A Népi Front lapja

Kádár elborzadna, ha látná, mivé lett műve

Az alábbi beszédet Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum szervezője mondta el a Népi Front Kádár-megemlékezésén, 2015. május 24-én.

Ha láthatná, elborzadna, mivé lett a műve, hová süllyedt a dolgozó életszínvonala és megbecsülése. Hová lett munka, béke, biztos megélhetés. Mivel tudta, mi következik, nem akart élni tovább. A kegyelemdöfést azok adták meg neki, akiket a szocializmusért elkötelezett elvtársainak vélt, és akik közül sokan cserbenhagyták, hogy a proletár nemzetköziséget a tőke internacionalizmusára cseréljék ki. Papot hivatott halálos ágyához és meggyónta neki bűneit. Ő, a nem hívő kommunista. Bizalommal egy más világnézetű ember iránt. Hűen ahhoz a szövetségi politikához, amelyben hitt.

IMG_20150524_101023 Kádár János 103 évvel ezelőtt született, 1912. május 26-án. Emlékének azzal adózhatunk a legméltóbban, ha nem akarunk szentet faragni belőle. Annak dacára sem, hogy élete végéig hű maradt az osztályhoz, melyhez tartozott. Ember volt hibáival és erényeivel, bűneivel és jótetteivel együtt. Nem sejtette, hogy éppen azok fordítanak majd hátat politikájának, akikért a szíve dobogott. Nem bocsátották meg neki 1956-ot, sem a megtorlást, amely az elnyomás elleni lázadást követte. Nem bocsátották meg neki, amit a proletárhatalom jegyében Nagy Imrével szemben elkövetett, még ha nem feltétlenül jószántából is. „A mi hatalmunk ezeken a tankokon nyugszik” – mutatott ki országgyűlési hivatalának ablakából a Kossuth térre, ahol orosz páncélosok fontak gyűrűt a parlament köré 1957 hideg telén. Akkoriban még a puska volt a szocializmus legfőbb fegyvere. Még a néppel szemben is. Az államszocializmus jegyében leverték a munkástanácsok rendszerét, és nemet mondtak az állami tulajdon társadalmasítására. Kádár János politikájára és személyiségére ez az ellentmondás nyomta rá a bélyegét egészen haláláig.

Ma mégis azt kell hangsúlyoznunk, amit a népnek adott, és ami ma hiányzik a népnek! Hazánkban akkoriban létbiztonság volt. Mindenkinek biztosítottak munkalehetőséget, és mindenki meg tudott élni, ha szerényen is. A szocializmus jogrendje nem tette lehetővé, hogy milliókat károsítsanak és nyomorítsanak meg, tízezreket lakoltassanak ki egyetlen otthonukból, ezreket hagyjanak fagyhalált halni a szabad ég alatt és fűtetlen otthonukban, és hogy gyermekek százezrei éhezzenek. Az a jogrend a közösség jogrendje volt, nem pedig azoké, akik az ember hátán élősködnek. Virágzó mezőgazdaságunk az amerikai hozamokkal vetélkedett, hála termelőszövetkezeteinknek, melyeket a „demokrácia” jegyében privatizáltak és szétvertek. Működő iparunk volt, melyet nem ritkán a szocializmusban kinevezett gyárigazgatók kaparintottak meg, feledve közösségi erkölcsöt, Istent és embert, csak magukkal törődve, hogy milliárdossá legyenek. És persze külföldi érdekcsoportok is megtették a magukét: bagóért felvásárolták üzemeinket, hogy azután szétzilálják és tönkretegyék, ami még maradt a magyar iparból. Az ő idejében Magyarország az érettségizettek országának számított. Fillérekbe került a könyv, a színház és a mozi. A magyar sajtó frissen és sokoldalúan tájékoztatott a világ dolgairól. Szókimondó lett a nép. Nem volt mitől félnie. Nem kellett aggódnia állásért és jövőért. A dolgozók szakszervezeti és vállalati üdülőkben pihenhettek. Ingyen sportolhattak, és élvezhették a kultúrát. Hétvégi házak és nyaralók épültek. Fénykorát élte a magyar diplomácia: hazánk indította útjára a Helsinki folyamatot, a kelet-nyugati enyhülést, és ültette tárgyalóasztalhoz a hidegháborúban szembenálló feleket. A Magyar Népköztársaság méreteit messze felülmúló tekintélynek örvendett a nemzetközi közösségben. Mindez a múlté. Ami a jelent illeti, küzdőtársunk, Vándor Andrea a minap Interneten így jellemezte:

Hol jogrend és igazság egymással
Köszönő viszonyban sincsenek,
Ott bűn tanyázik, s korrupció –
Diktál a köznapok terrorja:
tenyésző farkastörvények!

Hol a méltó emberi élethez
Csupán gátlástalan, mocskos út vezet,
Ott hatalmon az alja nép van –
És szenvedőbb minden másnál a milliónyi
megalázott kisemmizett!

Ha bűn honában él a költő,
Életműve oly veszendő,
Számára babér ott nem terem:

Bár érzi népe szenvedését,
Mindhiába írja versét –
A hatalom elnémítja,
s falakat von köré a félelem…!

 

Kedves Barátaim, tisztelt Egybegyűltek!

Kádár János emléke előtt azzal tiszteleghetünk a legméltóbban, ha nem mondunk le munkásságának lényegéről. Arról, amit a magyar nép boldogulásáért, a népek barátságáért, a különböző világnézetű emberek összeboronálásáért, és a világ békéjéért tett. Mi, akik ismertük őt, és azok is, akik nem, álljunk ki a létezett szocializmus valódi értékei mellett, mert a létbiztonság, a szellemi és erkölcsi felemelkedés, az emberi emancipáció alapérték a jövőre nézve is. Népünknek szüksége van rájuk. Belőlük kiindulva kell felépítenünk az újat anélkül, hogy visszasírnánk a régit, hiszen sokkal jobbat kell csinálnunk annál, ami volt. Fejlettebb, demokratikusabb, szabadabb és igazságosabb közösségi társadalom előtt kell egyengetnünk az utat. Tanuljunk és okuljunk a történelemből, melynek ő 34 éven át magyar főszereplője volt. Gyűjtsünk szellemi és fizikai erőt, mert szükségünk lesz rá! Tanuljunk meg együtt dolgozni más világnézetű, más felfogású emberekkel és közösségekkel egy össznépi, közös társadalmi rend megvalósításáért velük együtt! Embert próbáló nagy feladat vár ránk. Valóra váltásához kívánok mindnyájunknak jó egészséget, jó munkát, és sok sikert Kádár János születésének 103-ik évfordulóján!

Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum szervezője

 

 

 

TI ÍRTÁTOK

Életveszélyes munkahelyek

Megjelent az Eurostat, halálos kimenetelű munkahelyi baleseteket számba vevő statisztikája, az EU 28 tagállamára és a partnerországokra kiterjedően. A legutóbbi, 2014-es alapján Magyarország  a középm

A Győzelem Napja - Moszkvából jelentjük....

Ma május 9-én ismét hálával és köszönettel emlékeztünk. Emlékeztünk  az emberiség történelmének legnagyobb sorsdöntő ütközetére, melyet valaha az egyetemes történelemben kényszerültek vívni a haladó e
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Dózsa Vezér emlékezete

"Rokonai mintha csak szégyellték volna; éltek, virágoztak hazaszerte: de nem emlegették őseik
A CEU-s és Civil tüntetések margójára – A valódi változáshoz felismerés és tettek kellenek

A CEU-s és Civil tüntetések margójára – A valódi változáshoz felismerés és tettek kellenek

Aki még nem vette volna észre Magyarországon – és nem haszonélvezője a
No thumbnail available

Petőfi Sándor: RESPUBLIKA

Respublika, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a
Légy szerző!
Légy szerző!