a szocializmus, amióta tudománnyá lett, megköveteli, hogy tudományként is ûzzék, azaz, hogy tanulmányozzák.”

VI. (“Álmodozások helyébe a tudományt állították”)

35. Engels Marx kései korszakáról “Olyan szerzõnél, aki minden tárgyat történelmi kialakulásában és elõfeltételeiben vizsgált, minden egyes kérdésbõl magától értetõdõen újabb kérdések egész sorai származnak. Õstörténetet, agronómiát, az orosz és amerikai földbirtokviszonyokat, geológiát és sok minden mást tanulmányozott át, hogy nevezetesen A tõke III. könyvének a földjáradékról szóló szakaszád eddig soha nem kísérelt teljességgel dolgozza ki. […] De elhatalmasodott betegsége sajnos megakadályozta az így összegyûjtött anyag felhasználásában.”

36. Engels tudósítása Marx haláláról, Marx sírjánál mondott beszédének záró mondata “Az emberiség szegényebb lett egy fejjel, mégpedig a legjelentõsebb fejjel, amellyel napjainkban rendelkezett. A proletariátus tovább halad az útján, de odavan az a központ, amelyhez spontánul fordultak franciák, oroszok, amerikaiak, németek döntõ pillanatokban, hogy mindenkor megkapják tõle azt a világos, megcáfolhatatlan tanácsot, amelyet csak a lángelme és a tökéletes tárgyismeret adhatott meg. […] Neve és mûve élni fog századokon át.”

37. Engels saját szerepérõl “Marxszal való együttmûködésem elõtt és alatt az elméletnek mind a megalapozásában, mind nevezetesen kidolgozásában bizonyos önálló részem volt. De a vezetõ alapgondolatok legnagyobb része, különösen gazdasági és történelmi területen, sajátlag pedig végsõ éles megfogalmazásuk Marx mûve. Amivel én járultam hozzá, azt Marx – mindenesetre néhány speciális szak kivételével – alkalmasint nélkülem is véghez tudta volna vinni. Amit Marx teljesített, azt én nem vittem volna véghez. Marx magasabban állott, messzebbre látott, többet és gyorsabban tekintett át, mint mi többiek valamennyien. Marx lángész volt, mi többiek legfeljebb tehetségek. Nélküle az elmélet ma távolról sem volna az, ami. Joggal viseli tehát Marx nevét.”

38. Kautsky Engels halála után “Azt mondhatjuk, hogy az õ távozását még sokkal fájdalmasabban érezzük át, mint Karl Marxét, mert Marx csak Engels távozásával halt meg teljesen számunkra. – Amíg még élt Engels, akinek szelleme olyan szorosan össze volt forrva Marxéval, addig Marx is közöttünk élt, addig kettejük eleven hatása alatt álltunk. Most mindketten elmentek.”

39. V. I. Lenin “Barátja, Karl Marx után Engels volt a modern proletariátus legkiválóbb tudósa és tanítómestere az egész civilizált világon. Attól az idõtõl kezdve, hogy a sors Karl Marxot és Friedrich Engelst összehozta, a két barát életmûve közös ügyük lett. […]  Marxnak és Engelsnek a munkásosztály körül szerzett érdemeit néhány szóban így fejezhetjük ki: önmegismerésre és öntudatra tanították a munkásosztályt, s az álmodozások helyébe a tudományt állították.”
    “Annak az ellenállhatatlan erőnek, amely az egész világ szocialistáit ehhez az elmélethez vonzza, éppen az a titka, hogy a marxizmus a szigorú és legmagasabb rendű tudományosságot (mint a társadalomtudomány legfejlettebb foka) egyesíti a forradalmisággal, s nem véletlenül egyesíti, nemcsak azért, mert e tanítás alapítója egyesítette magában a tudós és a forradalmár tulajdonságait, hanem mert magában az elméletben egyesíti, bensőleg és elválaszthatatlanul. Mert itt az elmélet egyenesen feladatául, a tudomány egyenesen céljául tűzi ki azt, hogy segítsen az elnyomottak osztályának valóban lejátszódó gazdasági harcában.

 

Forrás: Ezredvég

TI ÍRTÁTOK

Életveszélyes munkahelyek

Megjelent az Eurostat, halálos kimenetelű munkahelyi baleseteket számba vevő statisztikája, az EU 28 tagállamára és a partnerországokra kiterjedően. A legutóbbi, 2014-es alapján Magyarország  a középm

A Győzelem Napja - Moszkvából jelentjük....

Ma május 9-én ismét hálával és köszönettel emlékeztünk. Emlékeztünk  az emberiség történelmének legnagyobb sorsdöntő ütközetére, melyet valaha az egyetemes történelemben kényszerültek vívni a haladó e
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

A szovjet-orosz filmkultúra II. – Kultúrszociológiai gondolatok és a nagybetűs Irodalmi hagyomány

A szovjet-orosz filmkultúra II. – Kultúrszociológiai gondolatok és a nagybetűs Irodalmi hagyomány

A mintegy hetven év szovjet szocialista rendszerének tökéletes „hátrafelé elsült fegyvere” saját
Grósz Károlyról az igazat!

Grósz Károlyról az igazat!

A rendszerváltás óta eltelt 25 esztendőben divat és már-már kötelesség lett a
Dicsőség a szovjet és magyar hősöknek! - 70 éve szabadult fel Budapest

Dicsőség a szovjet és magyar hősöknek! - 70 éve szabadult fel Budapest

Hazánk Felszabadítása a több mint két évtizedes fasiszta uralom alól 1944 őszén
Légy szerző!
Légy szerző!