Kommunizmus VI.

Az emberi társadalmakban a termelés elsődleges célja a természetes szükségletek kielégítése. Az emberiség lélekszámának az utóbbi időkben tapasztalt ugrásszerű növekedése azonban ellentmondást hoz létre az alapvető szükségletek növekedése és a rendelkezésre álló, megtermelhető javak mennyisége között. Az ellentmondás feloldása a nemzetek gazdasági elkülönülésétől a gazdasági globalizáció révén a többpólusú regionális integráció irányában hat. A túlnépesedés problémája azonban végső soron oda vezet, hogy az egyre növekvő energiaszükséglet a Föld kiaknázható energiakészleteinek korlátozott és folyamatosan kimerülő voltával is ellentmondásba kerül. Az emberiség egyik része bőségben, másik, nagyobb és fokozatosan növekvő része nélkülözésben él. Az ellentmondás feloldása az osztályok és a népek közötti gazdasági és politikai harc révén az emberi társadalmak életszínvonalának kiegyenlítődése irányában hat. Ebben a folyamatban válik a tudomány valóságos termelőerővé. Ennek feltételei az árutermelő termelési módban teremtődnek meg. Az árutermelés célja ugyanis közvetlenül nem a természetes szükségletek kielégítése, hanem az elkülönült termelő egységek közötti árucsere növelése, amely folyamatosan új, mesterségesen gerjesztett szükségleteket teremt, amelyekre voltaképpen semmi szükség nincsen. Kialakul egyfelől az árubőség, másfelől a nélkülözés. Az eladatlan árumennyiség és a kielégítetlen valóságos szükségletek között ellentmondás keletkezik, amelynek feloldása csak a szükségletek tervszerű felmérésében és a megtermelt javak szükségletek szerinti elosztásának gazdaságpolitikájában valósulhat meg. A közvetlen termelőerővé váló tudomány teszi lehetővé az emberi társadalmakban és a nemzetek között a munkamegosztásból fakadó elkülönülés feloldását a korlátlanul megtermelhető és elosztható szükségleti javak bősége révén. A megtermelt javak bősége magasabb fokon az emberiség lélekszámának folyamatos növekedése mellett a természettel folytatott anyagcsere ésszerű összhangjának újbóli megteremtése révén valósul meg. A szükséges javak megtermelése ily módon ismét egybeesik a természet újratermelésével. Ezen a fejlődési fokon még megmarad a munkamegosztás, viszont megszűnik a gazdasági elkülönülés a globális nemzetközi közösségen alapuló emberi társadalomban. A többpólusú gazdasági integrációk egységes fejlettségi fokon való összeolvadásával a világ magasabb fokon válik ismét egypólusúvá. Ennek társadalmi következménye a munkanélküliség megszűnése, vagyis annak az ellentmondásnak a feloldása, hogy a munka társadalmában elfogy a munka. A munkavégzés mint általános szükséglet jelenik meg. A mennyiségileg egyre fogyó munkát egyre többen, a  fogyatkozása révén minőségileg átalakuló és egyre növekvő mennyiségű munkát egyre kevesebben végzik majd, ami lehetőséget nyújt az emberi alkotóerő mind magasabb fokon való kibontakozásához. A közvetlen termelőerővé váló tudomány teszi lehetővé, hogy mindenki képességei szerint vegyen részt a termelésben, és szükségletei szerint részesüljön a megtermelt javakban. A piacok  fokozatos megszűnésével az árutermelés gazdasági alapja, a piaci verseny is megszűnik, helyét a globális nemzetközi gazdasági együttműködés veszi át.Az árutermelés meghaladásával a tudományos-technikai feljettség magasabb fokán jön létre egy új  típusú tervgazdálkodásban megvalósuló termelési mód mint a kommunizmus gazdasági alapfeltétele.

Németh Attila