A kilakoltatás a kapitalizmus szégyene!

A kilakoltatási moratórium április 30-án lejár, így nem lesz akadálya a családok kilakoltatásának. Ennek megakadályozására A Város Mindenkié mozgalom két törvényjavaslatot nyújtott be az országgyűlésnek ellenzéki képviselőkön keresztül, a gyermekes családok elhelyezés nélküli kilakoltatásának megszüntetése érdekében. A Fidesz-frakció még arra sem volt hajlandó, hogy tárgyaljon a törvényjavaslatokról.

Ez mutatja a Fidesz embertelenségét, azt, hogy csak a jómódú családok számítanak, a szegényebbek nem.

Meddig tűrjük még az embertelenséget, a kiszolgáltatottságot?

Rónai Katalin

“Ujjunk begyéből vér serken ki,
Mikor téged tapogatunk,
Te álmos, szegény Magyarország,
Vajon vagy-e és mink vagyunk?

Vajon lehet-e jobbra várni?
Szemünk és lelkünk fáj bele,
Vajon fölébred valahára
A szolga-népek Bábele?

Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz
Végül egy erős akarat?
Hiszen magyar, oláh, szláv bánat
Mindigre egy bánat marad.

Hiszen gyalázatunk, keservünk
Már ezer év óta rokon.
Mért nem találkozunk süvöltve
Az eszme-barrikádokon?

Dunának, Oltnak egy a hangja,
Morajos, halk, halotti hang.
Árpád hazájában jaj annak,
Aki nem úr és nem bitang.

Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?

Meddig lesz még úr a betyárság
És pulyahad mi, milliók?
Magyarország népe meddig lesz
Kalitkás seregély-fiók?

Bús koldusok Magyarországa,
Ma se hitünk, se kenyerünk.
Holnap már minden a mienk lesz,
Hogyha akarunk, ha merünk.”

(Ady Endre: Magyar Jakobinus dala)