Liberalizmus II.

A nyugati típusú liberális polgári demokrácia jelszava a szabadság, amely a hidegháború idején mint választóvonal húzódott a „keleti blokk” szocializmusa és a nyugati „szabad világ” kapitalizmusa között. Ez alatt a tőkés magántulajdonosok vállalkozási szabadságát és a polgári demokrácia „szabad politikai választásait” értették. Nyugaton a közhiedelem szerint mindenki „maszek” volt, vagy legalábbis megvolt rá a lehetősége, Keleten csak néhányan voltak, és többé-kevésbé lehetőségük is korlátozott volt. A nyugati liberális politikai propaganda gépezetének működése következtében hamis ideológiai illúziók keltek életre a kelet-európai szocialista országok lakossága körében is. Úgy gondolták, hogy a kommunista diktatúra miatt náluk nincsen szabadság, nem utazhatnak szabadon és bármikor Nyugatra, nem alapíthatnak tetszésük szerint magánvállalatokat, nem halmozhatnak fel korlátlanul magánvagyonokat, és nem élhetnek munka nélkül tőkejövedelmeikből. Pedig a szocialista országokban a „szabadság” talán bizonyos értelemben nagyobb volt, mint a „szabadnak” hirdetett Nyugaton. Nyugaton a szabadság illúziójában éltek az emberek, holott sokan voltak kénytelenek olykor szembesülni ennek ellenkezőjével, amikor munkanélküliek lettek és esélyük sem volt az elhelyezkedésre, amikor bérkövetelés miatt indított sztrájkjaikat rendőri brutalitással fojtották el, amikor „szabad” és „demokratikus” választásaik során nem a várakozásaiknak megfelelő politikát folytatták a nyertes politikai pártok. A nyugati típusú liberális polgári demokrácia szabadsága ugyanis illúzió úgy gazdasági, mint politikai értelemben egyaránt. A szabadnak vélt polgári társadalom ki van szolgáltatva tulajdon „szabadságának”, amelynek gazdasági és társadalmi törvényein bármilyen reformmal alig képes változtatni, a törvényszerűen bekövetkező, ciklikus gazdasági válságokat képtelen kiküszöbölni, és képtelen a politikai pártok hatalmi vetélkedéseit megszüntetve a társadalom egészének boldogulását elősegíteni. Úgy is mondhatnánk, hogy a liberális polgári demokrácia tulajdon szabadságának a foglya. A nyugati típusú liberális polgári társadalom ugyanis nem képes saját sorsát irányítani, jövőjét tudatosan tervezni, egyénei úgy érzik, hogy ki vannak szolgáltatva valamilyen fölöttük álló, ismeretlen hatalomnak, amelyet leküzdeni nem tudnak, hozzá csupán alkalmazkodhatnak. Ez az ismeretlen hatalom voltaképpen nem más, mint saját, sokat dicsért szabadságuk. Szabadság ugyanis osztálytársadalomban nem létezik.

Németh Attila