A Népi Front lapja

Kormánypropaganda – így manipulál az Orbán-kabinet

Az Orbán-kormány által indított „nemzeti konzultáció a terrorizmusról és a bevándorlásról” kapcsán szeretnék rámutatni néhány aktuálpolitikai fogalomra, melyek szándékos homályosságukkal félrevezető jellegűek, egyértelműen a közvélemény manipulálását szolgálják, hasonlóan a témáról szóló kérdőíven szereplő kérdésfelvetésekhez.

A „magyar emberek”

A kormány propagandájában, ha a magyar társadalomról van szó, mindig „magyar emberekről” beszél, megpróbálva ezzel valamiféle hamis „nemzeti egység” illúzióját kelteni, amely alkalmas annak elleplezésére, hogy a mai magyar társadalom osztálytársadalom, ahol az egyes osztályok (a gazdasági és politikai hatalom birtokosai, munkáltatók és munkavállalók) érdekei nem esnek egybe, sőt bizonyos esetben antagonisztikus ellentétben állnak egymással. Az ilyen osztálytársadalom társadalmi egyenlőtlenségen alapuló, kirekesztő jellegű társadalom, amelyben az uralkodó osztályok elnyomnak más néposztályokat és társadalmi rétegeket.

Gazdaságpolitika

Ugyancsak hamis, ha egy ország „nemzetgazdaságáról” beszélnek a globalizáció és a multinacionális vállalatok korában. Magyarország gazdaságának túlnyomó részét exportra termelő, külföldi befektetők tulajdonában lévő multinacionális vállalatok alkotják, amelyeknek a szintén magántulajdonon alapuló, magyar kis- és közepes vállalatok legfeljebb alárendelt beszállítói lehetnek. Ezek a külföldi vállalatok legfőképp az olcsó és viszonylag jól képzett, fegyelmezett munkaerő miatt fektetnek be az országban, akármit takarjanak is a velük kötött, sokszor hangoztatott „stratégiai szerződések”. Magyarország (a volt kelet-közép-európai szocialista országokkal együtt) a külföldi befektetők, vagyis a nemzetközi tőke vadászterülete. Mivel a kapitalista restauráció egyik legfőbb problémája Magyarországon – sőt a globális kapitalizmus következményeként a nyugati fejlett kapitalista országokban is – a munkanélküliség, ezeknek a befektetőknek a tevékenységét a kormány úgy próbálja meg „eladni” a közvélemény előtt, hogy a külföldi vállalatok ennyi meg annyi (többnyire kevés számú) munkahelyet teremtenek. Örüljön tehát a munkavállaló, már az, akit ezek felvesznek. Mert példátlan diszkrimináció uralkodik a „munkaerő-piac”-nak nevezett rabszolgapiacon a munkavállalók egymással való versenyeztetése következtében. Ugyan miféle elv alapján fogadható el például az a gyakorlat, hogy a pályakezdő fiatalokat és az ötven éven felülieket nem veszik fel sehova? A kormány propagandájával szemben csak a vak nem látja, hogy a külföldi befektetők nem az ország gazdasági fejlődését, hanem saját gazdasági érdekeiket tartják szem előtt, amiből egyenesen következik, hogy az ország „versenyképességét” szem előtt tartva a hazai munkavállalói átlagbérek sohasem fogják elérni a nyugat-európai országoknak egyébként ott is csökkenő színvonalát, más szóval a hazai munkavállaló örök szegénységre van ítélve, nem beszélve kiszolgáltatottságáról, létének bizonytalanságáról, munkavállalói jogainak korlátozásáról, amit a Munka törvénykönyvének a tőkés befektetők érdekeit elsőbbségben részesítő átalakítása is bizonyít.

Adópolitika

A kormány becsületbeli ügyet csinál a költségvetési hiánynak az EU által előírt 3% alá szorításából, aminek következménye a hosszú évek óta tartó költségvetési megszorítások politikája, és ennek következtében az oktatás, az egészségügy, a szociális szféra nyomora. Amíg magántulajdonon alapul a gazdaság, az államnak bármilyen adópolitika ellenére sem lesz soha elegendő bevétele. Az egységes egykulcsos személyi jövedelemadó pedig jelzi, hogy a kormány milyen társadalmi osztályokat és rétegeket részesít előnyben: egy nemzeti burzsoáziát kíván létrehozni, vagyis egyértelműen a magas jövedelműek, a politikusok, a nagyvállalkozók és cégtulajdonosok kormánya. Ezt jelenti tehát az elérendő célként hangoztatot „polgári berendezkedés”, amely voltaképpen nem más, mint a jól ismert polgári képmutatás: a természetesnek vett gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségen alapuló tőkés polgári társadalom, amelyben az uralkodó osztályok a kispolgári „középosztályra” támaszkodva, az alsóbb néposztályokat elnyomva igyekeznek a hatalmukat biztosítani. Az ilyen társadalom a kevesek jólétén és a többség nyomorán alapul.

A nemzeti egység illúziója

A „határokon átívelő” nemzeti egység tulajdonképpen az első imperialista világháború következményeként létrejött és nemzeti sérelemként megélt geopolitikai helyzet revíziójának torz kísérlete. Ennek a politikának korlátait jelzi az is, hogy az állam nem tudja megvédeni például ukrajnai (kettős) magyar állampolgárait az országban dúló háborútól, amelyben lényegében magyar állampolgárok mint ukrán katonák halnak meg. Ezt a skizofrén helyzetet tükrözi, hogy a romániai, szlovákiai, vagy Kanadába, Amerikába és máshova kivándorolt, ott letelepedett, ott született, vagyis nem itt élő kettős állampolgároknak adott szavazati jog révén ezek beleszólhatnak abba, hogy ki nyomja el a népet a magyar parlamentben. Mindebből kitűnik, hogy a kormány által hangoztatott nemzeti egység voltaképpen nem más, mint kifejezett és társadalmilag igazságtalan osztálypolitika. A nemzeti kisebbségek helyzete ugyanis mindenütt a világon lényegében ugyanaz: a többségi nemzet által részükről elvárt és erőltetett integráció, valamint a nemzeti kisebbségeknek saját identitásuk védelme és megőrzése érdekében kifejtett autonómia-törekvései, ami mindig kisebb-nagyobb konfliktusok forrása. Nem mentes ez alól Magyarország sem. Amíg Földünk lakosságát a gazdasági elkülönülés miatt nemzeti és politikai országhatárok által szabdalt konstrukciókba tömörítik, a határokon átívelő bármiféle valódi nemzetegyesítés tulajdonképpen lehetetlen.

Imperializmus

Az euroatlanti katonai szövetségbe és az EU-ba való belépés következményei mindenki előtt világosak. Az EU- és NATO-tagságnak a mai magyar gazdasági és politikai elit az igazi haszonélvezője. A nyugati imperialista érdekek védelmében szervezett magyar külföldi katonai akciók miatti várható fenyegetettségnek leginkább kitett rétegek viszont az egyszerű „magyar emberek” lesznek. Az EU egykori szabadkereskedelmi övezetből mára bürokratikus politikai konstrukcióvá lett, és mint ilyent, szét fogják feszíteni a belső érdekellentétek, aminek jelei máris mutatkoznak. Mindez az EU majdani széteséséhez fog vezetni. Elgondolkodtató, hogy amikor a szocialista országok integrációja és a Varsói Szerződés következtében szovjet katonák állomásoztak Magyarországon, az nem volt jó, viszont az amerikai NATO-katonák jelenléte ellen senkinek sincsen kifogása. Mindez jelzi a rendszerváltók alapvető célját, a nyugati politikai orientációt és a piacgazdaságnak becézett kapitalista restaurációt, aminek gazdasági és társadalmi ellentmondásai ismeretesek (pl. periodikus gazdasági válságok, esélyegyenlőtlenség, az uralkodó társadalmi osztályok mérhetetlen meggazdagodása, más társadalmi osztályok és rétegek mértéktelen elszegényedése, kirekesztés, a társadalmi egyenlőtlenségek rohamos növekedése).

Rendszerváltás

Volt idő, amikor külföldi befektetők nélkül is felépült az ország a háború romjaiból, fejlett ipar és mezőgazdaság jött létre, amikor mindenki dolgozhatott, nem volt ekkora társadalmi egyenlőtlenség, az ország gazdasági és társadalmi fejlődéséből valóban a lakosság, a dolgozó „magyar emberek” részesedtek. Ennek a korszaknak a 25 évvel ezelőtti rendszerváltókból mára kialakult gazdasági és politikai elit esküdt ellensége. Ennek törvényekben és új alkotmányban adta tanújelét. Ezért is marad hamis propaganda, jó esetben illúzió a kormánynak a „teljes foglalkoztatás” megteremtésére irányuló hangzatos célkitűzése, hiszen ez a piacvezérelt tőkés gazdasági viszonyok között gyakorlatilag lehetetlen. A 25 évvel ezelőtti rendszerváltók és mai utódaik tehát hiába olyan büszkék magukra, a történelem kerekét nem előre, hanem visszafelé forgatták. Hiába dicsérik nagy hangon a nyugati „értékeket” és a polgári „demokráciát”, a négyévenkénti parlamenti választásoktól távol maradók mondanak méltó ítéletet erről a képmutató politikai piacról, vagyis a közvetett és manipulatív, polgári képviseleti demokráciáról.

Nemzetközi terrorizmus

 A mai elhíresült nemzetközi terrorizmus hátterében az a permanens világháború áll, ami mintegy 100 éve folyik gazdasági és geopolitikai téren a különböző érdekszférákba tartozó országok és katonai tömbök között. Ez a sokszor nyílttá váló hidegháború a 20. század elején kialakult tőkés imperializmus következménye. A 20. század végére a kétpólusú világrendszer megszűnése után egypólusúvá lett, majd napjainkban többpólusúvá váló világban az erősebb gazdasági és katonai hatalommal való szembeszállás stratégiája az ún. asszimetrikus hadviselés. A mai nemzetközi terrorizmus tehát a nyugati imperializmussal szembeszálló, elnyomott gyengébb népek és néposztályok fegyvere, és mint ilyen, jogos. Manapság divat minden, az erősebb féllel szemben tanúsított ellenállást terrorizmusnak nevezni, ez azonban elfedi a lényeget. A krónikus válságövezetekben (Közel-Kelet, Afrika, Ázsia) az iszlám radikalizmus lett a nyugati imperializmussal szembeszálló erők ideológiája. Az iszlám politikai radikalizmus a 20. század végén erejét vesztett kommunista ideológia helyére lépett. A nyugati imperialista blokkhoz csatlakozott, és annak katonai akcióiban részt vevő Magyarország is „terrorista” válaszcsapásoknak lesz tehát kitéve, hasonlóan az USA-hoz, Nagy-Britanniához vagy Franciaországhoz. Az iszlám „terrorizmusnak” a nyugati országokban az osztálytársadalom elnyomott és perspektívátlan rétegeiből is támad utánpótlása olyan fiatalok körében, akik az iszlám vallásra áttérve mennek harcolni az Iszlám Állam oldalán Irakba és Szíriába a nyugati imperializmus ellen.

Bevándorlás

 Az emberiség története népvándorlások története. Okai háborúk, természeti katasztrófák, területszerző rablóhadjáratok, kolonializmus, elnéptelenedett vidékek tudatos benépesítése. A bevándorlás tehát természetes jelenség, az embernek, mint a Föld lakójának természetes és elidegeníthetetlen joga. Az embernek a béke és biztonság mellett természetes joga a megélhetés is, ezért a megélhetési bevándorlás is természetes és jogos. A megélhetési bevándorlás oka a gazdaságilag fejlett országok imperialista politikája, a nemzetek közötti gazdasági verseny, az árutermelő társadalom piacszerző törekvései, a gazdasági elnyomás és kizsákmányolás, ennek következtében pedig az egyes országok egyenlőtlen fejlődése, a nyomor és munkanélküliség, ami a lakosokat létükben veszélyezteti. A gazdaságilag fejlett Nyugat a történelem során például kolonizálta Dél-Amerikát, Ázsiát és Afrikát, rabszolgaságba hurcolta a négereket, kirabolta e földrészek természeti kincseit, ezáltal növelve gazdasági fejlettségét és hatalmát. Lényegében nincs ez másként Afrika gyarmati felszabadulásának fél évszázada óta sem. Ne csodálkozzon hát az imperialista Nyugat, ha az afrikaiak és ázsiaiak befogadásért kopogtatnak, mert ez több évszázados nyugati imperialista elnyomás és kizsákmányolás következménye. A fejlett Nyugatnak tehát vállalnia kell történelmi felelősségét, és le kell rónia tartozását. Magyaroszág sem játszhatja a zárt ajtók politikáját, hiszen sok magyar vándorolt ki a történelem során Nyugatra, és sok fiatal él ma is a fejlett nyugati államokban mint megélhetési bevándorló. Ez a jelenség eléggé közismert. Mint ahogy közismert az is, hogy a bevándorlás elleni védekezés céljából falakat emeltek és emelnek ma is az ősi Kínai Nagy Faltól kezdve a mai Egyesült Államokig. A nyugati „értékrend” védelmében az euroatlanti szövetség csatlósává lett és az imperialista érdekek képviseletében a válságövezetekben szervezett NATO katonai akciókban részt vevő Magyarországnak is osztoznia kell tehát ennek a felelősségnek a vállalásában. A Nyugat bevándorlást szigorító politikája eleve kudarcra van ítélve, mert ezt a jelenséget nem lehet erőszakkal elnyomni. Jellemző, hogy a globalizáció korában az áru és a tőke szabadon mozoghat a világon, csupán a munkaerő mozgását igyekeznek korlátozni. Ebben is látható a kapitatalizmus kizsákmányoló politikájának alapvető ellentmondása. De egyetlen országon belül is vannak fejlettebb és fejletlenebb régiók az egyenlőtlen gazdasági fejlődés következtében. Az ilyen régiókból a lakosok igyekeznek a fővárosba vagy a fejlettebb régiókba vándorolni a megélhetés reményében. A bevándorlás okozta problémák tehát a kapitalizmus keretei között nem oldhatók meg, mert a mai menekült- és gazdasági bevándorló hullámot éppen az imperialista háborús politika (gazdasági háború, hidegháború, nyílt háború) generálja. Az illegális bevándorlás elleni védekezés kudarca tehát mindenütt a világon a globális kapitalizmus kudarca. A szigorítás és a durva repressziós politika csak súlyosbítja a helyzetet. Az EU aktuális menekültügyi politikája üdvözlendő ugyan és helyes, félszeg megoldási kísérlete azonban mégsem adhat erre a problémára kielégítő választ. Egyedüli megoldás az imperializmus megszűnése, a népek közötti szolidáris gazdasági és politikai együttműködés létrejötte, az árutermelő kapitalizmus meghaladása és a globális kommunizmus megszületése lehet.

A bevándorlásnak egyébként pozitív gazdasági és társadalmi hatásai is vannak. Ilyen például a háborúk és egyéb okok miatt elnéptelenedett területek újbóli benépesítése, a nyugati elöregedő népesség felfrissítése, a bevándorlók hozzájárulása a gazdasági fejlődéshez (pl. a hiányzó munkaerő pótlása, a csökkenő népesség utánpótlása, a nyugdíjrendszer biztosítása, adófizetés, a helyi lakosság által „lenézett” vagy került munkafajtáknak a vendégmunkások által történő vállalása). Tehát a magyar korány bevándorlás-ellenes politikája képmutató és hiteltelen, hiszen katonailag is támogatja a nyugati imperialista politikát Irakban és a válságövezetekben, ezáltal közvetve generálja az EU-ba irányuló mai menekült- és bevándorlási hullámot, amelytől gyakorlatilag nem sok félnivalója van, hiszen ezeknek a bevándorlóknak a többsége nem kíván Magyarországon letelepedni, hanem a fejlett nyugati államokba igyekszik. Ugyanakkor sok magyar vándorol el az országból szintén Nyugatra a jobb vagy egyszerűen csak a megélhetés reményében. A magyar kormány kézzel-lábbal tiltakozik az EU jogos menekültügyi megoldási kísérlete ellen, az EU tagjaként a magyar uralkodó osztály részesül a tagsággal járó előnyökben, ugyanakkor nem kér annak hátrányaiból. Erőszakos megoldásokhoz kíván folyamodni ezen a téren, ahelyett hogy szolidáris és geopolitikailag helyes megoldási perspektívákat igyekezne kidolgozni és javasolni a maga és az EU számára.

A.N

TI ÍRTÁTOK

In Memoriam Urbán Sándor

„A forradalmak az elnyomottak és kizsákmányoltak ünnepei.” Lenin szavai ezek. A forradalmak megszülik hőseiket. Régóta tudjuk ezt a munkásmozgalom történetéből. De ezen ünnepnapokból oly’ kevés van. H

50 kiló műanyag másodpercenként!

A folyókba dobott műanyag hulladék jelenti az óceánok szennyezésének egyik legfőbb forrását, és a legnagyobb szennyezők az ázsiai folyók – írják  holland kutatók. Számításaik szerint a fo

"Fehérek közt egy európai". Thomas Mann (Lübeck, 1875. június 6. – Zürich, 1955. augusztus 12.)

Német író, a 20. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja. Elbeszéléstechnikája a 19. századhoz, elsősorban Tolsztojhoz, illetve Theodor Fontane és Richard Wagner szimbólumaihoz és ve
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Széttöretett, megaláztatott , ebek elé vettetett... Trianon és ami utána jött

"Rájuk erőszakolták a békét, de ez a béke uzsorás béke, gyilkosok és
Piros fejfák

Piros fejfák

Fodor József: Piros fejfák Nyírfa leng sírjuk fölött, Lágy szélütem. Aludjatok Csendesen. Aludjatok - A nagy élet ellobog.   Hol
A szovjet-orosz filmkultúra I. - A film szerepe Kelet-Európában

A szovjet-orosz filmkultúra I. - A film szerepe Kelet-Európában

Egy olyan geopolitikai közegben, amelynek immár több évszázada az összes különlegességét többnyire
Légy szerző!
Légy szerző!