Különcök világában

  Annakidején a történelem mellett különösen érettségizős koromban az irodalmat is nagyon kedveltem.Talán azért,mert egy rahedli olyan költőről,novellistáról,íróról tanultunk,akik vagy görbe tükröt állítottak koruk társadalma elé,vagy pedig maguk is különcnek számítottak,ez pedig alkotói vénájukat nagyban erősítette.Ha csak egyik kedvenc költőmet,József Attilát veszem alapul,számomra az jön le,hogy igen tehetséges volt,de pestiesen szólván rosszkor még rosszabb helyen volt,ráadásul rengetegen nem értették őt se meg,nemhogy költészetét.Azonban tény,hogy tehetsége révén magas színvonalon művelte az úgynevezett proletárköltészetet,amely a nyomorban élők lelkivilágát ábrázolja művészi eszközökkel. Mindenesetre se a félfeudális urambátyám dzsentrivilág,se a mai szélsőséges neoliberális,részben ultrakonzervatív fogyasztói társadalom,de még a Kádár-korszak se igazán kezelte megértéssel a művészlelkeket vagy az átlagtól eltérő különcöket.

 

Anélkül, hogy címkéznénk akárkit is,magyarhonban és külhonban egyaránt akadtak szép számmal olyan művészek,akik még a Kádár-rendszertől is jóval balra álltak. A kádári időket,majd a később a rendszerváltozást is kiparodizáló Hofi mellett a már említett József Attilát,a külföldiek közül pedig például a tragikusan elhunyt John Lennont is ide tudnánk sorolni. Tudniillik ők nem központilag előírt dogmákban gondolkodtak,nem azon iparkodtak,hogy jó melósok,jó balosok legyenek,hanem önmagukat adták és emberi értékekben gondolkodtak.Hofinál jobban talán senki sem tudta balról olyan művészi módon bírálni azt a világot,amely már a hetvenes években is a nagyzolásról szólt,illetve olyan élethűen bemutatni a csinovnyikoktól függő melós mindennapjait. Lennon pedig a hatvannyolcas újbalos diáknemzedék bálványává vált,amelynek mottója volt az,hogy “Szeress,ne háborúzz!” Ők pedig olyan nemzedékek életérzését szólaltatták meg,amelyek emberi értékek mentén szerettek volna élni,önmagukat megvalósítani,nem pedig ilyen-olyan társadalmi beidegződések mentén életüket leélni. Mondanom sem kell,hogy rengetegen őket se értették meg.

 

 Az igaz,hogy normák mentén beidegződött kispolgári társadalom mindenütt elintézte egy legyintéssel ezen “különcöket”,azonban mint a híres kabaréfigura mondotta volt,mindig van másik.Magyarán ez egy létező probléma. Nemcsak az,hogy Hofinak,Lennonnak,Franz Kafkának,Adynak vagy Jim Hendrixnek ma is vannak utódaik ebben az életben,hanem az is,hogy egyáltalán lehet-e normálisan élni az emberileg abnormális világban.Kérem alásan,mi az,hogy abnormális? Egyáltalán nem az az abnormális,ami a normális ellentéte,hanem az,hogy természetesen nem lehet élni,viselkedni,önmagát adni az embernek,na ez az,ami abnormális.. A fogyasztói,illetve a nyárspolgári világ az olyan,hogy vannak előírások,illetve íratlan normarendszerek,szabályok,és ezek mentén ítélnek. Ilyenkor mondom jómagam azt, hogy ki mint él,úgy ítél. Hogy miért bíráltam balról a kádári időket?Mert például volt akkoriban olyan tévéműsor,amelyben egy iskola rendetlen,neveletlen diákját démonizálták,a történetben pedig mindenki kiközösítette.Erre tudom mondani,hogy ismerek egy srácot,aki kiskamasz korában pokoli rendetlen,viselkedni nem tudó lurkó volt,ám ma példát lehetne venni róla emberségből. Mert aki nem olyan,mint az előíratik,az a kispolgári világ szemében senki. Aki nem tud megfelelni,akarom mondani,görcsösen meg-megfelelgetni,az minden,csak nem ember.Persze hogy a szintén különc kiskamaszok,akikről szó van,miért,hangsúlyozom,miért olyanok,amilyenek,a lőtéri kiskutyát se érdekli. Kérem szépen,a megnemértő világ erre épül:elítélni könnyebb,mint megérteni,elutasítani könnyebb,mint elfogadni és követelni,elvárni könnyebb,mint adni. 

 De minő is az a különc ember? Namármost az átlag elmegy szépen melózni vagy ha mondjuk vezető,dirigálni és kiosztani mindenkit,felügyeli a munkát meg a többi. Engedelmes állampolgár lévén szépen befizeti csekkjeit,adózik,szabálykövető és alázatos.Esetleg szorgalmasan látogatja a plázákat,a gyorséttermeket,rendszeresen márkás holmikat vesz,főleg pletykalapokat olvas-hogy ő se lógjon ki a sorból. Na a kulcsszó itt van: ne lógj ki a sorból. Tudniillik aki nem olyan,hanem emilyen,az már kilóg a sorból,az már másmilyen,nem illik bele ebbe a világba. Mert nem biztos,hogy neki állandóan a ruhavásáron jár az esze és nem biztos még az se ,hogy a celebekre kíváncsi. Az se biztos,hogy roppant gizda stílusban fogja nyomni az üres és semmitmondó,de annál nagypályásabb szöveget. Mert őt nem íratlan szabályok és kispolgári erkölcsök alapján lehet megítélni,mivelhogy ő nemcsak engedelmes kispolgár vagy normális adózó,hanem emberi lény,aki ad az érzései ápolására,kifejezésére,előadásmódja csiszolására,ad arra,hogy minél szebben és hitelesebben kifejezze:ez vagyok jómagam.Ő az,aki tud örülni, szomorú lenni,szeretni családtagokat vagy ellenkező nemű embert,választékosan szavakba vagy dalba önteni,mit érez legbelül.

És ő az,aki önmaga marad,akármilyen is itt a világ. Ő nem fog a többi divatkövető után rohanni,nem a mindenkori öltözéki és illemtani divat fogja őt irányítani,hanem a saját szíve és emberi értékei. Ne feledjük: a divatot és annak megszállottait lehet irányítani külsőleg,az emberi mivoltot azonban nem.

B.Deák András