Lenin felesége

Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja 1869-ben született, egy anyai ágról nemesi vonalat is felmutató családban. Ha címben nem is, vagyoni helyzetük alapján teljes mértékben beilleszkedtek az akkori orosz szegény rétegek közé, a család ugyanis semmilyen vagyonnal nem rendelkezett: az anya családja már fiatalkorában kihalt, az apát pedig eltávolították a cári hadseregben betöltött tiszti rangjából, “orosz-ellenes cselekmények” vádja miatt. A körülmények miatt tehát Krupszkaja már szegénységbe született és ez nagy mértékben kihatott politikai meggyőződésére is.
Már fiatalon is rengeteget olvasott, különösen vonzódott Tolsztoj írásaihoz: a szükségtelen luxuscikkekről való lemondás és az öngondoskodás filozófiái erősen rezonáltak a fiatal Nagyezsdával aki barátai elmondása szerint “különös utálattal fordult a divat felé” – befelé forduló és megjelenésében is meglehetősen konzervatív nőként volt ismert.
A filozófia iránti érdeklődése vezette el a marxizmus felé is – illegális olvasóköröket látogatott ahol a tagok radikális írásokat tanulmányoztak, egy ilyen körben ismerte meg Lenint is. Saját visszaemlékezései szerint ekkora már elkötelezett forradalmár volt és ezért ragadta meg Lenin figyelmét: “Ő [Lenin] soha nem tudott volna együttélni egy olyan nővel akit ne vonzana a politika és aki ne lett volna egyben az elvtársa is.”

Az elkövetkező években Krupszkaja végig Lenin oldalán maradt és támogatta a forradalmi tevékenységekben: hivatalosan munkásokat tanított írni és olvasni, illegálisan pedig Marxról és a forradalmi ideológiáról oktatta őket és Leninnel együtt számos akkoriban illegálisnak számító könyvet írt és fordított le. Krupszkaja ragaszkodott ahhoz a nézetéhez miszerint a forradalom kivitelezhetetlen a nők részvétele nélkül, így 1910-ben több prominens női forradalmárral együtt kikáltotta a Nemzetközi Nőnapot – amely kapcsán kirobbanó tüntetés megágyazott a későbbi forradalomnak.

“Erősebb kell, hogy legyen az összetartás a férfi és a nő dolgozó között, mint a széthúzás. A jogfosztottság, a nyomorúság, a küzdelem ugyanazért a célért.. ez adja a szolidaritás alapját a munkás férfi és nő között!”

A forradalom után az oktatási népbizottságban töltött be pozíciót és hevesen küzdött az írástudatlanság felszámolásáért: “gazdaságilag és kultúrálisan sem tudunk előrelépni amíg el nem oszlatjuk az írástudatlanság sötétjét.” Az ő kezdeményezésére indult el több mint harmincezer tanosztály a munkások és a szegényparasztok számára és tevékenysége nagyban hozzájárult a széleskörű, vagyoni helyzettől függetlenül mindenki számára hozzáférhető oktatás elterjedéséhez.
“A nép érdekében a munkások és parasztok kormányának elsődleges feladata kell, hogy legyen az iskolák osztályjellegének megtörése – az oktatási intézmények megnyitása mindenki felé. Amíg ez a feladat nem teljesül, az oktatás a burzsoázia osztálykiváltsága marad.”


1923-ban Lenin egészsége megromlott és ágyhoz kötötte, Krupszkaja az ápolás mellett megpróbálta férje politikai akaratát is közvetíteni a párt felé, ahol addigra igen komoly belső konfliktusok alakultak ki. Lenin – részben orvosi utasításra – egyre kevesebb irathoz fért hozzá, így többek közt a Kongresszus jegyzőkönyvéhez sem, pedig az ekkoriban dúló hatalmi harcok végetvetése erősen foglalkoztatta őt. Krupszkaja megpróbált segíteni a férjének és telefonon kérte Sztálint, hogy jutassa el a jegyzőkönyvet aki azonban Trockij visszaemlékezései szerint:
“Leteremtette őt a legfelháborítóbb hangnemben. Krupszkaja sírva rohant vissza Leninhez és elpanaszolta mi történt. Lenin idegei -amiket már eddig is eleget gyötőrtek a párton belüli intrikák – nem bírták tovább.”
Lenin válaszul ledikáltatott egy levelet Sztálinnak:
“Tisztelt Sztálin elvtárs! Gorombán a telefonhoz hívtad a feleségemet és megaláztad őt …. Nem felejtem el könnyen amit ellenem tettél és nem kell hangsúlyoznom, hogy ugyanolyannak tekintem amit a feleségemnek mondtál mintha nekem mondtad volna. Megkérlek, fontold meg hogy visszavonod-e a kijelentéseidet és bocsánatot kérsz értük vagy jobban szeretnéd tönkretenni a kapcsolatot kettőnk között.”
Érdekesség, hogy maga Krupszkaja tiltotta meg a levél továbbítását Sztálin felé.
Lenin halála után a viszony tovább romlott – Krupszkaja csatlakozott a Trockij féle “ellenzékhez” és aktívan kritizálta Sztálint, aki szintén nem volt rest viszonozni ezt, egy 1926-ban Molotovhoz írt levelében például így kommentálja a helyzet:
“Krupszkaja megosztó. Úgy kell leverni, mint a hozzá hasonló megosztókat ha meg akarjuk őrizni a Párt egységét.”

1927 májusában Krupszkaja váratlanul bejelenti, hogy “kilép az ellenzékből és önkritikát gyakorol” – hogy ez a döntés félelemből vagy saját elhatározásból született egyértelműen sosem derült ki, mindenesetre innentől kezdve ismét aktív szerepet vállal az oktatás reformálásában, jelentős szerepe van az úttörő mozgalom szervezésében és a kaotikus állapotok miatt utcára került és bandába verődött gyerekek gondozásában. Több újság szerkesztője is lesz és az 1939 február 27-én betegség miatt bekövetkezett haláláig folyamatosan aktívan dolgozik.

Nagyezsda Konsztantyinovna Krupszkaja a munkásmozgalom egyik kiemelkedő alakja – aki nem szorult be egyszerű háziasszony szerepbe forradalmár férje mellett hanem következetesen és elszántan támogatta a marxista reformokat mind az oktatás mind a nők jogai kapcsán. Élete utolsó szakasza meglehetősen ellentmondásos: még bizonyos korábban általa kiharcolt jogok (abortusz) ellen is agitál de figyelembe véve Sztálin lépéseit a Párt irányvonalával szembeni bármilyen devianciára nehéz eldönteni, hogy mikor és mit tett tényleges meggyőződésből.
Mindettől függetlenül Krupszkaja érdemei elvitathatatlanok, szerepe a női jogokért és a szocializmus megvalósításáért folyó harcban egy valódi munkásmozgalmi hőssé teszik – példaképpé mindannyiunk számára.

“Törekednünk kell arra, hogy összekössük személyes életünket és az ügyet amiért harcolunk – a kommunizmus építését. A munkások közös ügyei mindannyiunk személyes ügyeivé kell, hogy váljanak.”

 

Gál Kristóf írása