Makszim Szurajkin nyilatkozata az 1956-os eseményekről

Makszim Szurajkin,  Oroszország Kommunistáinak Pártja elnöke, az 1956. októberi magyarországi események évfordulójával kapcsolatban többek között megállapította:  abszolút törvényesnek, politikailag helytállónak, erkölcsi szempontból pedig igazolhatónak tekintik a Szovjetuniónak a budapesti fasiszta lázadás elfojtásával összefüggő akcióit.  

Makszim Szurajkin
                Makszim Szurajkin

„Manapság egyes urak „bűnbánatot gyakorolnak” az 1956-os magyarországi eseményekbe való szovjet beavatkozás miatt. Ez egyszerűen nevetséges. Bárki, aki részletekbe menően elmerült a problémában, jól tudja: az okok egész komplexuma adott lökést a budapesti eseményekhez: az SZKP XX. kongresszusán elmondott Hruscsov beszéd negatív következményei. Az akkori magyar vezetés hibái. Legfőképpen pedig: a CIA „Focus” elnevezésű titkos művelete, amit elszántan, kőkeményen, a szocialista táborban a XX. kongresszus által keltett zavar körülményei között, offenzív módon, kőkeményen végrehajtottak.

A kezdeményezés elég hamar átkerült a kommunista párt opportunista szárnyától a nyíltan fasiszta erőkhöz. Nagy Imre is – akárcsak később, majdnem ugyanúgy Dubcek is – ahhoz, hogy hatalmon maradhasson, az események logikájából következően, kénytelen volt végrehajtani a börtönből szabadult nyilasok, a katolikus egyház reakciós szárnyának, az emigrációból visszatért ellenforradalmároknak az akaratát. Itt még csak nem is ezeknek az embereknek a nézeteiről volt szó, akik eleinte kisebbségben voltak. Hanem arról a nyíltan fasiszta terrorról, amit országszerte meghonosítottak.

A kommunistákat, a rendfenntartó szervek munkatársait egyszerűen, tömegével, meglincselték az utcán. Az ország formálisan még mindig kommunista vezetése ezzel abszolút nem törődött. A Szovjetunió, az egész szocialista tábor biztonsága veszélybe került, megkérdőjelezték a második világháború eredményeit. Világos: ha átengedték volna Magyarországot a fasiszta erőknek, a Nyugatnak, akkor az ország a NATO tagjává lett volna, az instabilitás fészkei pedig szétterjedtek volna a szocialista blokk más országaira is.

E körülmények között Andropov (a Szovjetunió magyarországi nagykövetének) kezdeményezésére napirendre tűzték a helyzetbe való beavatkozás kérdését. Itt is rossz szolgálatot tett azonban a hruscsovi vezetés szakszerűtlensége, ingadozása. A csapatokat ugyan bevetették, ám korlátozták tevékenységi körüket. Majd kivonták őket az országból, naivan elhivve az opportunista Nagynak, hogy nem szegi meg a Magyar Népköztársaság kötelezettségeit.

Aztán mikor már nyilvánvaló lett az átverés, és a Szovjetunió barátait tovább gyilkolták az utcán, országunk ismét bevetette a csapatokat Budapesten. Az idő el lett vesztegetve, a fasiszták elfoglalták a fegyverraktárakat, megerősödtek, külső segítséget kaptak. Így már komoly fegyveres küzdelmet kellett velük vívni. Elhallgatják viszont azokat a tényeket, hogy a szovjet csapatok oldalán magyar munkásosztagok is részt vettek a fasiszta lázadás leverésében. Azon napok áldozatai teljes mértékben a nyilasok, és nyugati segítői lelkén száradnak.

A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (balról jobbra) Apró Antal, Münnich Ferenc, Révész Géza, Kádár János, Dobi István és Biszku Béla.
A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány (balról jobbra) Apró Antal, Münnich Ferenc, Révész Géza, Kádár János, Dobi István és Biszku Béla.

Meg kell jegyezni, hogy a szovjet vezetés nagyon sikeres személyi döntésének bizonyult, amikor Kádár Jánosra tett javaslatot a magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány létrejöttekor.

Ez a tehetséges politikus, Magyarország nemzeti vezetője átgondolt, ésszerű döntésekkel irányította országát, hamar helyre tudta állítani a társadalmon belül a belső békét. Képes volt gyorsan felsorakoztatni a dolgozókat ama program mögött, amellyel – a szocialista útválasztás talaján, a szocialista táboron belül – Magyarország újjászületett.

Oroszország Kommunistáinak Pártja éppen ezért abszolút helyénvalónak tartja a szovjet csapatok magyarországi bevonulását. Fejet hajtunk a fasiszta lázadás leverése közben elesett szovjet katonák és tisztek, valamint azon magyar elvtársaink emléke előtt, akik áldozatául estek az 1956-os nyilasterrornak.

Reméljük, idővel a magyar nép is képes lesz arra, hogy helyesen értékelje történelmének e tragikus fejezetét.”

 

Oroszország Kommunistáinak Pártja Központi Bizottságának Sajtóosztálya