A Népi Front lapja

Létezett-e a “létezett” szocializmusban kizsákmányolás?

Lenin1A mai marxista elméleti kutatás előtt nem kis feladat áll: a szocialista és kommunista jövő megteremtése érdekében kifejtett politikai küzdelmekhez szükséges, a mai konkrét, objektív körülményeknek megfelelő elméleti alapok meghatározása. Amikor a marxizmus klasszikusai kidolgozták a tudományos szocializmus fogalmát, ez az akkori utópista szocialista elméletek káosza ellenében történt, ehhez viszont meg kellett teremteniük e fogalom filozófiai bázisát, a dialektikus és történelmi materializmust. Azóta majd’ másfélszáz esztendő telt el, alapvető történelmi változások következtek be, ezeknek a történelmi tapasztalatoknak a fényében kell tehát a mai marxista elméleti kutatásnak – nem revideálni a marxizmus klasszikusainak filozófiai és politikai alapvetését, hanem összevetni azt a konkrét történelmi tapasztalatokkal, hiszen minden elmélet próbaköve a gyakorlat. Ennek a munkának az eredményeit figyelembe véve kell tehát továbbfejleszteni a marxizmus elméletét a jövő helyes, tudományosan megalapozott politikai döntéseinek a meghozatala érdekében.

Az egyik eléggé elterjedt kérdés a rendszerváltás utáni marxista közgondolkozásban az, hogy volt-e a 20. századi szocializmusban kizsákmányolás? Ha elfogadjuk azt a meghatározást, hogy a kizsákmányolás idegen munka leigázása, más megfogalmazásban az általa termelt értéktöbblet egy részének vagy egészének ellenszolgáltatás nélküli elsajátítása a termelési eszközök magántulajdonosa mint munkáltató által, akkor azt mondhatjuk, hogy a „létezett” szocializmus magánszférájában volt kizsákmányolás, például egy üzlet tulajdonosa és alkalmazottja esetében. A termelési eszközök társadalmi tulajdona esetén, még ha annak kezelője, vagyis a tényleges tulajdonosi jogok gyakorlója a szocialista állam volt is, nem beszélhetünk kizsákmányolásról, legfeljebb “önkizsákmányolásról” vagy “önkéntes kizsákmányolásról”, ugyanis a keletkezett nyereséget (profitot) az állam különböző dotációk formájában (ingyenes oktatás, egészségügy, kultúra, nyereségrészesedés, beruházások és fejlesztések, stb.) újra elosztotta az állami vállalatok és azok dolgozói, vagyis lényegében a társadalom minden tagja között.

A tőke a szocializmusban társadalmi tulajdonba ment át, annak ellenére, hogy e tulajdonforma lényegében állami tulajdon volt, tényleges kezelője pedig a szocialista állam tisztviselői testülete (pártállami bürokrácia vagy „nomenklatúra”), mint a politikai hatalom, a proletárdiktatúra közvetlen gyakorlója. A dolgozók természetesen bérmunkások voltak, hiszen munkájukért bért kaptak, ami az árutermelés változatlan gazdasági formájának a következménye. Éppen az volt a szocializmus egyik alapvető belső ellentmondása, hogy csupán a tulajdonviszonyokban következett be lényegi változás, a termelés valóságos módjában viszont nem. Így tehát a dolgozók társadalma, amely elvileg birtokolta a termelési eszközöket, a tőkét, ha profitot termelt az “önkizsákmányolás” vagy „önkéntes kizsákmányolás” révén, annak egy részét önmagának vissza is adta a különböző állami dotációk formájában, más részét fejlesztésre, beruházásokra, stb. fordította. Miután a termelési eszközök túlnyomó része társadalmi (állami) tulajdonban van, „önkizsákmányolásról” itt azért beszélhetünk, mert a dolgozók önmagukat zsákmányolják ki, feltételezve az egységes dolgozói társadalmat az általános munkakötelezettség keretében, vagyis a dolgozók kölcsönösen önként lemondanak az általuk termelt profit közvetlen elsajátításáról, hogy azt az újraelosztás keretében államuk, a szocialista állam különféle dotációi formájában közvetve visszakapják. Ennek alapján a szocializmus társadalmi tulajdona esetében tehát nem beszélhetünk hagyományos értelemben vett tőkés kizsákmányolásról.

Egyes vélemények kétségbe vonják a társadalmi tulajdon fogalmának a létjogosultságát a 20. századi szocializmusban, mondván, hogy ennek csak egységes, össznépi társadalom esetében van értelme. A „létezett” szocializmus társadalma azonban nem volt egységes, különböző osztályok (munkásosztály, parasztság, kisiparos magánszektor) és rétegek (alkalmazottak, értelmiség, tisztviselők, stb.) alkották. Az államosítások során „társadalmasított” tőkés magántulajdon éppen ezért nem lehetett „össznépi” társadalmi tulajdon, hanem csak állami tulajdon, a pártállami bürökrácia („nomenklatúra”) „sajátos” magántulajdona, mivel a közvetlen tulajdonosi jogokat lényegében ez a réteg gyakorolta, és politikai hatalmánál fogva nem engedett beleszólást az „elvi” tulajdonosnak, vagyis a népnek, a társadalomnak, „elvileg deklarált” tulajdona működtetésének a mikéntjébe. Ha a társadalmi vagy állami tulajdon valóban a „nomenklatúra” nem „sajátos”, hanem tényleges magántulajdona lett volna, akkor a rendszerváltás folyamata során nem kellett volna azt „privatizálni”, elég lett volna, ha a szocialista tulajdont, vagyis a „nép vagyonát” a tényleges tulajdonosi jogokat gyakorló bürokraták egymás között egyszerűen „nevesítik”, azaz felosztják. Létezett tehát egy társadalmi tulajdonnak nevezett vagyon, amelynek hivatalosan két fajtája, az állami és a szövetkezeti tulajdon képezte az alapját a rendszerváltás privatizációs hullámának. A lényegi kérdés tehát itt nem az, hogy volt-e társadalmi tulajdon vagy sem, ez a tulajdon a „nomenklatúra” (sajátos) magántulajdona volt-e vagy sem, hanem az, hogy miért nem működött, működhetett megfelelően a társadalmi ellenőrzés e vagyon és az állami tisztviselők felett, miért rendelkezhetett a pártállami bürokrácia a társadalmi tulajdonnal úgy, mintha az a magántulajdona lett volna, és végül, miért egyezett bele a „deklarált” valódi tulajdonos, azaz a nép, a társadalom, saját vagyonának a privatizálásába? Nem érezte a sajátjának a népköztársaság társadalmi tulajdonnak nevezett állami tulajdonát, amely nem volt a pártállami bürokrácia tényleges, valódi magántulajdona, hanem az csupán „sajátos” volt, vagyis a tényleges tulajdonosi jogok gyakorlása céljából a rendelkezésére bocsátott vagyon?

A tőkés kizsákmányolás szorosan összefügg a tőkés magántulajdonnal. A kizsákmányolás és a magántulajdon fogalmának a „létezett” szocializmusra való alkalmazásából következik az a manapság igen elterjedt nézet, miszerint a 20. századi szocializmus nem volt szocializmus, tulajdonformája pedig, amely bérmunkát alkalmazó, alapvetően kizsákmányoló tulajdon volt, csupán jól-rosszul kialakított „szocialisztikus” elemekkel volt tele. Önként adódik tehát a kérdés: mi a szocializmus, ha a „létezett” nem volt az? Mi a szocializmus, mitől szocializmus és miért szocializmus? Miféle szocializmusok vannak, és meddig szocializmus a szocializmus? Azért is fontosak ezek a kérdések, mert a a jövő szocializmusa szempontjából lényeges, milyen elméleti alapokon nyugszik majd az a gazdasági-társadalmi rendszer, amelyet meg kívánunk valósítani. Milyen szocializmust akarunk? Melyek lesznek megvalósításának objektív és szubjektív történelmi feltételei? Milyen lesz a 21. századi szocializmus? És megvalósul, megvalósulhat-e 21. században?

Németh Attila

TI ÍRTÁTOK

Megint szobrot döntöttek a primitív fasiszták

Kedd reggel elhurcolták Lukács György szobrát a XIII. kerületi Szent István parkból. A szobor helyszínét megnéztem. Nincs ott Lukács György szobra, csak a szelleme lebeg vörös lángoszlopként, hogy uta

ADY ENDRE: A TŰZ MÁRCIUSA

Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd halljék végre

Háború a vörös csillag ellen

Megjelent "az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról, valamint az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról" szóló törvényjavaslat, amelyet Lázár János és Semjén Zsolt
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

A vasra vert csillag

Vöröscsillag, mondd, mit vétettél, rabságra miért ítéltettél? Világszabadságot hirdettél, s a világ üldözöttje lettél? Míg
No thumbnail available

Tervgazdaság versus tervszerűség

A sztálini tervgazdaság politikai gazdaságtana (rövid tanfolyam) Red Star, 2008, november 19 (kommunista.net) 1917-ben Oroszországban
No thumbnail available

Nemere, a dezinformátor -1. rész (egy antikommunista könyv cáfolata)

Gyerekkoromban szerettem Nemere István fantasztikus regényeit olvasni. Talán éppen az ő izgalmas
Légy szerző!
Légy szerző!