“A szocializmus nem kenyérkérdés, hanem az emberi méltóság ügye!”

József Attila 1926-ban utazik Párizsba. Lelkesen tanult franciául, november 12-étől már a Sorbonne hallgatói közé tartozott. Itt ismerkedik meg   Marx,Hegel, Lenin tanaival, és tagja lesz az Union Anarchiste-Communiste-nek. Több  költeményét közreadták a kinti újságok is.

Franciaország tőkés állam, de a munkásosztály számos jogot kiharcolt már. Míg Magyarországon tombol a szélsőjobboldali terror Horthy Miklós uralkodása alatt, Párizsban viszonylag szabadon mozoghatnak a kommunisták és radikális baloldaliak.

A burzsoázia vigyáz arra, hogy ne menjenek túl messzire, de hagy némi mozgásteret.

Ma is természetes, ha egy kommunista külföldön tartózkodik hosszabb ideig, akkor megkeresi a helyi elvtársakat és együtt dolgozik velük. A forradalomban nincsenek vakációk. Franciaországban nem volt divat akkor sem  kívülről bírálgatni és jótanácsokat adni a pártnak. “Gyere tüntetni! Ott majd meglátod” – mondták, ha valaki a átkiabált a kerítésen.

Attila kikoplalta a Marx könyvek árát, emiatt fájdalmas gyomorbaj gyötörte. Itthonról küldtek neki gyógyszert, amitől helyrejött, és utána  megesküdött, hogy minden nap megiszik fél liter tejet.
Esténként Párizs külvárosait járta, ahol munkásgyűléseken és diák-összejöveteleken vett részt.
“A gyűléseken megnyilvánuló társadalmi forrongás, a nyílt és heves világnézeti összecsapások jelentették a viszonylagos szabadságot. A munkásság nem tett lakatot a szájára, és nem kendőzte el érzelmeit, még a mozikban is egymást érték a politikai tüntetések. Egy külvárosi moziban lezajló spontán tüntetés közben barátkozott össze szomszédjával.” – írja József Jolán.
Mikor a filmhíradóban felbukkant egy-egy jobboldali munkásvezér, akkor felálltak az emberek és utálkozva kiabálták: LE VELE!. Magyarországon is van ilyen vezér, 2016-ban!
Attila is felugrott és kiabálta, hogy:  Világ proletárjai, egyesüljetek!  Sok idegen volt, aki anyanyelén háborgott és a nemzetközi munkásegységről beszélt. Az Attila szomszédja egy erdélyi román volt, aki jól beszélt magyarul és a Renault autógyár munkásaként küzdött. Elmondta, hogy, akit kifütyültek “munkásvezér”, a hadiipar kitartottja, aki éppen a munkásosztályt árulja. Jól ismerjük a férgeknek ezt az alfaját!

A munkások egy MAGYAR VENDÉGLŐBEN szervezkedtek. Vörös Szegfűhöz volt a vendéglő neve. Szerencsére, akkor még nem létezett az MSZP!

Ha győzni akarunk, akkor a szervezetlenek ellen is szervezetten kell harcolni. Ezért van szükség pártra, újságra, propaganda-tervekre. Attila erről sokat olvasott és tanult, hogy hazájában hasznát vegye tudásának a mozgalom.
Babes, a román elvtárs elvitte a Francia Kommunista Párt gyűléseire.
“A szocializmus nem kenyérkérdés, hanem az emberi méltóság ügye!” – harsogott számtalanszor a dobogóról a marxi idézet. Az emberek felálltak és énekeltek. A kommün gyermekei ma is harcolnak.
Éljen a kommünár Párizs! Éljen a francia dolgozók harca! Onnan jön a fény, a vörös zászlók ott lobognak, mint a tűz!
Fogarasi Zsuzsanna