Kommunizmus III.

A kommunizmus alapeszméje a társadalmi szolidaritás, vagyis az az elv, hogy a közösség biztosítja a közösség minden tagja számára a megélhetést nyújtó életfeltételeket. Ez egyrészt feltételezi az elosztható javak társadalmi tulajdonát, másrészt a fejlett közösségi tudatot. Azon az elven alapul, hogy a társadalom tagjainak a közösség érdekében végzett munkája egyenértékű, hiszen mindenki egyéni képességei szerint végzi munkáját, tehát a tőle elvárható szinten maximálisan teljesít, ezért a közösen megtermelt javakból egyéni szükségletei szerint kell hogy részesedjen. Fejlett közösségi tudat azonban nem alakulhat ki az árutermelés gazdasági alapján. Az ilyen termelési mód sajátossága a termelési tevékenység társadalmi jellege és ezen tevékenység eredménye elsajátításának egyéni formája. A technikai fejlődés fokozatosan létrehozza az elosztható javak megfelelő bőségének a lehetőségét, de a megtermelt javakból a közösség tagjai mégsem szükségleteik szerint, hanem egyenlőtlen módon részesednek, mert az árutermelés következtében elkülönült helyzetük és érdekeik különbözősége a magántulajdon meglétéből fakadó egyenlőtlenségeket produkál, ami végső soron a termelés és az elosztás jellegének ellentmondásához vezet. Ennek az ellentmondásnak a feloldása árutermelő társadalomban csakis az osztályhelyzetüknél fogva elnyomott és kizsákmányolt munkásosztály diktatúrája révén lehetséges. A társadalmi szolidaritás, vagyis az, hogy a közösség biztosítja minden tagja számára egyéni létszükségleteinek a kielégítését, a kommunizmus első szakaszában (szocializmusban), a társadalmi (állami) többségi tulajdonon alapuló árutermelési folyamatban a munkavégzés minősége és mennyisége szerinti elosztási formában valósulhat meg. Ez az egyenlőtlenségek továbbélésének, sőt továbbfejlődésének a lehetőségét rejti magában, a társadalmi szolidaritás formája mint a termelés és az elosztás jellege között módosult formában fennmaradó ellentmondás egyrészt a kapitalizmus restaurációjának lehet a forrása, másrészt feloldása a gazdasági-társadalmi fejlődés történelmileg meghatározott szintjén a további fejlődés, és vele együtt az egyéni szükségletek szerinti elosztás, vagyis a kommunizmus létrejöttének kiindulópontja lehet.

Németh Attila