Ki kit állítson meg?

Különösen kormányzati és egyéb jobboldali körökben vált mára szinte szállóigévé: “Állítsuk  meg Brüsszelt!” Ezzel együtt még a csapból is a bevándorlókérdés meg az uniós tótumfaktumok viselt dolgai, illlletve a kvótarendszer folyik, azaz a bevándorlók kötelező elosztásának hányadáról szóló nemzetközi határozat. Hogy ezt honatyáink meg a nemzetközi bürokraták hogy oldják meg, az nem témája a cikknek. Ellenben van egy sor olyan probléma, amely személy engem nagyon is érdekelne- miután kötekedő keresztkérdéseket jómagam is hajlamos vagyok feltenni.

 

Például, hogy mi a francért kell nekünk mindig valamely erősebb nagyhatalom  irányába orientálódnunk. Továbbá, hogy annakidején minden hibáival együtt is miért nem volt jó a KGST, vagy legalábbis valami ahhoz hasonló olyan szervezet, ahol a balkáni országok meg a V4-ek ápoltak volna egymással szorosabb kapcsolatot. És az is nehezen értelmezhető, hogy amikor a büszke nemzeti múltról vagyon szó meg 1848-49 forradalmi eseményeiről, miért nem méltatják azt a Kossuthot, aki a környező népekkel békében kívánt volna élni?Persze azt elfelejtettük hozzátenni, hogy ma már kezd divattá válni a kormányzóelnököt is szabadkőműves összeesküvőnek, rebellisnek titulálni, csak mert haladó nézetei voltak és nem szerette volna évszázados sötétségben tudni nemzetét. Ahogy a legnagyobb magyar se.

 

Másfelől ha már megtörtént hazánk szekere rudjának nyugat irányába fordítása a rendszerváltás tájától kezdve, akkor az unió korlátlan és kritikátlan bálványozói miért nem látták előre, hogy a nyitott határok gyakorlata meg a tőke és a munka, az emberek szabad áramlása a migránskérdéshez hasonló dolgokat magával hozhatja? Márpedig felelős politikusoknak és honatyáknak egy icipicit hosszabb távon is kellene gondolkodnia. Ahogy annakidején Kossuth is tudta, hogy honi uralkodó osztályában túlteng a nacionalizmus meg más osztályok és népek elnyomásának igénye és ebből következően látta előre, hogy az osztrák elnyomók és a hazai kiszolgálóik szövetsége egyenesen vezetett az ország területi egységének felbomlásához., úgy a mindenható és gyakran nagyzoló rendszerváltó honatyáknak is tisztában kellett volna lennie avval, hogy akik a magyaroknak és a lengyeleknek is megnyitották a határokat,/tőke-munka szabad áramlása címszó alatt /azok más kontinensek lakói számára is megtehetik -nem mellékesen, aki egy adott vallást vagy kultúrát olyan, amilyen módon minősít,az tudhatta volna azt, hogy például franciahonnak van olyan egykori gyarmata, ahol iszlám hitű emberek élnek jelentős számban.

 

Aztán az is nehezen értelmezhető, hogy hazánkat önként és dalolva bevitték dicső honatyáink az uniós szervezetbe ideológiai hovatartozás nélkül, most azonban ágálnak az egész integráns szervezet ellen-bezzeg az uniós támogatások azok jól jönnek. Na ilyen nincs. Sehol, még a mesékben se. Ha valaki elmegy például hentesnek, mert vonzónak találja a munkát  és még fogyaszt is az ottani ételekből, igen megmosolyogtatóan venné ki magát, ha egyszer csak az illető kígyót-békát kiáltana a húsüzemre, amiért az nem tért át a vegetáriánus termékek forgalmazására. Nos ilyen, amikor a fenti szállóige elhangzik. Mi léptünk be a szervezetbe, nem nekünk lenne jogunk kioktatni a házigazdákat, mit lenne szabad, mit nem. Két eset van: vagy alkalmazkodni és mindent elfogadni-a szolgalelkűség úgyis komoly hagyományokkal bír mifelénk-, vagy be se lépünk. Pont.

 

Végül igen furcsán veszi ki  magát, hogy anno 14 szép esztendővel ezelőtt még a hazai munkásmozgalom egyik legjelentősebb képviselőjének számító szervezet is ezerrel kampányolt amellett, hogy legyünk uniós tagok, mert a munkásmozgalom nemzetközileg összefoghat a nemzetközi tőkével szemben-sajnos azonban tény, hogy komoly nemzetközi munkásmozgalmi probléma: ami nyereséget külhoni, de itt is működő cégek kivisznek, abból  részben a helyi dolgozókat is, a helyi lakosságot ellátják, hogy ne legyen érdeke lázadozni úgymond és internacionalizmusosdit játszani . Még akkor is így van, ha külhonban szintén jelentős szociális lefaragások történnek, hiszen a külföldi életszínvonal részben az általuk termelt nyereség miatt is magasabb, mint hazánkban. Viszont akik hangoztatták, hogy milyen jó és hú, de szuper lesz, hogy az unióban a munkásosztály is nemzetközileg összefog, képzett marxisták és munkásmozgalmár klasszikusokat  kívülről fújják. Ilyen illetők gondolták halálnál is komolyabban, hogy a kizsákmányolás nemzetközi szervezetében, ahol csak alárendelt tagok lehetünk és az újonnan csatlakozottakból profitálnak, lesz valaha is jövőnk? És ezek után fogják magukat már meg a kilépést sürgetik nagy vehemenciával?

 

A helyzet dióhéjban a következő: be se kellett volna lépni az EU-ba, vagy ha már megtettük, nem lenne szerencsés kettős játékot játszani. Olyan nincs, hogy az unió pénze kell, a normarendszere azonban nem. És olyan sincs, hogy mi parancsolgatunk a házigazdáknak. Olyan viszont van, hogy megteremtjük az alapjait a majdani kilépésnek  fokozatosan  és addig is elsősorban a környező népekkel való jó viszonyra, a békés egymás mellett élésre törekedünk, a nagyhatalmakkal szemben egyenlő távolságot tartva, és ami a lényeg: a nemzetközi konfliktusokból való kimaradással.

 

B.Deák András