Köztársaság tér – a jelkép

A Köztársaság téri pártház védőinek  parancsnoka, Mező Imre és társai egész nap segítségért könyörögtek telefonon, köztük személyesen Nagy Imrét is hívták, de Nagy Imre nem volt hajlandó tudomásul venni a segítségkérést és nem volt hajlandó beszélni a veszélyről.
“De böjt s jámborság néked mint a pélva,
mert vétkesek közt cinkos aki néma….” -írta Babits Mihály.
„Szabó Lajos alezredest hátrakötött kézzel vitték ki a térre. Pillanatokon belül huszonöt-harminc ember vette körül. A téren lévő szoborhoz kísérték. A szobor előtt valaki elgáncsolta, Szabó elesett. Mikor kötelet kötöztek a lábára és felhúzták az egyik fára, még élt, és segítségért kiáltozott. A körülötte állók teljesen megvadultak, felakasztott testének estek ütlegelték, kövekkel dobálták. Mikor látták, hogy már nem él, otthagyták. Ekkor azonban újabb csoportok tódultak oda, és a fejjel lefelé lógó hullát gyalázták.”(Hollós Ervin – Lajtai Vera: Köztársaság tér 1956 (Kossuth Könyvkiadó, 1980 – 163-164. oldal)
Szabó Lajos 42 esztendős volt.
Többen megkérdezték tőlem, hogy miért a Köztársaság téri borzalmas házhoz mentünk megemlékezni, mikor annyi szép hely van. A Baloldali Jövő Fórum szervezői így döntöttek, és jól döntöttek.
A Köztársaság téren levő ház, a Budapesti Pártbizottság volt székháza ma romhalmaz. Nincsenek ablakai, befú a szél és belső falait is nyaldossa a vihar. Valamikor ott íróasztalok, székek és könyvek voltak. Emberek dolgoztak benne. Sok ilyen ház volt a fővárosban. Voltak házak, ahol süteményt ettek az emberek, máshol ruhákat varrtak, mozit vetítettek, újságot olvastak. Például a Hauerben még kávéztak is! Aztán voltak nyaralók a Római parton és másutt is.Ki emlékszik már arra az időre, mikor szinte ingyen jártunk a strandra? Jaj, hát az olyan csúnya komcsi bűn!
S tudjátok mi van ma ott? Ugyanaz, mint a Köztársaság téren, új nevén II. János Pál pápa téren.
A pusztulás fekete madarai kárognak, a fertő patkányai szaladgálnak ki-be az ablakokon. A rendszerváltás  hozta! Kis fekete mikulás!

Van viszont Köztársaság téri ételosztás. Nagy kapitalista vívmány. Jó, nem?

Ez a ház egy korszak jelképe volt! Ez a ház mára, a tőkés Magyarország jelképe lett!
Mártírok vére! Hozzátok kiáltok…Nézzétek mivé lettünk!
Ilyenek vagyunk…  A  hídjaink, a köztereink nagy része, a vidámparkunk is roncs. Egy hazug világ  démonai hozták ide.
Szomorú ház, szomorú park, szomorú emberek.

Fogarasi Zsuzsanna