La lucha continua!

Vörös zászlók lobognak a szlovákiai Zsolnán. A VZDOR-Munkáspárt tagjai és szimpatizánsai hatalmas molinókat feszítenek ki. A Magyarországon tiltott sarlós-kalapácsos transzparenst tartjuk Kiss Z. Balázs elvtárssal. A jelképen vörösen szikrázik a májusi napsugár.
Stanislav Pirosik, a szlovák forradalmárok vezetője mosolyogva mondja, hogy magyar zene is lesz a téren.
Szétosztom sorsom a földnek,
Mindegyik szegénye kapja.
Szívemnek nem kell a tenger,
Füröszti hegyek patakja.
Szlovák, cseh, orosz, olasz, spanyol forradalmi dalok lelkesítették a gyülekezőket. Itt majdnem mindenki fiatal és pontosan tudja, hogy mit kell tennie. A harcot nem lehet abbahagyni! Akkor sem, ha néha falakba ütközünk!
Nincs nyoma fásultságnak, fáradtságnak, pedig itt a fiatal aktivisták egy része az ország távoli vidékeiről érkezett, és tegnap még keményen dolgozott a építkezésen, a gyárban, újságíróként, vagy más területen kellett megállnia a helyét.
Megosztják tapasztalataikat, érdeklődnek, válaszolnak kérdéseinkre.
“A fal korhadt, csak egy ujjal kell hozzáérned és leomlik.”- mondta Lenin a rendőrnek, egyik letartóztatásakor. Itt mindenki hasonlóan gondolkozik.A tagok bíznak egymásban, egy cél érdekében dolgoznak, egy jobb világért, szemben a kapitalizmussal, szemben az elnyomással.
A kézi hangosbeszélőn súlyos felirat: La lucha continua!
Nincs megállás, nosztalgiázás. Munka pedig sok van!
Ma összefogtunk a tőkés világ ellen. Két különböző országban lakunk, de ugyanúgy gondolkozunk, ugyanazzal a szívvel élünk.
Együtt harcolunk az eszme-barikádokon! És várjuk az új harcosokat minden nap.
Előre VZDOR-Munkáspárt a 21. századi szocializmusért!
A harc folytatódik!